Ani később úgy vélte, hogy mindezt a szekrényteteji bölcsességünket, később felcseréltük fiukról szóló sekélyességre (de hát 20 évesen...az is kellett)
(...felhagytunk a fejgörcsöt okozó fél 3 -ig tartó beszélgetésekkel, és választottuk a másodikat, G, és Sz ügyeket, s ezzel egyben észrevétlenül felégettük ami barátságunk igazi alapját képezte, csupán szellemi lustaságból és megalkuvásból,.pedig hatodszor is elsődlegesen ez volt az igazi terület, ami a barátságunk alapját képezte, nem a gyakorlati pletykák, itt nekünk már sokkal kevesebb közünk van egymáshoz, pedig hogy Thomas Mann plagizátor legyek, a két terület közül a nehezebb és veszélyesebb a gyötrelmeket hozó az emberibb. erre én élő megtagadásként élem napjaimat, és ez a tagadás nyilvánult meg a barátságunkon keresztül is..."
nos úgy néz ki, mintha máris temetné Ani a barátságunkat....(:)de a 8 a oldalas levele záradéka (a Zürichbe küldött, hol rokonoknál nyaraltam( igy hangzott"
"ismeretlenül is üdvözlöm a rokonaidat, és egy kicsit irigylem őket,most hogy veled vannak. mindig akkor szeretnék beszélni és együtt lenni veled, amikor elmentél."
igaz ,nagynéném erre kajánul megjegyezte , lehet, hogy mi is igy igy leszünk veled? :)
később 64 októberében Moszkvából irt már a koleszba, nagyon jól érezte magát kinn, talán még otthon sem annyira "otthon", maradt volna még akár egy évig, ha lehet, Moszkvában minden lenyűgözte , a többiekkel szemben (tán Tolsztoj s Dosztojevszkij miatt?)
"úgy érzem magam, mintja mindig itt éltem volna, és itt kellett volna élnem, talán sehol sem lett volna Nekem annyira jó, mint itt, talán otthon sem éreztem magam annyira "otthon"...nagyon nagyon szeretnék még itt maradni akár egy évig, s ha vágyom egyáltalán haza, akkor sem a szegedi környezetbe, hanem Tolnára, a hugomhoz és az Anyámhoz
- lehet, hogy az is közrejátszik, hogy Dosztojevszkij és Tolsztolj alapján én agyonmisztifikáltam ezt a népet, de nekem itt minden lenyűgöző, annak ellenére, hogy a többiek nem túlságosan igyekeznek osztani a véleményemet. Moszkva szédületesen nagy, és mindennek ellenére nem nagyvárosias, egy monumentális provincia, ahol az ember elveszik, maga van és mégis otthon. Én itt nem győzök elég levegőt szívni és eléggé örülni, hogy itt vagyok, Szeged nekem olyan lesz Moszkva után, mint mikor egy halat partra dobnak és fulladozik, próbál nagyokat lélegezni, tátogat, de ezt a levegőt amit beszív, nem az ő tüdejéhez méretezték, aztán megfullad. Én most érzem csak azt hogy külföldön vagyok...."
két nap múlva folytatja , s már nem áradozva...
"...a közbejött események hatására arra kényszerülök, hogy totálisan meghazudtoljam azt, amit két nappal ezelőtt írtam..ma reggel meghallottam, hogy Hruscsov lemondott, az emberek örült tömegben állnak az újságárusoksoknál, de mindenki hallgat. A közérzetem és az előérzetem borzalmas. Ha Hruscsov a hetven éve ellenére nem egy erőtől duzzadó és szívós politikai-szervező munkát végzú ember, akkor belenyugszom, hogy előrehaladott kora miatt mondott le. De így kényszerülök az események mögé képzelni valami megfejthetetlent.Amíg még Hruscsov és Kennedy álltak az élen, az emfestbernek volt valami biztonságérzete, és bizonyos értelemben ez a két fő egy kicsit szimbolikus hátteret nyert..Kennedyt eltették láb alól,..Hruscsov lemondása végeredményben ugyanazt jelenti..."..teljes pszichikai és egyéb pánikba estem..."
"ma lefestett egy moszkvai festő, szörnyen tetszik a kép" ...
.A legdöbbenetesebb élményem ezidáig a Tretyakov képtár volt...2
stb...stb... egy másik élet....egy régi.... 8 oldalakon át...
