én úgy vettem észre, hogy Ani felosztotta magát az emberek között, kinek melyik aspektusát juttatta, gazdag személyiségéből... nekem a hézköznapi, mindennapi, gyakorlati énjéből elég kevésre futotta...
de addig ?
emlékszem a kék fehér csikós fürdőköpenyére, kissé lapos, unott járására, rövid haját simító mozdulatára, álmos tekintetére...
sőt, egyszer igazán meg is sértettem, mikot sznobnak neveztem
végül is Sz Zsuzsi barátnénkhoz ment ki albérletbe , attól kezdve tán még lazább lett a barátságunk,..
de egyetemi kirándulásokon a fotók tanúsága szerint is mindig egymás mellett voltunk.... hárman- összetartottunk
itt pl. Fertődön, egy kastély ablakban
aztán ki is maradt a koleszból (önérzete nem tudott elviselni egy valóban durva tréfát egy meggondolatlan szobatársunktól)
de addig ?
emlékszem a kék fehér csikós fürdőköpenyére, kissé lapos, unott járására, rövid haját simító mozdulatára, álmos tekintetére...
emlékszem egyszer, egy őszi nap, költői versenyt rendeztünk a 6.os teremben, az ő emeletes ágya tetején. Mi nem leszünk habetlerek jelszó alatt, S Rilke volt az ihlető forrásunk. Az őszi napja...Ennek a versnek alapján írtuk meg persziflázsként a mi őszi napunkat.-Ani "szürke pulóverbe csomagolva vitte a lelkét" (nekem tetszett amit irt... bár utólag kissé szenvelgőnek érzem)
emlékszem, egyszer odaadtam neki készülő regényem első 30 oldalát, emeletes ágyán hasalva , meg se mozdulva végigolvasta...., s utána azt mondta, azt hitte, az épp olvasott Simonde de Beauvoirt olvassa tovább. mintegy...(Csak sehogy se tetszett neki saját figurája megrajzolása, mit szerinte leegyszerűsítettem)
biztos. hiszen bonyolult volt. s vád volt a részemről, hogy egyetlen problémája az, hogy nincs problémája...
sőt, egyszer igazán meg is sértettem, mikot sznobnak neveztem
volt nálunk, Makón is egy párszor, ott is aludt. vizsgaidőszakban. tanulni. Én lusta voltam, aludtam,lazítottam, semmiképp se tudtam (tán nem is akartam) az ő fantasztikus tempóját követni. Engem hiába is próbált hajszolni. Az ő munkabirása és alapossága, amúgy is követhetetlen volt).(A koleszban is láncban aludtunk volna, költve egymást éjszakánként, de én mindig visszaaludtam...)
végül is Sz Zsuzsi barátnénkhoz ment ki albérletbe , attól kezdve tán még lazább lett a barátságunk,..
de egyetemi kirándulásokon a fotók tanúsága szerint is mindig egymás mellett voltunk.... hárman- összetartottunk
itt pl. Fertődön, egy kastély ablakban
