hiába várom az emlékülésen készített filmet.... igy saját memóriámra és jegyzeteimre hagyatkozom, hogy felevenitsem azt a nagyon méltóságteljes megemlékezést ami 22-én volt az ELTE bölcsészkar könyvtárában, mit zsúfolásig megtelt.... Anit megidézve...)
az asztalon a festmény (amiről irta nekem 64 októberi moszkvai levelében, hogy "
ma lefestett egy moszkvai festő, szörnyen tetszik a kép"...
előtte bizonyitványok, oklevelek, kitüntetések....
fénykép albumok, meglepetésemre lányom 4éves képe is a fotók közt
kivettem s a hátlapján ezt láttam:
még rengeteg időm volt, kimentem a folyosóra te vagy a gonda juli... mint kiderült Ani sokat emlegetett szépséges húga Pirike szólított meg így, mondtam örülök, de egyből visszavontam, már hogy is örülhetnék egy ilyen szomorú alkalommal....Ani sokat beszélt róla, nagyon szerette... immár Aliz nevű unokáját is
és később közös ismerősök ---akárhogy csűröm-csavarom, örvendeztünk egymásnak, akármilyen szomorú volt az alkalom - lehet, hogy titokban annak, hogy mi még élünk?)
egyikük (D. Ildi) mesélte, (szinjátszö volt van is egy olyan fotóm róla)hogy elmondta volna a 95. zsoltárt,de visszalépett, mert félt hogy elbőgi magát...
Sz. Edit. ,
T Ibolya Szegedről a nyakamba ugrottak, hogy hetedhét határon túlról, itt találkozunk
de nekik elöl volt foglalt helyük, mint felkért felszólalóknak
a tanítványokkal kezdték, (az ő kezdeményezésük is volt az ülés)
a doktoranduszokkal, kik Ani teljesség- , tökéletességigényét idézték,..
.
aztán pályatársak, szegediek, dombóváriak, pestiek következtek
legendás lénynek tartják...akit az irodalom mellett a művészetek is érdekelték, s szellemi műhelyei voltak, intenzív, intellektuális jelenléte, és egy metróállomásig tartó beszélgetés is, lejegyzetelni való volt... (érdekes, egyszer utánam is egy metróálloméson kiáltott
Julika,,)
humora is volt bár az öregebb korra megfakult... (emlékszem, ugyancsak egy metróajtban mutattam újszülött Unokám fotóját neki, épp szopott rajta, és az anyjáéhoz illeszkedő mozdulatán el is nevette magát, mint egy tréfán)
mindenhol szerették, ahol csak járt, Oroszországban pl büszke is volt erre a mondatra
maga a mi emberünka dolgok legbelső lényegéig hatolt
sajnos befejezetten maradt a képzőművészeti szöveggyűjteménye (utóbbi időben mindig erre hivatkozott, gyors beszélgetéseink miatt...a könyv kézirata hívta))
remélhetően a tanítványok folytatják
bár nehéz lesz nélküle - jegyezték meg
***
maximalista volt, lelkiismeretes, precíz
szeretett beszélgetni (film, kiállítások, koncertek)
de szerette a virágokat is és a parfümöket(?) nem csak a könyveket (jegyezte meg egyszer szarkazmussal )
elegáns volt mindig
...
aztán következtek közös pályatársaink
Kelemen János Jimmy meglepetéssel,, mert engem idézett- (a fbról Anival kapcsolatban) közben megkeresett hol vagyok,
ott ül, mondták, mondom
itt áll mert addigra felálltam, jobban látni, ő is "örült" (hogy legalább ebből az alkalomból találkozunk, utóvégre az életünk öröme, minden gyászt legyőz: aztán arról beszélt, hogy olvasott egy ragyogó filozófiai tanulmányt (maradva a kaptafájánál ) Anitól, s más nem a filozófusok közül és nem is került be a jelen szellem vérkeringésébe... milyen kár (én meg megint apám logikai tanulmányára gondoltam...az se...pedig korszakalkotó lehetett volna , tán még most is... )
Edit is szólt, együtt tanulásaik emlékét idézve fel, mintha vele a vidámság költözött volna hozzájuk, de aztán előbukkan egy szintagmában
titokzatos drámaisága is szerencsére.... (Edit csak a tanulópartnerként ismerhette a bonyolult Anit...s csak felsőbb éveinkben, mikor mi már távolabb kerültünk)
Simoncsics Péter régi ifjabb barátként egész társadalmi és pszichológai vetületét adta Ani tragikus sorsának szinte fátumszerűen az albérletek sorától, kiszolgáltatottságokon át,, érzékenységén keresztül, azt sem véletlennek tartva hogy a
puskini felesleges embertől indult el, francis szakon át, az orosz formalistákig, akiknek épphogy eltűrték a kutatását,... majd főleg
Paszternákig..
.Ajtmatováig, Cvatejeváig (mintha életüknek e mintáját követte volna)
(állítólag politikai okokból került el Szegedről a pesti Eltéré, ami nem lett igazán szellemi otthona
szüleit befogadta, mikor végre lett lakása s az ő tolnai otthonuk tönkrement, de migránsokat is istápolt...
Dombóváron csak egy-két évig tanított középiskolában...de erős nyomokat hagyott ott, ahogy egy egykor tanitványa nyilatkozik róla
tisztelték, szerették...lelkes, kiváló tanár volt, és szerény, fiatal, okos, szép, határozott, derűs és bölcs
magával ragadta a tanítványait
T. Ibolya mint egykori szobatárs szólt...filozófiai hajlamáról, felelősségtudatáról, adakozó gesztusairól, hogy saját érdekeit nem nézte, a mindenkori munka beszippantotta, torzóban maradt, harcolva az idővel, önmagával, szellemi igényeivel , elszórta magát nem egyszer el is lopták, amit mondott
munkatársai:alkotókörére emlékeztek (mir muz) a múzsák világa, köre
még a diszkrét gyöngysorát is megemlitették, miket tiszteletére emlékére fel is vettek... ekkora hatást.....
a legmeglepőbbet S
zilágyi Ákos mondta róla , egykori opponense... s mintha meg is fejtette volna rejtvényét
Anna akkor habituált, mikor már nem oktatott mondta, de ő ambicionálta
szerinte ő olyan egyéniség volt , bölcs ember, s erre mondott egy orosz kifejezést (celomudrie), aki minden részletről lemond, feledve az egyénit (amiből hübrisz lejetne)
nem ő volt a fontos, nem a siker ( a tanitványoké már igen)
és mindez bizonyságául elmondott egy
Pasternak verset
büty znamenitüj nekraszivoismertnek lenni nem szépaz alkotó patkánymérge a siker
hiresnek lenni nem illendómagasba fel nem ez emelcsak éljahogy a táj vész bele a ködbeSzó volt saját személyének rejtőzködéséről s e vonatkozásban kedvenc francia regényéről a R
ejtőzködő istenrőla kérdésre , hogy előtérbe kerülhet-e a szerzői én a tudományban,
nem volt a válasza
Hetényi Zsuzsa is személyesen szólt annyi hivatalos után, elárulta miért az a felső van rajta mint férje temetésén...
30 évig volt közös szobájuk...
tiszta volt, megszenvedetten az
munkabiró, tartózkodó, nem gondolt önmagára
metafizikai alkat, pl reikizett
járt a spec szemináriumára, tanitványa lett
ő is hálás lehet a tanitványoknak
elhangzott hogy tudott indulatos is lenni, ha sérelem érte
nehéz ember volt, sérülékeny, pesszimista is, elismerésre vágyott
mint témavezető szuggesztiv, energikus, adakozó (könyveket adott, kölcsön,operajegyeket...) főzött, még az ismerettségeit is megosztotta
valaki aki azt mondta, tőle tanult szerkeszteni, egy érdekes felvetést tett, mi szerint
HAN ANNA VALÓSZíNŰLEG NEM HALT MEG
s ezt olyan hihetóen mondta, hogy minden kétséget kizárt vele
mert ritka egy ilyen emlékülés, ahol , ahogy a hozzászólók emlékeznek rá, s még mindig csak kutatják, ki is volt ő, mert még mindig nem ismerjük igazán,,..
igen, az ember továbbél mások életében... lám
ezért nem is búcsúztunk
inkább mintha valami kezdődne,....
november 22
