kókadt fenyő
az ablakom előtt
levágva száraz ágai
a megmaradtak
csak úgy lógnak
rajta, mintha
oda lennének
varrva
olyan szomorú
talán ha hó lepné el
feléledne újra
erőt szívna magába
feledve zöldjét
mire azt mondják
örök
de most nem kelt
bennem
ilyen képzetet
távolról sem
azt hiszem
ráhúzom a rolót
minek is látnám
pedig nincs bent se
fenyőfám
se kedvem
árván ünnepelek
ha egyáltalán
előre hoztuk az ünnepet
kis karácsonyt
nagy karácsonyt
unokám tisztán énekelte
hogy eljöttem tőlük messze
de a szívem ott maradt
fújja a szél vadul
a fenyőfa ágakat
haragszik az Úr
karácsony vagyon
szent karácsony
figyelj rája
legyen
csendes
legalább az
éjszakája
