már megint arat a halál...

az előbb láttam volt tanárom nevét, fel is lélegeztem, végre  irt valamit, aztán látom, a családja a halálhirét jelenti be

84. életében

alig öregebb nálam egész fiatalon kezdett tanítani leningrádi egyetemről jövet haza... ő volt az első aki magnót hozott be az órájára

érdekes módon közel kerültünk egymáshoz aránylag a tanitása után jóval, nagyon kedves volt,....és őszinte

pár éve komoly műtétje volt, de abból úgy tudtam kigyógyult (?)

lehet hogy az vitte el?

ebben a korban már minden lehet

lassan tényleg nincs tanárom, idestova kortársaim is alig (vagy megroggyanva)

akkor temetik, s Rákoskereszturon ahol dédapám (Barber) is, megfordult a fejemben hogy elmennék a temetésére, ha már úgyis fönt vagyok akkor

de lányom megjegyezte, nem állt hozzám olyan közel (? ) (hát tényleg csak a Tanárom volt), meg lnem is úgy neveltem őt se , hogy temetésekre járunk, (egy kislányt?)  de (tényleg nem, és nem is birok.... ) na jó, gondolatban megint ott leszek, már egy temető a fejem, a szívem, ha belegondolok

***

2017 november 27én et irta nekem:

"Julika ! Nem akarok udvariatlan lenni, de a kor nem mindig használ nekünk, nemcsak a szépség vonatkozásában. Esetleg tekintetünk az árulja el, hogy gyanakvóbbak lettünk. Egyet tehetünk, továbbra is azt mondom: bízom benned és szeretlek: ölellek:Jakócs Dániel "

MÉG EKKOR IS TANITOTT. FIGYELMEZTETETT VALAMIRE ÉS TANITOTT: SZERETETTEL:

de az a tekintet......

az a két tekintet,

....