erről-arról-amarról még
a Reökben Timi is
Kultúra
Szerelemhinta –
Menczel Andrea
elvarázsolja a nézőket
a Zöld Szalonban
Menczel Andreának nem négyszer
hanem legalább negyvenszer kellene
játszania Hangos sóhaj című
kihagyhatatlan estjét a Reök-palota
Zöld Szalonjában.
Hollósi Zsolt
2025. február 25. 14:52
Hamvas, sugárzóan szép, ártatlan tekintetű
naivának tűnt Menczel Andrea, amikor
hét évvel ezelőtt Győrből a Szegedi
Nemzeti Színház társulatához szerződött.
Ha akarna, ma is tudna még akár ez is lenni,
de szerencsére ennél sokkal gazdagabb a
színészi palettája. Legutóbb a Kisszínházban,
Martin McDonagh polgárpukkasztó, groteszk
tragikomédiájában Kicsilány Kelleher
szerepében bizonyította sokoldalú tehetségét.
Engem először a kissé hisztis Balázs
kisasszonyként főzött meg László Miklós
vígjátékában, az Illatszertárban, majd jöttek
egymás után a színpadon a szerelmes ifjú hölgyek.
Az idő azonban kíméletlenül telik, jönnek
fiatalabbak naivának
...
A Reök-palota Zöld Szalonjába legfeljebb
ötven-hatvan ember férhet be,
karakteres intim tér, amit a színésznő
az első pillanattól az utolsóig ural.
Weöres Sándor, Turi Tímea, Radnóti Miklós,
Karafiáth Orsolya, Erdős Renée, Bódis Kriszta,
Erdős Virág, Szabó T. Anna, Mecseki Rita Eszter,
Pásztor Andrea és Tóth Krisztina
szövegei a vallomások személyességével
szólalnak meg.
Mindegyik egyfajta női felnövéstörténet is,
de sokkal inkább ízig-vérig női monológok,
amelyek a férfi nézőt is azonnal beszippantják.
....
Mindenesetre a kiválasztott szövegek
jól működnek, hatásosak, néha gyermekien
szemérmetlenek, már-már polgárpukkasztók.
Menczel Andrea különleges hangszínéhez
jól illenek, ráadásul a színésznő olyan
érzelmi energiákat mozgósít,
hogy nem lehet nem rá figyelni,
egyetlen perc üresjárata sincs az előadásnak.
(A Hangos sóhaj legközelebb március 10-én
és 17-én látható a Reök-palota Zöld Szalonjában.)
***
meg kéne nézni Szegeden, ha már lányom verse is
elhangzik...
amúgy az érdekes tudósitást egykori egyetemi
újságirás-tanárja irta!!!!
2025. február 28., péntek
riói karnevál a ktárban
elmentem a ktárba (csak hogy menjek?) egy missziós zarándok. Teréz anya kötelékéből, (nemrég ismertem meg személyesen is) tartott filmes beszámolót a 3 napos riói karneválról, no nem mint zarándok, hanem mint magánember...még évekkel ezelőtti a film...és megfeledkeztem róla hogy nekem nem tesz jót a sűrű kameramozgás, ami itt volt jócskán meg elég homályos is volt a kép...
azért végignéztem és hallgattam
szintén ismerősöm mondott egy vallásos verset előtte, le is fotóztam, a tvéoperatőr meg mindekttőnket :)
(vö a megöntözött öntözőcsős)
egyébként mondta a Krisztián , hogy azért vetit nekünk, hogy mi, akik nem tudunk résztvenni személyesen a riói karneválon, legalább igy lássuk, a filmjén
hát nekem eszezbe jutt a régesrég látott csodálatos Orfeo Negró c film - ahol nem is mozgott a kamera, művészi volt
Mécs Károly emlékeim
Meghalt Mécs Károly, 90. évében, Budapesten de számomra mindig az a fiatal szegedi színész maradt, aki kezdős egyetemista korom aktuális szinészragjongásának tárgya...
a Kis szinházban láttam először, függönyön kívül is, valami akkor mai, jelentéktelen szerepben, de már akkor megdobogtatta a szivemet... a napokban egy fiók mélyén találtam is egy kézzel írt levelet, amit neki irtam, persze hogy nem küldtem el ( stilusgyakorlatok...érzelmi gyakorlatok...)
Később láttam a Romeó és Juliában Romeóként Pap Évával, épp akkor, amikor egy szerencsétlen mozdulat miatt felborut egy kandelláber, ami meggyújtotta a Julia ravatalát, de hamar túllettek a veszélyen
az én szivem se "lángolt" már akkor annyira, úgy rémlik
de emlékszem még arra, mikor egyszer követtük szobatársaimmal az utcán az állomás felé (aztán ráuntunk)
meg egyszer nem is a hátát láttam, civilben, hanem szemben ült a Virág cuki teraszán, nézelődött(!), miközben (ugyancsak dobogó szivvel) elmentem előtte
meg láttuk mikor annak az asszonynak a nagy kapuját nyitotta ki , a mai nagy áruház nellettit.akivel együtt élt , a pletyka szerint, ( hát nem is tetszett nekünk, a dolog, egy nála idősebb asszony volt - bocs a pletykáért, ő volt L Gy anyukája, hát tényleg afféle nevelő apja lett volna, érthetetlen, is, hogy Gy bánatára miért is nem vállalta fel ezt utólag, miért is szakitott meg minden kapcsolatot vele.(?) de ez nem ránk tartozik,s különben is ő egész életében elzárkózott, pláne a bulvár elől, szinte csak a szinészi munkájának élt, ... nekem amúgy is fájó emlék ez a vonatkozás, a nagyapa, a nő apja, volt az a orvosprof, aki megoperálta (volna) a nagynénémet de már későn, és aki közöte velem halálhirét egy nappal előtte)
Halál...
Elkerülhetetlen
Erzsi német hetvenesetvenes éveiben érte
Mécs Károlyról azt irják, hogy hosszan tartó, súlyos de méltóséggal viselt betegség után
de mondom, előttem még mindig az a fiatal, szép arcú, szóke, göndör de rendezett hajú csodálatos ifju szinész...aki levett (bennünket) egy ideig a lábunkról....
olvasom a nekrológokat, milyen gazdag szinszi élet, mennyi kitüntetés - bár szem elől tévesztettem
(ki is szoritotta egy időre más)
Azért emlékezetes filmszerepe volt számomra is a Noszty fiúban, az Esős vasárnapban
sajnos szinházban nem is láttam, bár sokban játszott (irják még németül és franciául is)
igazán művelt,szinész volt, és méltóságteljes nem csak a betegségében egész életében, habitusával, életvitelével...
S visszatérve a szegedi kezdetekre, olvasom most a szegedi újságírónál, Hollósi Zsoltnál, hogy ő is szerette Szegedet , 2 év alatt, mig vott , a szive csücske lett...(ahogy nekünk is - ő)
2025. február 27., csütörtök
Erdős Virág és Turi Timea könyvbemutató - tudositás a Könyvesmagazinban
erdős virág kalocsa magvető regény könyvbemutató bemutató vígszínház turi tímea néder panni magvető café női sors idegenfóbia szürrealista álom
Erdős Virág regénye megmutatja: 15 éve nem változott a magyar nők sorsa
Erdős Virág, akit eddig költőként ismertünk, most egy regénnyel jelentkezett, ami a magyar női sors kitettségét mutatja meg egy klasszikus, vidékről Pestre költözős sztoriban. A Kalocsa 15 éve színdarabként kezdte, de ma is ugyanolyan aktuális, sőt talán még fontosabb is. A kötet bemutatóján jártunk.
Szabolcsi Alexander | 2025. február 26. |
Egy fiatal magyar lány Kalocsáról szerencsét próbál a Budapest nevű bolygón. Erdős Virág új kötetében, ami ezúttal egy regény(!), egy klasszikusnak tűnő felnövéstörténetet követhetünk végig, ahol egy lány felköltözik vidékről a nagyvárosba, hogy kipróbálja magát a nyüzsgő munka és a zsúfolt családok planétáján. Persze a sztori nem ilyen egyszerű, a szöveg egyszerre több síkon mutatja meg Lili, a főhős életét, akit a szürreális jelenetek és álombéli képek miatt egyszerre képzelhetünk ufónak és vidéki lánynak is.
A Kalocsa hosszú utat járt be, még 15 évvel ezelőtt egy színpadi darabként kezdte a Vígszínházban, idén februárban pedig megjelent regényként a Magvetőnél. Erről, valóság és ábrázolás kapcsolatáról, idegenfóbiáról és női sorsról beszélgetett Erdős Virág és Néder Panni színházi rendező Turi Tímeával, a kötet szerkesztőjével kedden a Magvető Caféban.
Olyan, ami még nem volt
A bemutatót Turi Tímea rögtön azzal kezdte, hogy végülis ez a könyv olyan, ami még nem volt az eddigi életműben. Erdős Virág pedig beavatott minket a mű eredettörténetébe. A regény valójában egy 2010-ben, szintén a szerző által írt, azonos című színpadi mű átirata. Az ötlet még onnan indult, hogy a szerzőt felkereste Eszenyi Enikő, hogy egy külföldi műből készítsen egy feldolgozást a Vígszínház számára. Bár Erdős így 15 év távlatából már nem tudta felidézni az eredeti művet, de abban biztos volt, hogy hamar önálló életre kelt a dráma.
Annyit dolgoztam rajta, hogy végül az eredeti teljesen eltűnt belőle”
mondta a szerző
Turi szerint a kötet egyik kiemelt eleme a naivitás. A vidékről felköltöző lány mintha inherensen hordozná magában azt, hogy mindent elhisz a világnak. Erdős részben arra vezeti vissza, hogy akkoriban még csak pár színpadi művet írt, és úgy érezte, ha egy naiv szereplőt tesz a középpontba, akkor a drámahelyzetek még kiélezettebbek lesznek. Ezt pedig egyenesen átemelte a prózába.
Egyszerre földönkívüli, álombéli és vidék
Néder Panni, a 2010-es darab rendezője számára a színdarab és a szöveg szinte teljesen egybeforrt, így évekkel később is még mindig az akkori színészek hangján hallja a szereplőket. Számára azért is volt nagy élmény a Kalocsa rendezése, mert akkor még ő is idegen volt a színházban, frissen érkezett az egyetemről, és ez volt az első külsős rendezése. De úgy érezte, hogy mint „nem hétköznapi műfajokban alkotó ember” nagyon is otthon érezte magát a mű szürreális, álombéli világában.
„Benne van a zsigereimben az egész” – mondta a rendező.
A moderátor közbeszúrta, hogy szerinte is érdekes, hogy ez a történet egyszerre három síkon is játszódik.
Lehet úgy olvasni, hogy ufók érkeznek a földre, hogy egy álom jeleneteit látjuk, vagy éppen úgy, hogy egy vidéki lány kaotikus mindennapjai jelennek meg.
És attól lesz különösen izgalmas, ahogyan ezek a szintek egymásra hatnak.
Erdős szerint a rétegek máshogy jelennek meg a színpadon és a prózában, ami feszültség és játék is egyben. A drámában mintha könnyebb lenne elfogadtatni a nézővel, hogy amit lát, az több szinten is működik, viszont az írott szövegnél ez nincs így.
Prózát sokkal szigorúbban olvas az ember, mint ahogyan egy darabot néz”
mondta Erdős
Ezért is ez a kötet egyfajta kísérletnek is tekinthető, amely igyekszik visszaadni azt az élményt, amit a színházi nézők megtapasztaltak. Vagyis, hogy a rétegek nem írják felül egymást, hanem szimbiózisban képesek működni.
„Végülis magadat adaptáltad” – jegyezte meg viccesen Turi.
Női sorstörténet vagy idegenfóbia?A történet többrétegűségéből adta magát a kérdés, hogy akkor az író és a rendező mit tekint elsődlegesnek. Abban mindketten egyetértettek, hogy ha leegyszerűsítik, akkor elveszik a varázs. Nieder szerint a sztori alapja egy női sorstörténet, amire rárakódik a vidéki és városi mindennapok problémája, mint például az idegenfóbia. Néder 15 éve és ma is úgy látja, a kötet erősen tematizálja a társadalmi kisebbségek megkülönböztetését. Amire fontos elemként épül rá a mentális higénia, ugyanis a mai napig keveset beszélünk arról, hogy a traumáink milyen hatással vannak arra, hogy milyen „valóságban” látjuk a világot.
Ma már sokkal több ürüggyel tudjuk egymást utálni -
mondta Erdős,
megerősítve ezzel azt, hogy egyszerre mennyire sokat és keveset változott a világ.
rioi karnevál a ktárban
elmentem a ktárba (csak hogy menjek?) egy missziós zarándok. Teréz anya kötelékéből, (nemrég ismertem meg személyesen is) tartott filmes beszámolót a 3 napos riói karneválról, no nem mint zarándok, hanem mint magánember...még évekkel ezelőtti a film...és megfeledkeztem róla hogy nekem nem tesz jót a sűrű kameramozgás, ami itt volt jócskán meg elég homályos is volt a kép...
azért végignéztem és hallgattam
szintén ismerősöm mondott egy vallásos verset előtte, le is fotóztam, a tvéoperatőr meg mindekttőnket :)
(vö a megöntözött öntözőcsős)
egyébként mondta a Krisztián , hogy azért vetit nekünk, hogy mi, akik nem tudunk résztvenni személyesen a riói karneválon, legalább igy lássuk, a filmjén
hát nekem eszezbe jutt a régesrég látott csodálatos Orfeo Negró c film - ahol nem is mozgott a kamera, művészi volt
Mécs Károly emlékeim
Meghalt Mécs Károly, 90. évében, Budapesten de számomra mindig az a fiatal szegedi színész maradt, aki kezdős egyetemista korom aktuális szinészragjongásának tárgya...
a Kis szinházban láttam először, függönyön kívül is, valami akkor mai, jelentéktelen szerepben, de már akkor megdobogtatta a szivemet... a napokban egy fiók mélyén találtam is egy kézzel írt levelet, amit neki irtam, persze hogy nem küldtem el ( stilusgyakorlatok...érzelmi gyakorlatok...)
Később láttam a Romeó és Juliában Romeóként Pap Évával, épp akkor, amikor egy szerencsétlen mozdulat miatt felborut egy kandelláber, ami meggyújtotta a Julia ravatalát, de hamar túllettek a veszélyen
az én szivem se "lángolt" már akkor annyira, úgy rémlik
de emlékszem még arra, mikor egyszer követtük szobatársaimmal az utcán az állomás felé (aztán ráuntunk)
meg egyszer nem is a hátát láttam, civilben, hanem szemben ült a Virág cuki teraszán, nézelődött(!), miközben (ugyancsak dobogó szivvel) elmentem előtte
meg láttuk mikor annak az asszonynak a nagy kapuját nyitotta ki , a mai nagy áruház nellettit.akivel együtt élt , a pletyka szerint, ( hát nem is tetszett nekünk, a dolog, egy nála idősebb asszony volt - bocs a pletykáért, ő volt L Gy anyukája, hát tényleg afféle nevelő apja lett volna, érthetetlen, is, hogy Gy bánatára miért is nem vállalta fel ezt utólag, miért is szakitott meg minden kapcsolatot vele.(?) de ez nem ránk tartozik,s különben is ő egész életében elzárkózott, pláne a bulvár elől, szinte csak a szinészi munkájának élt, ... nekem amúgy is fájó emlék ez a vonatkozás, a nagyapa, a nő apja, volt az a orvosprof, aki megoperálta (volna) a nagynénémet de már későn, és aki közöte velem halálhirét egy nappal előtte)
Halál...
Elkerülhetetlen
Erzsi német hetvenesetvenes éveiben érte
Mécs Károlyról azt irják, hogy hosszan tartó, súlyos de méltóséggal viselt betegség után
de mondom, előttem még mindig az a fiatal, szép arcú, szóke, göndör de rendezett hajú csodálatos ifju szinész...aki levett (bennünket) egy ideig a lábunkról....
olvasom a nekrológokat, milyen gazdag szinszi élet, mennyi kitüntetés - bár szem elől tévesztettem
(ki is szoritotta egy időre más)
Azért emlékezetes filmszerepe volt számomra is a Noszty fiúban, az Esős vasárnapban
sajnos szinházban nem is láttam, bár sokban játszott (irják még németül és franciául is)
igazán művelt,szinész volt, és méltóságteljes nem csak a betegségében egész életében, habitusával, életvitelével...
S visszatérve a szegedi kezdetekre, olvasom most a szegedi újságírónál, Hollósi Zsoltnál, hogy ő is szerette Szegedet , 2 év alatt, mig vott , a szive csücske lett...(ahogy nekünk is - ő)
Erdős Virág könyvbemutatója a Könyvvilágban
Erdős Virág regénye megmutatja: 15 éve nem változott a magyar nők sorsa
Erdős Virág, akit eddig költőként ismertünk, most egy regénnyel jelentkezett, ami a magyar női sors kitettségét mutatja meg egy klasszikus, vidékről Pestre költözős sztoriban. A Kalocsa 15 éve színdarabként kezdte, de ma is ugyanolyan aktuális, sőt talán még fontosabb is. A kötet bemutatóján jártunk.
Szabolcsi Alexander | 2025. február 26. |
Egy fiatal magyar lány Kalocsáról szerencsét próbál a Budapest nevű bolygón. Erdős Virág új kötetében, ami ezúttal egy regény(!), egy klasszikusnak tűnő felnövéstörténetet követhetünk végig, ahol egy lány felköltözik vidékről a nagyvárosba, hogy kipróbálja magát a nyüzsgő munka és a zsúfolt családok planétáján. Persze a sztori nem ilyen egyszerű, a szöveg egyszerre több síkon mutatja meg Lili, a főhős életét, akit a szürreális jelenetek és álombéli képek miatt egyszerre képzelhetünk ufónak és vidéki lánynak is.
A Kalocsa hosszú utat járt be, még 15 évvel ezelőtt egy színpadi darabként kezdte a Vígszínházban, idén februárban pedig megjelent regényként a Magvetőnél. Erről, valóság és ábrázolás kapcsolatáról, idegenfóbiáról és női sorsról beszélgetett Erdős Virág és Néder Panni színházi rendező Turi Tímeával, a kötet szerkesztőjével kedden a Magvető Caféban.
Olyan, ami még nem volt
A bemutatót Turi Tímea rögtön azzal kezdte, hogy végülis ez a könyv olyan, ami még nem volt az eddigi életműben. Erdős Virág pedig beavatott minket a mű eredettörténetébe. A regény valójában egy 2010-ben, szintén a szerző által írt, azonos című színpadi mű átirata. Az ötlet még onnan indult, hogy a szerzőt felkereste Eszenyi Enikő, hogy egy külföldi műből készítsen egy feldolgozást a Vígszínház számára. Bár Erdős így 15 év távlatából már nem tudta felidézni az eredeti művet, de abban biztos volt, hogy hamar önálló életre kelt a dráma.
Annyit dolgoztam rajta, hogy végül az eredeti teljesen eltűnt belőle”
mondta a szerző
Turi szerint a kötet egyik kiemelt eleme a naivitás. A vidékről felköltöző lány mintha inherensen hordozná magában azt, hogy mindent elhisz a világnak. Erdős részben arra vezeti vissza, hogy akkoriban még csak pár színpadi művet írt, és úgy érezte, ha egy naiv szereplőt tesz a középpontba, akkor a drámahelyzetek még kiélezettebbek lesznek. Ezt pedig egyenesen átemelte a prózába.
Egyszerre földönkívüli, álombéli és vidék
Néder Panni, a 2010-es darab rendezője számára a színdarab és a szöveg szinte teljesen egybeforrt, így évekkel később is még mindig az akkori színészek hangján hallja a szereplőket. Számára azért is volt nagy élmény a Kalocsa rendezése, mert akkor még ő is idegen volt a színházban, frissen érkezett az egyetemről, és ez volt az első külsős rendezése. De úgy érezte, hogy mint „nem hétköznapi műfajokban alkotó ember” nagyon is otthon érezte magát a mű szürreális, álombéli világában.
„Benne van a zsigereimben az egész” – mondta a rendező.
A moderátor közbeszúrta, hogy szerinte is érdekes, hogy ez a történet egyszerre három síkon is játszódik.
Lehet úgy olvasni, hogy ufók érkeznek a földre, hogy egy álom jeleneteit látjuk, vagy éppen úgy, hogy egy vidéki lány kaotikus mindennapjai jelennek meg.
És attól lesz különösen izgalmas, ahogyan ezek a szintek egymásra hatnak.
Erdős szerint a rétegek máshogy jelennek meg a színpadon és a prózában, ami feszültség és játék is egyben. A drámában mintha könnyebb lenne elfogadtatni a nézővel, hogy amit lát, az több szinten is működik, viszont az írott szövegnél ez nincs így.
Prózát sokkal szigorúbban olvas az ember, mint ahogyan egy darabot néz”
mondta Erdős
Ezért is ez a kötet egyfajta kísérletnek is tekinthető, amely igyekszik visszaadni azt az élményt, amit a színházi nézők megtapasztaltak. Vagyis, hogy a rétegek nem írják felül egymást, hanem szimbiózisban képesek működni.
„Végülis magadat adaptáltad” – jegyezte meg viccesen Turi.
Női sorstörténet vagy idegenfóbia?A történet többrétegűségéből adta magát a kérdés, hogy akkor az író és a rendező mit tekint elsődlegesnek. Abban mindketten egyetértettek, hogy ha leegyszerűsítik, akkor elveszik a varázs. Nieder szerint a sztori alapja egy női sorstörténet, amire rárakódik a vidéki és városi mindennapok problémája, mint például az idegenfóbia. Néder 15 éve és ma is úgy látja, a kötet erősen tematizálja a társadalmi kisebbségek megkülönböztetését. Amire fontos elemként épül rá a mentális higénia, ugyanis a mai napig keveset beszélünk arról, hogy a traumáink milyen hatással vannak arra, hogy milyen „valóságban” látjuk a világot.
Ma már sokkal több ürüggyel tudjuk egymást utálni -
mondta Erdős,
megerősítve ezzel azt, hogy egyszerre mennyire sokat és keveset változott a világ.
Bak Ottilia az ADT-n
szecesszió
mégiscsak haza kellett rohannom, fél 4 körül, de vissza is értem 4 előtt 2 perccel a szecesszió kezdésére, de persze már az első sorba nem ülhettem, azt mindig megrohamozzák, igy beültem az utolsóba , s onnan fotóztam... senkit se zavarva (időnként felállva)
csendesen bevallom, hogy kicsit untam
bár a szecessziót nagyon kedvelem!
eszembe jutott , hogy láttam is Klimtet élőben a Szépművészetiben nem rég, meg Mousha képekkel teli falinaptárt kaptam egyik évben lányomtól, de amit szépsége miatt ma is használok
(érdekes, hogy egész oldalt ülő barátnőm küldött két Klimt képet messingeren, csodálkoztam is hogy abból a látószögből milyen jók a fotók, de kiderült, hogy Bécsben fotózta december 21-én)
de a bútorok (sőt részben is az épületek annyira nem tudtak magukkal ragadni)
láttam egy szecessziósnak nevezett ebédlőszekrényt, ami megszólalásig hasonlitott a mi ónémetnek modott
ebdédlőszekrényünkre (trümőval)
nomeg a tonett bútorok is tetszettek, ezek egész "normálisok" s amellett szépek
de azért előadónknak azt a záró mondatát nem tudom hova tenni, hogy "remélem, mindenkinek van ottjon egy tonett széke" (mielőtt pedig azt is közölte, hogy milyen drgák (lettek)
(nekem nincs, akkor nem is vagyok "ember"?:)
(viszotn vannak rokoko foteleim, székeim, igaz, omladouzóban)
A lenyirbált hajam is mintha szecessziósan kanyarogna
jobb is sapka alá tüntetni :)
(lIFTBEN)
köztes idők
ma kimozduiltam...
kérdezték a postán hogy vagyok, mondtam nehezen, de vagyok, már nincs hideg szerencsére.
azt mondták 10 fokok lesznek. az jó. ki is gomboltam a kabátom
megebédeltem a gloriusban, megvettem a patikában, a kétszer is feliratott gyógyszerem, ami eltűnt v elfogyott, s aztán bementem a ktárba, kitölteni négyig az időt, mert ha hazamegyek biztos nem jövök vissza, és nem akarom már abbahagyni ezt a stuilustörténetet, ha elkezdtem
a ktrban megtaláltam a Jelenkorban lányom egy versét
meg elolvastam Zelei D kritikáját a nemról - hanem cimmel
pedig tudnia kéne hogy a hanemek nem az irók dolgai!
de sok meglátásban igaza volt, s engem is elgondolkodtatott,abban, hogy magunkat, ha ugy döntünk boncasztatlra tehetják, de mások bőrét nem vihetjük vásárra... ez arra is késztet, most ,hogy külön megvétóztassam lányommal és unokámmal a rájuk is vonatkoztatható szövegeimet. ez etikai kérdés, és megnyugtatna...
24. Páger-díj Szirtes Áginak
eddig még minden Páger-dij átadáson jelen voltam, nem hagyhattam ki a 24-t se, bár előtte le kellett pihennem, ebéd után, s 1 órára rá beállitani a mobilt, hogy ébresszen fel, 2-kor, hogy 3ra odaérjek, szerencsére épp lányom is hivott, igy sikerült felébrednem teljesen, s kikecmeregni az ágyból
a hagyszmaházban meg kiebrudálni szegény tévéoperatőrt a helyemről a bal szélen a 7es magányos székról, ahonnan aztán lejjebb ültem, mert megsajnáltam, s ürült hely, de nem haragudott meg, a végén ő szólt, hogy menjek le, sajtot, szőlőt enni a fogadásra(a szőlő már nem volt), meg később, hogy a fekete sálam fönt hagytam, leesett, a székemre rakta... amúgy ideális hely a 2. kamerának ez a bal szél, ahol az én törzshelyem is van, bár arcvonásokat nem eléggé látok, ami most jó lett volna, bár a fényképezés kárpótól, nagyitással...is
Szirtes Ági volt a friss dijazott, és frissen is lépdelt fel a szinpadra, és persze örömmel, elbűvölő mosollyal, egyszerű szürke öltözékben (nadrág, pulcsi, sál, magasszárú, butaorrú bőrcipő, félig őszen kicsit kócos rövidhajjal, nagyon kedvelem a természetességét, amit később is igazolt, amikor hosszan beszélt, V M kérdéseire,
közben közbe ránk kérdezve, hogy nem unjuk-e---akikre (ránk) külön reflektort is kért, hogy lásson..lássa a köz9önségét
dehogy untuk. remek sztorizó, ahogy a szinészekre mondani szokták, hosszan, őszintén és szeretettel beszélt fel- és lemenőiről (Szirtes Ádámról, és Pálmai Lilláról) is.
Csak azt sajnálom, hogy Réz András teljesen visszavonult a kérdezéstól, mindig derűs szint lopott a beszélgetésekbe..meg a kuratórium is néma volt, de döbbenetesen erős figyelemmel hallgatták ők (is) a beszélgetést..
Lent pezsgőivás közben, sajttal a számban, bocsot kérve, odaléptem az épp felém közelitő művésznőhöz, s mondtam, hogy a Bádogdobban láttam, a lányával, remek volt, remálem örült neki, ha nem is annyira, mint mikor egyszer egy nő a Három nővér után megszólitotta, a buszállomáson, hogy gazdagabb lett...
most hol tartunk?
azért az egy kiszóló mondatért is érdemes lett volna elmenni a teltházas szinházi előadásra a Hagymaházba... (Leszállás Párisba, régi filmjét Boeing, BOEING...láttam már,, de most felfrissült, (ilyen spontán?) kiszólásoktól is:
mikor is a bonyodalmak közepette megkérdi fejvesztetten Berta, a házvezetőnő (Fodor Zsóka alias MAGDI ANYUS)
hogy hol is tartunk?!
blazirtan válaszol a szenzációs könnyedségű (főszereplővé előlépő) szinész, szenzációs könnyedséggel:
a másodkik felvonás elején!
hát igen! mi játszunk csak!
ne tessék halálosan komolyan venni mindent és beleélni magukat ebbe a bolondságba
figyeljétek a játékunkat inkább
ami bravuros volt
legalább is Boronits részéről biztos,
akinek volt még egy kiszólása, mikor világvárosokat sorol barátja, hogy hova mennek majd nászutra (a 3-ból megmaadt 1 barátnővel)
hozzáfűzi, hogy MAKÓról se feledkezzetek meg!
Hát ne is, ilyen hálás közönségről nem is szabad!)
de úgy látom , máshol hasonlóan sikeresek voltak:
https://www.youtube.com/watch?v=-OD873cHC9I