erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

...és megölellek

2020. október 02. - gond/ol/a

 

 már épp ki akartam kapcsolni a rádiót

amikor felhangzott a kórus

és olyan ismerős érzés öntött el, hogy csak na, betéve tudtam a dalokat

hát persze, kórusban énekeltem én is valamikor (ugyan mit nem csináltam valaha) 

de olyan elemien ismerös volt, belőlem jött, kicsit énekeltem is velük (rádiókórus) (a több szólamnál tétováztam kicsit, melyiket is, mert mind tudtam, nem csak az altot)

a slusszpoén meg visszahozott mindent időt , teret, a múltat, a vidámat....

...

"LETESZEM AZ EVEZŐT  ÉS

megölellek"

 

 


 

 

(pedig esett az eső,, patikába menet, de nem fordultam vissza....)

világvége

már makónyi ember betegedett meg a virusban

a halottak száma ma pl 16-tal nőtt

(van egy bemondónő a BARTÓKban, akitől falra mászok, mert as legkomorabb hireket is valami iszonyú felhangoltan, kedvcsinálóan mondja be, kedvet csinálva még a halálra is(?)

nem zárhatjuk le , be az országot illetve nem állithatjuk le (mert határzár van) mert az katasztrofális következményekre vezetne (gazdaságilag, szellemileg is tán),

nem él már a lózung: maradj otthon, helyette védekezz

nade hogy, ha mégis ki teszed a lábad otthonról

én pl csak a menzára és a postára

de a menzán képtelen vagyok úgy ülni, hogy ne legyen kevesebb a táv, mint a másfél  méter biztonságos

a kasszásnő megnyalta az ujját , rászólt egy nő, hogy eszi a virusokat...

az ablakon túl a gyerekek jobban összehúzóckodnak a hideg miatt, összebújva cigiznek, egyre erősebb a gyanúm, hogy nem nikotint szivnak

világvége felé megyünk?

 

 

archiv dokuk

 úgy örülök, kaptam két régi dokumentumot is a szegedi archivum vezetőjétől, Verától (Bak ősökről)

sőt Bak részről (épp egyik leszármazottal) épp ma tudtam felvenni a kapcsolatot brazil negyed unokatestvéremmel.. ő is örül (Ricardo Emilio Costin)

a dokuk a második világháború előttről származnak. (1939)bizonyára akkor volt szükség különböző származási helységbeli igazolásokra

az első egy születési anyakönyvi kivonat azaz igazolás Zwijah (máshol Czeczilia) Bakról, aki 1845-ben született, február 8-án, atyja Bak Jőzsef Eliezer, anyja Friedmann Júlia , a szülők lakása ill, a születés helye Szeged, 1939 április 17-én állitotta ki a rabbi, az anyakönyvvel megegyezően...

 

a másik papir fiának igazolása, szegedi illetőségéről, aki dr Papp Róbert, hogy bár Szelevényen született, (Kohn József - akkor még nem Pap és Bak Cecilia  szülőktől)  1874  szeptember 18-án, de már 1921 julius 26-án Szeged kötelékébe tartozott....de azért ez nem tekinthető a magyar állampolgárság igazolásának ( csak egy illetőségi bizonyitványnak)

dátuma ennek is 1939. junius 15 (a polgármester megbizásából)

 

 

 

dr Pap (mint Temesinél olvastam) összekötő lett a gettóban.... (a szegedi deportálási listán láttam a nevét feleségével együtt)

a genin valami miatt kimaradt

de anyja gyászjelentésén ott szerepel az ő neve is

tehát Szeged első rabbijának Bak Hirschnek, aki Bak József Eiezer apja,  a dédunokája, egész közeli egyenes ági leszármazottja, a későbbi  hitközségi elnök dr Pap Róbert, következtette ki Vera, akitől elsőre hitetlenül hallottam a Pap Róbert olajfestménye alatt ezt a rokonságot, bár akkor még ő se tudta pontosan megnevezni....Köszönöm neki!

 

 

a lánytestvér Hilda Braziliában élő leszármazottaival tudtam kapcsolatba lépni épp ma!

Éljen! Éljünk!

 

elő Jom Kipur

ülök a cukiban, zajban, kávéval

várom, hogy kiülhessek a teraszra az egyetlen napsütötte asztalhoz, hol még most egy kopasz fej fénylik, egyébként előttem már őszi disz az asztalon

 

 

 

előveszem a mobiltelefonom

ilyen még nem volt

örök-fiatal amúgy szépre öregedett szinjátszó mesterem  (unokai segédlettel) élőben bejelentkezik és verset mond, "kapásból"

és épp A Sion hegy alatt-ot!

és épp pár órával Jom Kipur előtt!!

Köszönöm!

 

 

 

 

Én is sirok a Sion hegy alatt...

 

 

a szigorú szeretetről

 

 tegnapi péntek este  Mózes éneke, az utolsó hetiszakasz kapcsán... a szigorú szeretetről

vőm szépen, de túl erélyesen beszélt, ahogy bekapcsoltam a zoomot

de a témának megfelelően

 


 

Mózes erélyességéről volt szó, ki szigoran beszélt mindig a zsidókhoz, (rászolgáltak) s  mégis lágy esőként hangzott hangja, mert a féltő szeretet     

"„Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem: mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra”.

****

eszembe jutott merész analógiaként, egy párbeszédem a régmúltból kislányommal, mikor egyszer megkérdezte ha kiabálsz rám, akkor is szeretsz?

persze, ezt ne felejtsd el soha  mondtam neki, akkor is, mindig, mindenképp

(hiszen érte haragudtam, nem ellene)

 

( ő elfeledte ezt a párbeszédet is, de remélem a lényegét nem)

másik élet

 ülök az étterem teraszán

már bejövetelemkor - maszkban ugyan -, de feltűnt mert hangosan a kávérendelésével asztaltársának . fel is hangzott egy őszhajú szemüveges jólöltözött férfi...a kávé után elég hangosan beszéltek a maszk ellenére vagy épp azért

 

 

először általános dolgokról, család, gyerekek, iskoláik, lakhatásuk, hol nyaraltak, laknak, költöznek.. majd előkerülve a laptop is, üzlet, árfolyamok, Kina, Usa jól megy?. India nem...hm ...lehet hogy rosszul hallok

viszont egyre nagyobb a gyanúm hogy én ezt az okos azaz  kiokositó embert régről ismerem. még a gimiből, ott húzta nekem, azaz a diákszinpadosaimnak a függönyt,,,...valamikor, ápolt kezét nézem, azzal.

jönnek hozzá, az asztalához felváltva többen, mint egy irodába

nem , nem szólok neki,

(szerintem egyikünk se lenne büszke magára. vagy ki tudja,,,)

 

a történet vége

 minden vég szomorú, minden élet az, ha végig követjük(?

a végére valahogy kicsorbul...

 

fatális, hogy megtudtam Gy nincs többé, múlt év utolsó hónapja mikulása óta

(már nem élte meg ezt a faramuci kiforditott járványos világot...)

de idő előtt ment nyugdijba is...

ikertestvére (Balázs) halálát nem birta elviselni (mesélt is róla nekem, csak azt nem tudtam, - ahogy róla , a későbbi életéről se semmit-, hogy ő lett az Antall kormány belügyminiszere, akinek oly emlékezetes volt a taxis blokád idején az ablakból kimászó szereplése)... halála után GY nem talált magára se,, legendás volt az ő összetartozásuk...

bár más  a habitusuk , abszolút nem is hasonlitottak egymásra, B ügyvéd lett Gy meditativabb természete miatt vonzódott a  bírósághoz (bár eredetileg bölcsész akart lenni . lám, mit kereshetett a mi bölcsész gólyabálunkon is?!)

mindent elért, amit csak elérni lehet, végén kétszer is megválasztva megyei törvényszéki elnök, de lemond...

a végén , 68 évesen... "Eddig tartott az én utam " - búcsúmondata...

szép családja van, épitészmérnök felesége, két lánya, unokákkal (köztük is egy ikerpár), nyaralójuk...

egy csomó kitüntetést kapott, szerették, tisztelték...

de minden oda...

jaj összedőlt a kincstár

vajon egyszer is eszébe jutottam-e? vagy úgy törlődtem ki az emlékezetéből, mintha benne se lettem volna az életében... örök titok marad

szomorú, most már még szomorúbb) szivvel gondolok rá...

ahogy az elszalasztott édenre szoktunk, bár biztos nem lett volna az, mert minden édenből kiűzetünk, vagy igy, vagy úgy, vagy ekkor, vagy akkor... de nem tart örökké)

 

nézem előbukkant képeit, szinte mindegyiken szigorú, komoly... már-már komor

bár én is az lettem,,,,

ó elröpül az ifjúság édes madara,,,,

 

 

TASLICHON


 amikor jom kipur déutánján egy folyóba dobjuk jelképesen (morzsákkal) a bűneinket (én ég sose vettem részt ilyenen)

 

a családom igen... méghozzá vőm vezetésével, a Szent István Parknál a Dunánál
előre izgultam, hogy biztonságos helyen állnak-e, én ugy tudtam, hidról szokták, s a parknál nincs is hid
nos ez a fotó megjelent a fb-on, s látom jogos volt az aggodalmam...
persze mindenhol keresem a képen az unokámat (17-en voltak) s csak későn veszem észre apja lábainál, egész közel a Dunához egy kövön guggol...
hát nem nyugodtam meg...
de anyja nyugtat: mindenki rá vigyázott, meg vigyézzon ő is magára...
hát nem mondom!
 különben is ugyan mi vétke lehet egy ilyen kisfiúnak?! semmi!!!!

erev

 online világ van, igy próbálok a legnagyobb vallási ünnepünkön is részt venni...

a szegedi rabbi Nyiregyházáról közvetit, zoomon csatlakozom 

 

(Nyiregyházán élt apai nagyanyám anyukája és rokonsága, a Morgensternek, készültem oda is elmenni megnézni a hirneves Morgenstern házukat)..most nézem a képernyőt egy kis cikkelyt a zsinagógából (tán őseim  is odajártak, egyikuk hitközségi elnök is volt a Zsigmond...) mutatnak otthoni képeket is, onnan imádkoznak, énekelnek, szépen s fehérbe, gyorsan én is felveszem az új fehér ingblúzom...kis összhangban tiszta lappal kezdeni akarással (bár nem áll valami jól)

de aztán a mostani családomhoz húz a szivem, Budapestre húz, egy kertben vannak,vőm tartja a bét orimban a beszédet... 

 

 

közben otthonában a kántornő! Flóra (ez reforméknál igy szokás) szépen énekel az alma- méz ikon diszlet előtt, és abajgatja cuki kisfiát,,,,aki néha belevész a háttérbe, de egy almával megnyugszik... mézbe mártva édes lesz a évünk,..

 

 

 

 

sajnos most az én unokámat nem látom...

 

de küldtem neki egy kis levelet ,egy áldásrajzzal...

 

 

 

 

legyünk beirva a jók könyvébe! éljünk!

 

süti beállítások módosítása
Mobil