minden vég szomorú, minden élet az, ha végig követjük(?

a végére valahogy kicsorbul...

fatális, hogy megtudtam Gy nincs többé, múlt év utolsó hónapja mikulása óta

(már nem élte meg ezt a faramuci kiforditott járványos világot...)

de idő előtt ment nyugdijba is...

ikertestvére (Balázs) halálát nem birta elviselni (mesélt is róla nekem, csak azt nem tudtam, - ahogy róla , a későbbi életéről se semmit-, hogy ő lett az Antall kormány belügyminiszere, akinek oly emlékezetes volt a taxis blokád idején az ablakból kimászó szereplése)... halála után GY nem talált magára se,, legendás volt az ő összetartozásuk...

bár más  a habitusuk , abszolút nem is hasonlitottak egymásra, B ügyvéd lett Gy meditativabb természete miatt vonzódott a  bírósághoz (bár eredetileg bölcsész akart lenni . lám, mit kereshetett a mi bölcsész gólyabálunkon is?!)

mindent elért, amit csak elérni lehet, végén kétszer is megválasztva megyei törvényszéki elnök, de lemond...

a végén , 68 évesen... "Eddig tartott az én utam " - búcsúmondata...

szép családja van, épitészmérnök felesége, két lánya, unokákkal (köztük is egy ikerpár), nyaralójuk...

egy csomó kitüntetést kapott, szerették, tisztelték...

de minden oda...

jaj összedőlt a kincstár

vajon egyszer is eszébe jutottam-e? vagy úgy törlődtem ki az emlékezetéből, mintha benne se lettem volna az életében... örök titok marad

szomorú, most már még szomorúbb) szivvel gondolok rá...

ahogy az elszalasztott édenre szoktunk, bár biztos nem lett volna az, mert minden édenből kiűzetünk, vagy igy, vagy úgy, vagy ekkor, vagy akkor... de nem tart örökké)

nézem előbukkant képeit, szinte mindegyiken szigorú, komoly... már-már komor

bár én is az lettem,,,,

ó elröpül az ifjúság édes madara,,,,