tegnapi péntek este Mózes éneke, az utolsó hetiszakasz kapcsán... a szigorú szeretetről
vőm szépen, de túl erélyesen beszélt, ahogy bekapcsoltam a zoomot
de a témának megfelelően
Mózes erélyességéről volt szó, ki szigoran beszélt mindig a zsidókhoz, (rászolgáltak) s mégis lágy esőként hangzott hangja, mert a féltő szeretet
"„Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem: mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra”.
****
eszembe jutott merész analógiaként, egy párbeszédem a régmúltból kislányommal, mikor egyszer megkérdezte ha kiabálsz rám, akkor is szeretsz?
persze, ezt ne felejtsd el soha mondtam neki, akkor is, mindig, mindenképp
(hiszen érte haragudtam, nem ellene)
( ő elfeledte ezt a párbeszédet is, de remélem a lényegét nem)
