ülök a cukiban, zajban, kávéval

várom, hogy kiülhessek a teraszra az egyetlen napsütötte asztalhoz, hol még most egy kopasz fej fénylik, egyébként előttem már őszi disz az asztalon

előveszem a mobiltelefonom

ilyen még nem volt

örök-fiatal amúgy szépre öregedett szinjátszó mesterem  (unokai segédlettel) élőben bejelentkezik és verset mond, "kapásból"

és épp A Sion hegy alatt-ot!

és épp pár órával Jom Kipur előtt!!

Köszönöm!

Én is sirok a Sion hegy alatt...