megnéztem Antonioni Nagyitását, (1966-os!)tán már harmadszor (vagy negyedszer is?(És egy másodpercét se untam!
megint más részletekre (is) figyeltem fel
pl a szélsusogás baljós jelzésszerűségére már a zöld helyszínre lépés elején
a bűnös lány türelmetlen izgatottságára...
a végén a pantomim tenisznémajátékra, -főhősünket is bevonva a puszta szemlélésből - ahol elvész a valóság és képzelet közt a határ...
hát igy állunk
a végén a fényképész is eltűnik
(na meg nemsoká mi is:)
bomladozik a hat nővér sorozat nővéreinek idilli egysége:
a legkisebbről kiderül, hogy csak féltestvér és 'áruló", ezért elküldik a háztól, korábban már Franciskával is megtettél, mikor kiderült hogy ő meg lokálban énekel, Adele a legidősebb, özvegy, épp házasságot tör...Celiáról meg az derül ki, hogy leszbikus...(gyógykezeltetni akarják), Blanka tervezett házasság meghiúsulni látszik Delia korábbi jövendőbelije meg amnéziás lett, s igy semmi ilyesmiről nem akar tudni...
szép kis vircsaft
és én képes vagyok nézni hajnalok hajnalán...
úgy kell nekem!
a - pár nappal ezelőtti - július 4-i bejegyzéshez...
most kaptam egy CD-t a Kecskeméti Ármin Egyesület elnökétől, helytörténészünktől, aki vezette a makói kirándulást, de átjött Vásárhelyre is a "mezővárosi zsidó napok" program alkalmából, és remek fotókat csinált lányom felolvasóján is. És mivel jó látószögben ült hozzám, rólam is... jópárat.
Talán azért is, mert hogy a felolvasott szövegben egy bizonyos "anyáról" is van (nem kevés) szó, és ha nem is vagyok teljesen azonos a "figurával", mégis van némi közöm hozzá.
Lányom meg úgyis mindig panaszkodik, hogy túl sok képet készitek róla, és rakok fel blogra is, bár az ilyen (riport)képeknek van funkciója, most talán némi "elégtétel" lesz, hogy magamról még több lesz itt, mint róla -
hát ilyen: sirós-mosolyos - felkavaró:
ő a programok szervezője, mögötte Szombat főszerkesztője, ahol már megjelentek korábban részletek a "Költözésből"... (még előbb a tiszatájban is... )
és itt az "anya zsebkendőszükséglet előtt, közben
és zsebkendőkapás után
csak ez a felolvasóhelyszin (az Alföld galéria) előtti kép lett "beállitva":
(Jól "összementem". Bevált lányom gyerekkori mondása:"én nagyranövök te meg kicsire"..(?)
( meg a "költözés" is kapott egy - megírás utáni - új dimenziót...)
aliz2. :: 2010. júl. 9. 10:18 :: 4 komment
Kategóriák: fotó, irodalom :: Címkék: fotok, irodalom, kapcsolatok, lanyom
végre új kiállitás a Múzeumban
hát ez úgy új, persze, hogy régi...a többszörös emlékezés jegyében
a régi (30 éves)Múvésztelep Maros ihlette képeiből, a Maros áradásának 200 éves évfordulója alkalmából...
azért tudtak érni meglepetések is (bár az én hibámból)
egészen meglepett (Varga Márta tolmácsolásában) a Gilice által irt versből különösen az a részlet, ahol elmondja hogy ő nem költő csak el akarta mondani ezt a szomorú történetet ,hát én tanúsitom hogy költó a javából (mondjuk ha van naiv festő, ő naív költő)
itt látható Balog Tünde jóvoltából batikba öntve
aztán elbrácsázta polichisztor zenészünk a törtnetet (mert hogy meg is zenésitették)
Halmágyi részletesen (és gesztikulálva) elkezdett képenként beszámolni a kiállitásról, de ezt már nem birtam ki végig hallgatni, kimenekültem az ajtón a friss levegőre, s onnan kukucskáltam be
volt még felolvasás ( a Sellő...és a "képíró"))
aztán bort kaptam a kezembe (miután megnyugodtak, hogy nem vagyok rosszul (annyira)
és visszamentem a már kiürülőben levő terembe megnézni a már ismert képeket!
(hát igen... viszont egy újszülöttnek minden vicc (azaz kép )új
búcsúzóul felszólitásra aláirtam a vendégkönyvet:
ja, a zárómondat figyelemreméltó volt
H- mondta hogy felkérést kapott egy kiállitásmegnyitóra, hát ez nem csak egy kiállitás, hanem az ÉLETÜNK
hát valahogy igy...
julius 6
Ime itt a friss diploma, lányom jobb keze alatt - már itthon. A balban meg a "diplomás" játékmaci. (Mert hogy hiába lett hirtelenjében diplomás felnőtt a lányom, ilyen gyerekes dolgokra bőven van igénye. - jól is teszi, ha ettől is tud igazán vidám is lenni.) Amúgy azt mondja, nagyon meg volt hatódva, az ünnepség előtt, alatt. Főleg attól, ami átsuhant benne, emlékek , nosztalgiák, az egyetemi, diploma előtti évekből. (Úgy látszik az én -látszólag indokolatlanul - szomorú arcom a fotón az én diplomaosztóm napján, egy kicsit igazolást is kapott. ) De azért szerencsére, lányomnak ez tényleg vidám nap lett!
Elsőként szólították ki, minthogy megkapta -a karból egyedül- a Discipuli Pro Universitate díjat ( több éves hallgatói közösségi munkájáért és kiemelkedő tanulmányi eredményéért), aztán az ugyancsak "kiváló" minősítésű diplomáját (kommunikáció szakos bölcsész, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész, tanár - irodalomelméleti speciális képzésről melléklettel)...
Nem szereti, ha dicsérem, de azért most ennél többet is megengedhetnék... na... Én tudom igazán, hogy - a tehetségen túl - mennyi munka, eltökéltség, hivatás- és kötelességtudat, lelkiismeretesség, sok-sok vállalás és teljesítmény van emögött a mostani eredmény, elismerés mögött!
Vőlegénye és vőlegénye szülei is gratuláltak. Együtt ünnepeltük "a nap hősét".
Régi barátnő és az újak is körülötte voltak.
Mondta is még az átadás előtt ezt a paradox mondatot, hogy "milyen jó is, hogy az évfolyamtársaival veszi át a diplomáját" - kikkel mással, -gondoltam - de mégis... Látszik a képeken, mit is jelent ez! Hogy mit jelenthetett az az 5 év , ami mögöttük van.
Öt órára odaérünk a zsinagóga kapujához a taxival, de várakozni kell, nehezen lehet beterelni a már 4 órakor megkezdődő fogadásról az embereket, közben az eső is ijesztget bennünket, de mire kiszállhatunk a kocsiból, hogy elindulhassunk a zsinagóga kapuja felé, el is áll, csak azt nem értem, hogy ha nem láthatja senki a menyasszonyt még, akkor minek tekinthető az a rengeteg fotóoptika, ami nekünk szegeződik...(?) de hogy ezeket a fotókat feltehetem most ide is, egyikőjüknek köszönhetem.( köszönöm is! )
a menyasszonyt a két örömanya vezeti fel illetve be; nekem még van valami sürgős mondanivalóm lyányomnak - úgy látszik... (de még majd lesz több is...:)
A megtelt zsinagógában a vendégekkel szemben leül a menyasszony és várja a vőlegényt, (menórák, gyertya- és egyéb fények előtt és között):
A vőlegény lefátyolozza menyasszonyát:
chüpe alatt -7-szer körbe kell járni a menyasszonynak vőlegényét, örömanya kisérőivel, de a vőlegény előzékenyen újit, hogy elférjünk a kis chüpe alatt, (vagy lehet, hogy szolidaritásból, és demokratizmusból?)
gyűrű .... ketuba
rabbi áldása
hitvesi csók
rövid elvonulás a külön terembe - tanukkal
gratulációk hosszú sora kezdődik
miután kivonult a vendégsereg a zsinagógából, kicsit meg lehet pihenni egy padján
jóbarátnő a gimnáziumból, és a szülővárosból,
és a másnapi polgári esküvő tanuja:
a vacsora disztermében a menyasszonyt leültetik egy székre, szemben a vendégekkel, majd
székestül magasba emelik, éltetik az ifjú párt: Mazel Tov
asszonyok, lányok táncolnak körben a menyasszonnyal ill. új asszonnyal - köztük a férj anyukája is
örömapa, örömanyák hörpintenek gyerekeik egészségére, boldogságára : MAZEL TOV!
aliz2. :: 2009. júl. 5. 9:21 :: 5 komment
Kategóriák: ünnep :: Címkék: fotok, kapcsolatok, lanyom, unnep
egy esküvő sok előkészülettel jár általában, de van egy olyan érzésem, hogy egy "zsidóesküvő" még többel...
az esküvő vasárnap lesz (szombaton nem lehet - írni se pl, így a házassági szerződést , a "ketubát" se)
az esküvő előtti napokban el kell menni a rituális fürdőbe (azaz a mikvébe) a menyasszonynak,
és ott -természetesen- el kell mondani az alámerülések közben az idevonatkozó áldást - természetesen héberül
a vőlegény és a menyasszony az esküvő előtti napokban már nem találkozhat - de előtte még, csütörtökön, átveszi módszeresen- ebéd közben- menyasszonyával az áldás szövegét:
(az örömanya fotózik és közben -gyerekkorában rögzült askenázi kiejtésévél belekotyog - igy aztán egy szefárdi-askenázi(még jó, hogy nem őző) keveréknyelven fog majd a mennyasszonylányában rögzitődni a szöveg):
délután még egy új-rokoni bemutatkozó látogatás a vőlegény rokonainál, és este a nap csúcsa: a a fürdő ( mikve) - ajtajánál menyasszony-vőlegény búcsú - a 3 nap múlva elvjövendő esküvőig
az igazán utólag derül ki, hogy a mikve milyen felemelő élmény, valóban egyfajta testi-lelki megtisztulás, "újjászületés" féle..., (menyasszony el is határozza, hogy ha nem is havi rendszerességgel, mint a vallásos ortodox zsidók, de gyakrabban megteszi a jövőben is...)
másnap prózaibb-világibb előkészületek; elmenni fodrászhoz, mert a
a hosszú fátyol alá (aminek külön szerepe lesz az esküvői szertartás elején , amikor a vőlegény "lefátyoloza" menyasszonyát) konty dukál amit előre ki kell próbálni (örömanya szerint a hosszú haja se festene rosszul a hosszú fátyol alatt, de az ő véleménye nem mérvadó):
utána (a próbakonty lebontása után) ebéd
felszolgálónő hiányolja a vőlegényt - (nem tudja , hogy mennyire indokoltan nincs jelen)
("örömanya" megint csak zavaróan fotóz, menyasszony kisgyerek kora óta megadóan "elviseli")
de fontos a háttér is; a polgármesteri hivatal impozáns épülete, ahol majd 3 nap múlva - hétfőn, lesz a polgári esküvő . (lásd erről - és a térről! - az egyik tanú tudósítását - fotókkal - kicsit megtörve a kronológiát - a Litera keddi netnaplójában:
(...)Polgári esküvő után az óbudai Fő tér szép látvány. Eleve szép látvány ez a kis terecske a panelkaréj szorításában, bár nem tud nem skanzen, mesterségesen megőrzött múlt lenni. Van amikor inkább a tér műviségét érzem, azt, hogy ennek már semmi köze a régi Óbudához, ez a pár házból álló, macskaköves terület csupán virtuális nyom, turistavakítás. Meg aztán a régi, klasszikus Óbuda se ilyen házakból állt, és nem csak a Krúdy-regényekből ismert kedélyes félbolondok, mulatozó polgárok, vagy örökkön filozofáló Szindbádok laktak erre felé. Most azonban jól esett keresztül sétálni ezen a téren. Sütött a nap és tényleg boldogok voltunk. (...) (http://www.litera.hu/netnaplo/zenit )
De ne rohanjunk előre, még csak az "előkészületeknél" tartunk... (csak az események forgatagában örömanya-tudósító lemaradt a szinkron-bejegyzésekkel, és utólag pótol )
délután még egy ruhapróba a menyasszonyiruha szalonban, ahol ezúttal nagy a forgalom, a másnapi , szombati esküvősökkel, van aki egyszerre 3 ruhát is próbál lázasan )- s akinek csak vasárnap lesz az esküvője, türelmesen vár sorára:
próba után kiderül, hogy be kell venni a ruhából, holott az első próba alkalmával ki kellett engedni, (hogy aztán az esküvőn derüljön ki, hogy 2 nap elteltével megint szűk lett a ruha oldala...!)
talán közrejátszott benne a másnapi hosszú alvás (míg a vőlegény köszöntő fogadása (kidusa) volt a zsinagógában szombaton délelőtt ) és az itt épp elköltött ebéd:
bár már másnap - a szertartásig- bőjtölni kell(ene)
délután bevásárlások, a Mamutban, még egy-két szükséges dolog, örömanyának is, fejrevaló kell az esküvőre, s délelőtt ugyis azt mondták a zsinagógában a tájékozott(abb) és segítőkész asszonyok, hogy kalap dukál esküvőre - mert a kendő vagy sál lecsúszhat, meg amúgy is a másik örömanya fején is az lesz - így egy utolsó roham kalapért is..., és az "eltulajdonított" fényképezőgépért cserébe, egy új, aranyos, nagykijelzőjű digitálismasina, az ifjúpárnak, nászútjára is... (kicsit önző ajándék, hiszen így "fotómániás" örömanya sem marad képek nélkül)
estefelé, mikor kimegy a szombat, vőlegény felhivja menyasszonyát telefonon - látni nem láthatják még egymást a holnapi esküvőig,
de beszélni szabad - egyes variációk szerint talán láthatta is volna a délelőtti kidusán a menyasszony a vőlegényt, csak szólni nem lett volna szabad hozzá ... (?)
(de van olyan vélemény is, hogy egy légtérben nem tartózkodhatnak az esküvőig)
sőt a menyasszony még a saját -esküvői szertartás előtti- fogadásán sem lehet jelen, ami a szertartás előtt egy órával kezdődik, s csak akkor léphet -örömanyák kíséretében a zsinagóga udvarába, mikor már minden vendég bement oda...
de -"mindennek ideje van" - s eljön annak is az ideje, másnap 5 órakor..., azaz utána pár perccel...
(lásd majd a következő fotós blogbejegyzésben)
.............................................................
ezek viszont már másnapi , de még az esküvő előtt készült képek:
várakozás -fodrásznál
muszáj valamit enni (azaz csipegetni)
kész a konty
fent van a ruha (uszályosan) (a vállfa a kilincsen)
útra készen
aliz2. :: 2009. júl. 4. 0:06 :: 2 komment :: Címkék: fotok, lanyom
2010. július 3. szombat
11:00 órától
Költözés, Makó, Jeruzsálem – Irodalom és zene
Turi Tímea fiatal makói írónő készülő könyvéből olvas fel, kíséri Vázsonyi János szaxofonon a Vásárhely Titkos kincsei kiállításban.
Helyszín: Alföldi Galéria földszinti termei
(6800 Hódmezővásárhely, Kossuth tér 8.)
....
olvasom a lányomra vonatkozó programpontot- különböző helyeken a "Mezővárosi Zsidó Napok" (Hódmezővásárhely, Makó, Mártély) részletes programjában, és igy utólag elcsodálkozom, ha már "makóinak" titulálják a "fiatal írónőt", mint ahogy eredetileg az is, sőt , magát a művet is, amiből felolvas, még Makón írta, pár éve, és Makó előző nap része is volt a programsorozatnak, a turnénak, vajon miért nem lehetett volna Makó az eredeti helyszíne a felolvasásnak? Miért kellett a Költözéssel is Vásárhelyre költözni? Persze az a ("mező"város volt a programsorozat bázisa, s már előző nap is ott voltak irodalmi-zenei események (pl:
17:30 órától
A szabadulás íze – „Irodalom és jazz”
• A Bethlen Gábor Református Gimnázium bemutatása, majd Simon Ferenc tanár-könyvtáros előadása a 16. századi irodalomról
• Szántó T. Gábor író irodalmi estje, élőzenével fűszerezve a gimnázium olvasótermében, közreműködik Vári György irodalomkritikus és Kardos Dániel gitárművész.
Helyszín: Bethlen Gábor Református Gimnázium
(6800 Hódmezővásárhely, Szőnyi u. 2.)
úgyhogy még előző nap én is át"költöztem" Vásárhelyre, a kirándulócsoporttal, a buszban, és kb. egyszerre értünk a hotelhez, amikor lányomék is... (vőmnek már aznap este kellett "közreműködnie) (l. fent)
úgyhogy a Költözés - nemcsak Makót, Jeruzsálemet, hanem Vásárhelyet is érintette. (egyébként bennem nagyon kedves gyerekkori emlékeket megmozgatva, mikor is nagynéném: Magdi néni - meghívására ott tölthettem nála gyerekkorom legszebb nyarainak nagy részét...
A Költözés viszont lányom gyerekkoráról szól, és abban én már mint "a szerző anyja" szerepelek, ami egy kicsit érzelmileg megviselt - de katartikusan. A szöveget akárhányszor olvasom, így vagyok vele, most a zenei "kíséret" vagy inkább "követés"... ami nem a tervezett Vázsonyi-szaxofonozása, hanem Kardos Dániel ihletett, a szöveg által inspirált, hangulatilag hozzákapcsolódó gitározása lett -a zene varázsával is - feldúsítva - még inkább hatott az érzelmeimre.
(ezek még csak előkészületek -próza-zene megbeszélés)
(a felolvasás:
(két szövegrész közti zenei összekötés.)
De szerencsére nem csak az enyémre, mindenkiére!
Nagyon nagy odafigyelést és tetszést, hosszú, nagy tapsot, és sok gratulációt és elismerő hozzászólásokat kapott az előadás... mindez azt bizonyította számomra, jólesően, hogy nem csak a "személyesen érintettet", és netán (anyasága sőt jiddise mámasága - révén elfogultat ragadta magával a mű, s került a hatása alá, bár sokakban, másokban is elinditott személyes kapcsolódásokat, emlékeket...
annak meg külön örültem, hogy amikor nagy irók, írónők írásművészetével hozták összefüggésbe az itt hallottakat, és mikor valaki azt mondta , hogy talán épp a jövő prózairónője van itt előttünk, valaki egyből rátromfolt: máris az!
körvonalazódott (a makói Kecskeméti Ármin Egyesület) jelenlevő elnökének ötlete nyomán egy majdani makói költözés-felolvasás is... Jó (és kézenfekvő) ötlet...
aliz2. :: 2010. júl. 4. 23:08 :: 7 komment
Kategóriák: fotó, irodalom :: Címkék: irodalom, kultura, lanyom, zene
