julius 6

Ime itt a friss diploma, lányom jobb keze alatt - már itthon. A balban meg a "diplomás" játékmaci. (Mert hogy hiába lett hirtelenjében diplomás felnőtt a lányom, ilyen gyerekes dolgokra bőven van igénye. - jól is teszi, ha ettől is tud igazán vidám is lenni.) Amúgy azt mondja, nagyon meg volt hatódva, az ünnepség előtt, alatt. Főleg attól, ami átsuhant benne, emlékek , nosztalgiák, az egyetemi, diploma előtti évekből. (Úgy látszik az én -látszólag indokolatlanul - szomorú arcom a fotón az én diplomaosztóm napján, egy kicsit igazolást is kapott. ) De azért szerencsére, lányomnak ez tényleg vidám nap lett!

Elsőként szólították ki, minthogy megkapta -a karból egyedül- a Discipuli Pro Universitate díjat ( több éves hallgatói közösségi munkájáért és kiemelkedő tanulmányi eredményéért), aztán az ugyancsak "kiváló" minősítésű diplomáját (kommunikáció szakos bölcsész, magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész, tanár - irodalomelméleti speciális képzésről melléklettel)...

Nem szereti, ha dicsérem, de azért most ennél többet is megengedhetnék... na... Én tudom igazán, hogy - a tehetségen túl - mennyi munka, eltökéltség, hivatás- és kötelességtudat, lelkiismeretesség, sok-sok vállalás és teljesítmény van emögött a mostani eredmény, elismerés mögött!

Vőlegénye és vőlegénye szülei is gratuláltak. Együtt ünnepeltük "a nap hősét".

Régi barátnő és az újak is körülötte voltak.

Mondta is még az átadás előtt ezt a paradox mondatot, hogy "milyen jó is, hogy az évfolyamtársaival veszi át a diplomáját" - kikkel mással, -gondoltam - de mégis... Látszik a képeken, mit is jelent ez! Hogy mit jelenthetett az az 5 év , ami mögöttük van.