EGY NEHÉZ - DE SZÉP - NAP

Megint a képek beszédesebb lennének, készült is sok - nem csak az én laikus kezemből (ami csak a végén döbbent rá, hogy a zoomot elfelejtette használni) - hanem hivatásos, profi fotósoktól, garmadával (lesz majd a Népszabadságban is)... majd utólag rakok is fel, de lemerült a gép IS, fel kellene tölteni elemmel, én is kókadozok (álmos is vagyok, szédelgek), lányom meg, aki többszörösen  aktív szereplőként csinálta végig a napot - úgy tűnik - kis BBC-sitcom kikapcsolódás után, átment a szobájába, s alszik is...

Korán reggel mentünk be Szegedre, a TIK-ben volt a TTIK-sok diplomaosztó ünnepsége, s azon ill. az előtt a Sófi-dij (a szegedi tehetségekért) átadása - a legjobb eredményeket elért egyetemistáknak - összekötve Törőcsik Mari-fogadással, ill. lányomra osztották az interjúkészítést is vele, a Szegedi Egyetemnek (én csak tisztes távolból figyeltem, de sikerült fotót a sok fotós közt csinálnom nekem is, a beszélgetésről (is) - lányom meg élvezhette a társaságát. Törőcsiket szembesíteni akarták az üdvözlésére a taláros tanári tanács fölött elhelyezett vetítővásznon a régi portréival a Körhintás "Marival" kezdve és bezárulva... de nem volt hajlandó szembenézni (öregedő) változataival (se) (jelzem Makón se a Páger-díj megkapásakor). Murisan megható volt, hogy pár szót akart mondani ünneplése közepette a "zavaráról", miközben a saját régi gépi hangja szinte leénekelte a színről... De törékeny súlyosság az övé (is). Mint ahogy költőbarátja, Pilinszky írta Sheryl Shuttonról.. 

A diplomaosztó hangulatos volt! Műsorszámként egy vokálegyüttes énekelt. Rögtön az első szám, zsoltáros áhítattal: "Magamban biztam elejétől fogva"... József Attila leltára - persze, a dal után elhangzó figyelmeztetéssel, hogy csak kis leltárt készíteni, s utána rögtön felcsendült a mosolyogtató Don't worry, be happy... És elég vidám is lett a hangulat... mindenki örülhetett díjaknak, diplomáknak...

Még fényképezkedés, meg fogadás (kitüntetetteknek), aztán még elmentünk hárman, lányom az ünnepelt, és én, meg vőlegény az Acapellában cukrászdázni, majd mi haza, némi várakozás után, buszon...

Egy hét múlva újabb diplomaosztó ünnepség. Ez már lányom  "sajátja", a bölcsészeké... kár, hogy nekik se lesz talárjuk... impozáns lenne.

aliz2. :: 2008. jún. 29. 18:30 :: 5 komment :: Címkék: egyetem, JOZSEF, lanyom, szineszek, vers

 Hiven a  nyitási (nyitottsági) FOGADALMAMHOZ, MA ESTE felé meg az újvárosi Szent László templomba karikáztam le egy orgona-trombita jótékonysági hangversenyre (feltűnt, hogy milyen messze van, vagy fél órát tekertem, ez korábban közelebb volt- :)

de azért pár perccel  7 előtt beértem

a kapuban régi tanitványom állt, őrként, kiderült, hogy segitő, kérdeztem tőle, hogy s hol kell intézni az anyagiakat.. jótékonysági révén a koncert, megnyugodva láttam s használtam a kis dobozt (kicsit elsiettem, az előadás alatt többször is felhivták figyelmünket, hogy a végén adakozzunk.... kiderült , hogy az 1913-ban épített templom jócskán tönkrement, már a háborúban kezdve, és azóta is beázogatott (először a félhomályban fali dísznek néztem a beázások cirádás nyomait!)

találtam egy üres sort annak is végébe húzódtam...

(ezen a képen látom, milyen kevesen is voltunk):(

Szent Lászlónak a névadó királynak volt egyébként napja...

engem még a hangverseny kezdete előtt lenyügözött ez a szobor mellettem (Szent Antal gyerekkel, ha jól láttam)

a hangverseny? hát. fura volt, az orgonista szabad és mégis szaggatott, egyenetlen játéka, Bach d moll toccátát adta elő pl kicifrázva (a fugát lesikkasztva, hát igen, az bravuros rész)

de a trombitás gyönyörűn játszott, Schubert Ave Mariáját pl

vagy itt ebben a remekbe szabott kis filmen (Borka Péter művészi munkája!) azt az olasz szerelmi dalátiratot, ami itt valóságos s fenséges gyászzenének hat....

https://www.facebook.com/makoivtv/videos/536466574053041

a végére megfájdult a fejem...tán a bezártságtól, feszültségtől

a kapu mögött az udvaron teritett asztal várt bennünket süteményekkel megrakva, rögtön kinált is az én tanitványom, de mondtam fáj a fejem, legalább ásványvizet..de nem, később leültem a templom elé egy padra, erőt gyűjteni a hazaúthoz, oda is (egy másik régi tanitványom) kihozott sütiket, kinálni... hajthatatlan voltam (hiába, elfogadni tudni kell, ez máig lecke nekem!) aztán haza tekertem, lányom már keresett a kikapcsolt telefonomon...

megkérdeztem tőle, nem volt-e beázva az az orgona is, mikor ő játszott rajta, de hát több mint 20 éve annak...- mondta...(CSAK mentséget kerestem az orgonista rossz játékára)

 magamnak tett igéretemnek megfelelően...

ma elmentem a muzeumba...4-től volt program késő estig...de én csak a közepére

még nehezen megy a teljes bekapcsolódás

úgy volt egy darabig, hogy nem is tudok...

kivittem a szemetet, körülnézni, milyen az idő

és egyszer csak rájöttem, hogy nem tudom hol van a kulcscsomóm

mintha a föld nyelte volna el

megnéztem a szokásos helyeken,,, csak lecsúszhatott valahol, úgy is történt

az előtér kis szekrényénél ,,, a szalmakalapok, meg a sálak alatt, valószinű, mikor felakaszthattam a kalapokat, becsúszott

a kisujjam is megsérült a lábamon, mivel meg is dagadt a lábfejem, csak egy régi (lábujjtöréskor vett) szandált tudtam felhúzni rá

de csak elindultam, már alig sütött a nap

egy kotárkát még megvilágitott a múzeum udvar skanzenjából:

egy remek népzenekart hallgattam,, (Rozsdamaró)tényleg magukkal ragadtak, mikor később a skanzenban megláttam a primhegedűst gratuláltam nekik, s hirtelen ez a szó jutott eszembe mágikus volt, de valóban---

a Forgató együttes Szent Iváni éji táncára tűzgyujtására már kimerült a mobilom...

közben én is....

ez itt egy "lopott " kép, ott vagyok a gyerekek közt bal oldalt....

(szoknom kell még az új/régi, aktivabb életet)

EGY KIRÁNDULÁS KÉPEI

Mindig találok -valami mást, mint amit keresek... most fényképeket, persze régieket...

A régi fotók  mindig attól kapják meg igazi értéküket, hogy "régiek"...

és varázsolni tudnak, ide, a múltat...

egyszerre okoznak örömöt és bánatot...  ennek okait most nem részletezem...

(úgyis  igazán az érzi, aki érintve van..., de azért magam, is szivesen nézek régi fotókat, a másokét is;  meg lehet belőle érezni a kor(á)t, s akkor már nem is idegen a fotó, még akkor se, ha idegenek vannak rajta... mert a (közös) kor összeköt...)

de ezek a fotók az "enyémek"; egy egyetemi kirándulás képei, 64. áprilisából, és én vagyok rajtuk, a barátnőim, csoporttársaim, évfolyamtársaim... keresztülkasul az országban

hol vannak?! hol vagyunk? most, itt,  - még együtt:

KECSKEMÉT

BUDAPEST (barátnők)

 fotó hátlapján ezt látom saját irásommal:

JÁK 

"elrontott "megperzselt lányok"

már nem tudom, mire vonatkozott az "elrontott"jelző,

nem lett tökéletes a  szindarab vagy film plakátutánzás? vagy? már nem is tudom...

a Nap sütött, az biztos,  és (többnyire) vidÁmak voltunk ... és "bohók" is... IFJÚSÁG- BOLONDSÁG

DE jaj!, akik mellettem a fotón...  balról is jobbról is;

 meg még ketten... 

SZOMBATHELY

azaz

 SAVARIA

leültem arra a bizonyos

 hires

ókori, római  útra...

("Borostyánkő-út?")

FERTŐD

az Esterházy kastély egyik ablakából kukucskálunk ki

hova, mire gondolhatunk....

 21 évesen...,

 mikor még

úgymond:

"előttünk az élet".... (?)

aliz2. :: 2010. jún. 26. 23:58 :: 5 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: egyetem, emlekezes, fotok, kapcsolatok, mult, utazas

bekapcsolom a tévét; egy kisebb társaság üli körül az asztalt - bizonyára a Hogy volt c. műsor egy adása megy , nem is tudom, mikori felvétel lehet, mert ott ül Payer István is, aki már nem él, és mégis ő is emlékezik, Máté Péterre, aki már rég nem..

ott van még , feketében Csongrádi Kata, Máté Péter dalszövegirójának S Nagy Istvánnak a felesége is... vagy inkább "özvegye"? azért a feketeruha ? a gyászé? mert ha élne,  csak itt lenne a sokat emlegetett "S" is, a hű férj, s barát...de ő is már csak idézetekben , dalszövegekben és egy klippen lehet itt, amin épp azt a dalukat énekli, s kiséri gitárján a feledhetetlen Máté Péter, hogy "Azért vannak a a jóbarátok, hogy a régi boldogságot visszaidézzék egy fáradt alkonyon..."...

 visszaidézik...

még az én emlékeimet is, mert mikor a Hull az elsárgult levelet idézik fel, akkor az én anyukám jut eszembe, neki volt kedvenc dala...

az Elmegyek-nél meg a férjem...

és a legvégén a Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld... egy kicsit önmagamra, önmagunkra is figyelmeztet

hogy tudhass emlékezni...

amíg

........................

Peter Falk (a legendás Colombo ) is ma ment el... még anyu is nézte, kedvelte a figuráját- )

mostanában derült ki, hogy Peter Falk -  Falk Miksa dédunokája, így hát most rá is emlékezhetünk...

amíg emlékezhetünk...

fontos, hogy legyenek mindig, akik emlékezhetnek...

hiszen lassan már az emlékezőkre is emlékezünk

de hiszen előbb-utóbb, fokozatosan, de mindenkiből csak emlék lesz (vagy az se... kinek-kinek érdemei szerint...)

de addig is: most élsz, most örülj, hogy szép a nyár...

2011. aug. 17.aliz2. :: 2011. jún. 25. 0:42 :: 2 komment 
Kategóriák: vélemény, kultúra, zene, tévé :: Címkék: emlekezes, kapcsolatok, tevemusor, zene

muszáj lesz valahogy bekapcsolódnom - akármilyen gyér is meg hiányos -a helyi "kultúr"életbe, mielőtt teljesen besavanyodok, és elidegenedek

a Hagymaházban vettem jegyet egy szindarabra (Szerelem )(Júliusra)

meg egyúttal

megnéztem egy kiállitást is, huszonévesek, egykori gimisták alkotásai... akik valahogy szakmájukul választották a festést

érdekes és meglepő, hogy meglátásom szerint, mennyire kapcsolódnak valamilyen izmushoz! 

(persze azért tradicionáis akvarelleleket is léttam(:)

követketó fotó kiállitás lesz!

fákról,,, hát ha időben észrevettem volna , én is beküldhettem volna,, mint régen (hiszen annyi fás fotóm van!)

(sose értettem D.I.-t , miért fest folyton fákat, már kezdem...)