nos idementem, nem céltudatosan, de amikor elkezdett esni az eső a hidon, és visszafordultam Novi Sad felé Pétervárad felől, jöttem le a hídon, beálltam egy buszmegállóba, nem jött a busz, elindultam gyalog s pár lépés után ott volt mellettem A Park, csodaszép... eleinte esett az eső, de aztán a Nap is kisütött , hogy még szebb fokon maradhasson meg a park különleges szépsége:
ez a (szobor)alak fogadott rögtön, a bejárat után:
Szerettem volna a szobor mellé ülve egy "közösképet" csinálni:) de nem sikerült, (csak egy kis bronzcsücsök látszik a kép(em) szélén a szobor kabátjából) pedig elhaladtában egy fiatalember - látva ügyetlenkedésem a fényképzőgéppel meg az ernyővel,- mert ekkor még esegetett -mosolyogva felajánlotta, hogy csinál ő fotót, de zavartan visszautasitottam...(meg kellene tanulnom "elfogadni... vagy elfogadni azt, hogy ha valami nehézségekbe ütközik - nem kell erőltetni -(mint ezt a nemkósernek szánt ember-szobor (vagy szobor-ember összeállítást egy képen(?) pláne, hogy a szobor emlékeztet egy - valamikor - nagyon is élő emberre...
Itt már lemondtam a szoborral közös fotóról, ellenben a virágos háttérről annál kevésbé..
már nem is esik,és piroslanak a hátam mögött a virágok...
(csak én nem piroslok és nem virágzok már jóideje...)
így viszont még szebb ami előző képen háttér; a háttér - előtérnek azaz kizárólagos táj-képnek. A természet ember nélkül...
(Tóth Árpád elégiája egy rekettyebokorhoz... jut eszembe...
...Szivárvány lenn a fűben, szivárvány fenn az ágon,
Egy néma ünnepély, ember-utáni csend,
Egy boldog remegés, és felpiheg sohajtva
A fájó ősanyag: immár a kínnak vége!
S reszketve megnyilik egy lótusz szűzi ajka,
S kileng a boldog légbe a hószín szárnyu Béke :
mindenütt galambok... (is) és öreg fák, fiatal lány a padon... ők valahogy beleillenek a tájba...
hát nem azt mondanánk rá, hogy giccses, ha festmény lenne? pedig "csak" szép, még ha valószerűtlenül is- de ilyen a valóság olykor: hattyúk, tó, szőkőkút, fák, filagória, gyerekek...
visszavonok mindent, kellenek a tájba az emberek is - beletartoznak, hát még a gyerekek!(csak ezt az önfény(kép)ezést hagyjuk! :)
ez a szobor is őket védi, a gyerekeket... szimbolikusan
és nem épp ez a kisgyerek ad igazi értelmet a táj (amúgy öncélúnak tűnhető) szépségének is...? sőt, gyakorlati , reális jelentést is: szomjas, iszik hát a kútnál... (időközben a Nap is kisütött, minden ragyog (pedig - balra - már sárgulnak is a lombok):
ez meg már a park vége, ahol kezdődik a sétálóutca...
még egy pillantás vissza : a női (akt)szobor integet(?)...
(a park elején levő férfiszoborral sose találkozhatnak... dehát amúgy is más a stílusuk... )
(a férfiszobor változatlanul jobban tetszik... de itt legalább már végérvényesnek tűnve süt a Nap)!
aliz2. :: 2009. okt. 22. 19:09 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotok, termeszet
