Venczel Vera ellibbent...
csak igy, tündéri mozgással, rebbenéssel tudom elképzelni távozását...
ahogy legelőször láttam a Pesti szinház Nyárjában még főiskolásként, ahogy beszökdelte, betündérkedte az egész szinpadot-.--- csupa sikk, csupa báj és természetes kedvesség...
és ahogy legutoljára láttam a Vigszinház házi szinpadán a Vörös oroszlánban felszökkenni a magas székre, honnan prizmaként szórta le a különböző alakokat , átlényegülve
és emlékszem, itt Makón milyen szerényen, alig-láthatóan sétált a fogadáson, ahol pedig az ő Páger diját ünnepeltük...
(és most végignézve dijait, feltűnt, hogy nem kapott Kossuth dijat)
(de mit is csodálkozok ezen, kik kapnak manapság? nem a Venczel Verák!)
szerencsére sok film (pályakezdésekor különösen ) megmarad, ő marad az örök Pillangó immár! (Hitves Zsuzsika- )
hallom a hangját...
*****
