útközben

2012. nov. 12.

nahát, már itthon se vagyok igazán itthon - rájöttem... minden szokás kérdése... (s elszoktam?) lehetséges, hogy a régi viccnek megfelelően, rám is az érvényes, hogy se itt, se ott, hanem úton leginkább...? (azám, el kéne már olvasni Kerouacot is, újra...) lányom szerint viszont mindig nyugodtabb a hangom, már ahogy leszállok a buszról "itthon"... (ő egyébként mindig mindenhol otthon tudta és tudja érezni magát... én meg sehol se?) az mindenesetre érdekes, hogy mindig itt találom meg a természet színeit és formáit , ma biciklijavítóhoz menet, szembe, a szomszédba, ez a gyönyörű, útszéli tájrészlet állított meg (ez is úton):

csak egy kis levegőért mentem a bicikligumimba, mert míg nem használtam, kicsit leereszkedett... időnkét szoktam... szivességből teszik... most kértem volna magamnak is egy kis levegőt, de azt nem lehet... hátha azért is éreztem, - a légúti izén túl -, hogy nekem is kellene, mert "megállt a lélegzetem" ettől a látványtól?! az ősz festette!

Címkék: fotók, ősz, természet

ÚJRAAVATÁS

.2009. nov. 11.

negyed 12-re volt kitűzve az emléktábla újraavatása, esőben karikáztam a helyszínhez, meglepődve vettem észre már messziről, hogy milyen sokan is vannak! ebben a kis alig-utcában még nem láttam ennyi embert . leraktam a biciklit, s próbáltam hátulról kicsit előrefurakodni egy viszonylag jó helyig, hogy legalább lássam is azt az újra elkészített emléktáblát a régi helyén (tegnap még csak azt láttam, hogy rakják fel, és járólapokat is az ugyancsak újonnan átfestett falhoz...)

szinte észrevétlenül kezdődtek az események: a koszorúzás ; tiszteletét tették a köztársasági elnök, a polgármester, Kecskeméti Ármin unokái, és a Kecskeméti Ármin Egyesület némán, főhajtással ki-ki arra gondolhatott, amire akar, nekem volt egy kis hiányérzetem, de aztán rájöttem, hogy talán jó is ez így - manapság, mikor annyian össze-vissza beszélnek... lehet beszédesebb, tartalmasabb a csend is, és remélhetően itt tényleg nem "cinkosok közti" vétkes némaság... , hanem a gesztus önmagáért "beszél"het: néma tiszteletadás de azért mikor kilépett a köztársasági elnök a tábla elé, azt hittem mégis csak szól egy pár szót nekünk.... - mondhatott is szavakat, de a gyorsan körécsoportosuló "médiáknak" ..., ő ki se látszott a sűrű gyűrűjükből... közvetve mégis csak nekünk mondta, (majd elolvassuk a lapokból a nyilatkozatokat, gondoltam... ) Sietnie is kellett vissza Szegedre az egyetemre, ahonnan átjött a díszünnepségről Makóra... fokozatosan oszlott a tömeg,
akik még maradtak, Dr Búzás Péter polgármester és munkatársai Dr Ferge Zsuzsa, Kecskeméti Ármin unokája nyilatkozik , a Kecskeméti Ármin Egyesület elnöke, Urbancsok Zsolt dr Draskóczy Edével (akinek az édesapja evangélikus papként együtt tartott hittanórakat a gyerekeknek Kecskeméti Árminnal - )
kicsit még maradtam megvártam, mig egyedül is lehetek kicsit a megkoszorúzott tábla előtt... csak maradjon , maradjunk épségben! Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg... ...............

Címkék: MAKO, tortenelem, zsidosag

nem is szembe néz ez a kép, én nézek most szembe vele, pár nappal később, hogy a fotóboltban az utolsó filmkockát még leexponálva a fotóboltos, a gép lencsébe néztem.

Azt hiszem valamit megnyúlt az optikája a képnek, eredetileg fekvő kép volt. Persze analóg, csak CD-re irattam....

Egyszerre vagyok magamnak ismerős és idegen.

Valami ez abból, aki vagyok.

Most , azaz akkor, mikor készült: 2007.október 27-én.

De nem lehet, hogy az vagyunk, ami folyton változik rajtunk.

Mi valahol mélyebben vagyunk.

De az nem látszik.

Legfeljebb kiles néha belőlünk.

A szemünkön, ha az tényleg a lélek tükre.

De a szemünk annak is tükre, amit mi látunk vele.

Ott a fotóboltos...

Itt vagyok én.

De ki ez az én?....

("Az én - az valaki más" (Rimbaud))

aliz2. :: 2007. nov. 11. 15:58 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, foto, irodalom

AZ ELFOLYÓ IDŐRŐL

...2011. nov. 12.

szóval.. lekéstem: 2011 11 11 11:11-et! (miközben a (blogomból) eltűnt idő nyomában jártam, és visszanyerésén töprengtem, 11:18 volt már csak a szgépen a böngészett fórum alatt ,...) az idő megy, halad, nem nézi a naptárt... 2011.11 11-én 11:11 után is ugyanúgy ... ebéd után, a biciklimhez érve a kosarában egy elszáradt, elsárgult levél - hazahoztam. Bizonyságként. Ősz van s milyen kicsi minden emberi történés... jutott eszembe - megint a különös hírmondó: Babits- , csak utána akartam nézni, a googleban, pontosan idézem-e, és ekkor a képernyő alján elém ugrott a mostani idő: 11:11 pontosan! (a tegnap elszalasztott), le is fotóztam, azon nyomban

aztán láttam, hogy kicsit hibásan ütöttem be, bár az idézet majdnem pontos volt, csak nem "milyen" hanem "mily" kicsiny minden emberi történés... (Babitsnál, költőien, ill. ahogy akkoriban, az ő idejében még mondhatták is de a lényeg ugyanaz megerősítve, mily kicsi minden emberi történés... Mire kijavítottam a beírást, (a milyen-t mily-re , közben (megint) elmúlt 11:11, és már 11:12-t mutatott az időjelző a képernyő alján...

Most meg már 11:24-et is (mert közben hívott lányom, a HÉVről, Nádas előadására megy, az előbb meg 10-től a Bartók Rádióban Kemény Istvánnal beszélgetett az Irodalmi Ujságban ... és közben panaszkodik, az idővel nem jól bánik, hogy nem jól osztja be (most egyébként egy konferencia előadásra is készül Szép Ernőről (a napokban jelent meg a Literaturában(!) tanulmánya Szomoryról, s újra versei az Alföldben)- ... szerintem az idő, ó az idő!... tényleg olyan mint ahogy Dali megfestette (most jöttem rá, tényleg elfolyik...):de azért nem mindegy mivel töltjük, közben..

aliz2. :: 2011. nov. 12. 11:49 :: 3 komment

2012. NOVEMBER 10.

RADNÓTI MENET UTÁN

Este felé  a Pozsonyi u. 1 házhoz mentem, a Radnóti menet zárópontjához, ahol az emléktábla, itt élt a költő (s él is még a felesége :"Fanni")...valami nagyszabású eseményre gondoltam, de alig többen verődtünk össze mint egy osztályra való, a "szereplők" és a civil közönség eleinte szét se nagyon vált, és különben is valahogy nagyon amatőrnek tűnt az egész megmozdulás-megemlékezés...a rögzitéssel együtt...

Egyszerűen azért mentem el, mert - bár a délutánt az ügyeletes orvosnál töltöttem, nem a menetben - le akartam róni tiszteletem, ha már, és még, épp Pesten vagyok... Radnóti emléke előtt, fölháboritó (milyen kevés és tehetetlen ez a szó is!) sorsára emlékezve, és közben folyton-folyton az én - ugyancsak bori munkaszolgálatosként - életetét vesztő apámra...

Eleinte úgy tűnt, nem is erről van szó; a "nyilas gyilkosok állami diszsirhelyeiről"... Spiró (nem túl "szerencsés" kicsengésű) Jönnek... versével illusztrálva...

(valóban, elgondolkodtató -meggyilkolt apámnak még csak sirhelye sincs, s gyilkosainak disz-?!!) de a gyűlölködés nem visz sehova, ...a viszontgyűlölet se. Nem lehet úgy küzdeni az antiszemitizmus ellen sem, hogy közben mi (viszont)gyűlöljük az antiszemitákat.... (Egyébként senki nem zavarta meg az eseményt, 2 rendőr állt a csoport szélén, de semmi dolguk nem akadt...(még szép...)

November 9. a kristályéjszaka évfordulója miatt lett a "fasizmus és antiszemitizmus elleni tiltakozás nemzetközi napja" - de én nem tudom, hogy kellene tiltakozni hatékonyan az antiszemitizmus ellen! (Olyan ez, mint a békeharc... harcolva, viszontgyűlölettel semmiképp!)..

Elhangzottak Radnóti szövegek is szerencsére...a Levél a HItveshez (végigmondtam előtte magamban a szöveget szószerint, ahogy vershez illik is, ezzel felvételiztem a szinművészetire, még mindig tudom, csak tudnám mér' pont ezzel...i lletve tudom is, de nem volt azért annyira "testhezálló", hogy meggyőzte volna Sulyok Máriákat...

Fanni a ház falai mögött vajon hallotta-e, vajon hogy kisérheti ezeket az eseményeket, milyen ...

Egyáltalán, milyen nehéz lehet túlélőnek lenni...

Feltehetően november 9-én gyilkolták meg a nyilas keretlegények Radnótit (bár én olvastam nov. 4-i adatot is ( (apám halálának napja valószinű október 4 vagy 6, de nemcsak a dátumról, a körülményekről sincsenek pontos adataink...)

Megemlékeztünk Szenes Hannáról is, aki 23 évet se érhetett meg, ahogy utolsó verse elmondásából (Zsolnai Julia) hallhattuk, megrázóan... meg Fodor Tamástól az 5.eclogát..., meg a botlató kövekről is...

Kaptam egy szórólapot az eseményről, és most olvasom, hogy a szervező a Kohányi társaság, ami az Amerikai Népszava támogatóiból áll...

Köszönöm a megemlékezést, köszönöm a kitűzőt a 4. Radnóti emlékmenet és Radnóti arcképével... de nem csatlakozom...

De azért  jövőre, ha élek és járóképesen (és felső légúti fertőzésmentesen), akkor lehet , hogy a menethez igen(?) bár 17km... de mi ez az eredeti s "ERŐLTETETT MENET"HEZ KÉPEST...? és főleg ANNAK VÉGPONTJÁHOZ...!

unokatestvérem nagy pakolásban, régi dolgok közt rátalált két számomra különösen becses dokumentumra egy levélre, amit anyukám írt , 1964 nyarán, jé , amikor épp Nyugat-Európában voltam az apai nagybátyámnál látogatóban, pontosabban , hogy megismerhessem... Irja is anyu a levélben , hogy épp most Lausanne-ból kapott tőlem lapot, és már 4-szer írtam... (de jó:), de az egész levél arról szól tulajdonképpen, hogy mennyire várja , hogy végre a húga (unokatestvérem anyja) ellátogasson hozzá...

a másik dokument pedig egy csendélet , egy váza virággal, amiket leginkább szeretett anyukám festeni, és aztán elajándékozni (akár csak valóságos virágokat a kertünkből, ha valaki nálunk járt...) A váza most itt van, abban a lépcsőházban , ahová költöztünk... felajánlva a közösségnek.. de így mindig ez a látvány fogad, ha hazajövök... a virágos váza virággal... mint a régi képen, a csoportképen, a kezemben....

aliz2. :: 2010. nov. 10. 1:07 :: még nincsenek kommentek ::

Címkék: kapcsolatok, mul, rokonok

a tegnapi nap ajándékszámba ment... most már indokolt a múlt idő, mindenképp mert ma megint borongós lett, mint előtte is de itt maradt a tegnapi nap napos emléke a fotóimon amiket akkor csináltam, amikor kijöttem a frissen megnyílt Korona étteremből, kinyitottam a lezárt biciklimet, és már kerekeztem is volna haza, de az étterem előtti verőfény megállított. leültem a széles fapadra és körbenéztem, miközben a Nap melegített, meg a szép látvány is,... mintha az ősz is erre az időre abbahagyta volna az elmúlásba rohanást, sőt mintha meggondolva (megbánva!) magát vissza is vonult volna?!vissza is zöldültek volna a sárguló fák... mintha a közelítő tél helyett valami utónyár vagy koratavasz tört volna ránk, mintha vissza akart volna táncolni az idő, mintha visszaálmodta volna magát abba , ami már elmúlt, vagy csak megmutatta , hogy semmi se végleges - legalább is a természetben nem - és lesz még tavasz is meg nyár is, ne feledjük! körbefotóztam a padról a teret, maradjon meg, aztán jöhet újra a ború, (jött is!, de) itt még süt Nap, süssön hát: