útközben
2012. nov. 12.
nahát, már itthon se vagyok igazán itthon - rájöttem... minden szokás kérdése... (s elszoktam?) lehetséges, hogy a régi viccnek megfelelően, rám is az érvényes, hogy se itt, se ott, hanem úton leginkább...? (azám, el kéne már olvasni Kerouacot is, újra...) lányom szerint viszont mindig nyugodtabb a hangom, már ahogy leszállok a buszról "itthon"... (ő egyébként mindig mindenhol otthon tudta és tudja érezni magát... én meg sehol se?) az mindenesetre érdekes, hogy mindig itt találom meg a természet színeit és formáit , ma biciklijavítóhoz menet, szembe, a szomszédba, ez a gyönyörű, útszéli tájrészlet állított meg (ez is úton):
csak egy kis levegőért mentem a bicikligumimba, mert míg nem használtam, kicsit leereszkedett... időnkét szoktam... szivességből teszik... most kértem volna magamnak is egy kis levegőt, de azt nem lehet... hátha azért is éreztem, - a légúti izén túl -, hogy nekem is kellene, mert "megállt a lélegzetem" ettől a látványtól?! az ősz festette!
aliz2. :: 2012. nov. 12. 23:27 :: 1 komment ::