AZ ELFOLYÓ IDŐRŐL
...2011. nov. 12.
szóval.. lekéstem: 2011 11 11 11:11-et! (miközben a (blogomból) eltűnt idő nyomában jártam, és visszanyerésén töprengtem, 11:18 volt már csak a szgépen a böngészett fórum alatt ,...) az idő megy, halad, nem nézi a naptárt... 2011.11 11-én 11:11 után is ugyanúgy ... ebéd után, a biciklimhez érve a kosarában egy elszáradt, elsárgult levél - hazahoztam. Bizonyságként. Ősz van s milyen kicsi minden emberi történés... jutott eszembe - megint a különös hírmondó: Babits- , csak utána akartam nézni, a googleban, pontosan idézem-e, és ekkor a képernyő alján elém ugrott a mostani idő: 11:11 pontosan! (a tegnap elszalasztott), le is fotóztam, azon nyomban
aztán láttam, hogy kicsit hibásan ütöttem be, bár az idézet majdnem pontos volt, csak nem "milyen" hanem "mily" kicsiny minden emberi történés... (Babitsnál, költőien, ill. ahogy akkoriban, az ő idejében még mondhatták is de a lényeg ugyanaz megerősítve, mily kicsi minden emberi történés... Mire kijavítottam a beírást, (a milyen-t mily-re , közben (megint) elmúlt 11:11, és már 11:12-t mutatott az időjelző a képernyő alján...
Most meg már 11:24-et is (mert közben hívott lányom, a HÉVről, Nádas előadására megy, az előbb meg 10-től a Bartók Rádióban Kemény Istvánnal beszélgetett az Irodalmi Ujságban ... és közben panaszkodik, az idővel nem jól bánik, hogy nem jól osztja be (most egyébként egy konferencia előadásra is készül Szép Ernőről (a napokban jelent meg a Literaturában(!) tanulmánya Szomoryról, s újra versei az Alföldben)- ... szerintem az idő, ó az idő!... tényleg olyan mint ahogy Dali megfestette (most jöttem rá, tényleg elfolyik...):de azért nem mindegy mivel töltjük, közben..
