még a megnyitó előtt betértem, dolgaim (posta, táska-, cipőjavitó) intézése közben a Hagymaházba, hogy megnézzem a fotókiállitást, amire szép meghívót is kaptam

(méghozzá közöset lányommal a nagy borítékon, a címzésen, mindkettőnk neve szerepel; lányom viszont  határon túl, Újvidéken, én meg épp azért nem tudok menni pont a nyitóra, mert emailban épp azt jelezte, hogy 6-7 körül tud hivni a férje  számítógépéről (mobilon horribilis összeg lenne) - esténként szoktunk beszélni, kötetlenebb időben, de most  a saját gépe felmondta a szolgálatot, és be kell osztania férjével, aki lapzártás írásait késziti rajta... szóval megelőzöm a megnyitót... legalább tudom - suttyomban - látogatók bezavarása nélkül fotózni a fotókat... gondolom...)de aztán csak ezt az egyet készitem el: 

(Prágában és Szegeden is láttam már a képen látható szobort  - most itt ezt Kolozsvárról a Varga utcából , 2002-ből,(talán ez az eredeti(?) , és érdekesek a -mindenhonnan - ismerős későőszi faágak a szobor előtt...

aztán megérkezik a fotók alkotója is Gyenes Kálmán, tetszik neki a berendezés -  a képek mögött felsorakoztak a székek, várva a hallgatóságot a kiállítással egybekötött könyvbemutatóra, mindjárt hozzák is a frissen megjelent albumokat is... a fotóművész kérdi tőlem, hogy tetszenek -e a képek, nagyon - mondom (valóban!), már másodszorra nézem... sőt, mondom, a főhelyen levő fotót már korábban is láttam kiállításán, felejthetetlen ez a bácsi rajta:

később a széksorok mögötti kisasztalon elhelyezett albumokra pislantva látom, hogy ugyanez a jellegzetes fotó van a cimlapon... nem hiába, ezt a képet nem lehet elfelejteni

olyan mintha köszöntene - mondja a művész

nem kell beszélni a képekről, magukért beszélnek

épp a napokban hallottam félfüllel, André Kertész mondását, hogy milyen fontos, hogy rögzitsünk, ezt teszi a napló és a fotó - a fotó tulajdonképpen vizuális napló...

ezek a tájak, ezek az arcok "rögzitve" vannak

szembemennek az idővel, konzerválják... (meg)örökítik   (de kifejező ez a mi magyar nyelvünk is!)

aliz2. :: 2009. nov. 7. 4:52 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotok, kiallitas, MAKO, muveszet

miért is hagytam abba...

a hegedülést?

de tényleg, miért is nem hegedülök most?

csak a szoba sarkáig kellene elmenni hozzá, és felhangolni...

 Ma megvolt a féligfeledett makaiakról szóló előadássorozat 2. része: Dobsa Lajosról. 

Jól sejtettem 2 hete az akkori visszhangjaiból, hogy meg fog csappanni legközelebb a hallgatóság száma. De ez csak mennyiségi "csappanás" volt: 14 főre; 

előadás után is olyan élénk szellemi cseverészésbe fogtunk az elmondottak kapcsán, hogy csak na!

Lehet, hogy volt valami tinglitangli színházi előadás is egyidőben a Hagymaházban (bár oda más ízlésű közönség megy) - mindenesetre szegény előadó hiába várt 10 percet a kezdéssel: "hátha történik addig valami", s hiába vetítette ki előadása pontokba foglalt vázlatát, a remélt középiskolás hallgatóság kedvéért, mert azok egyetlen egy személyben sem képviseltették magukat, tanárt is beleértve...

Úgy kell nekik! Mert nagyon érdekes volt (számomra: megint), s talán az ő szájizük szerint is,  most cselekményesebbre sikeredett!

Szóval itt van ez a Dobsa, városunk fia, itt született, ezen a tájon, pontosan Makón. Van is mellszobra a főtéri szoborparkban - Pulitzer mellett( van is szellemi közük egymáshoz, mint kiderült - Dobsa korát megelőző "reportázsai" révén, amelyet nagy megjelenítő erővel és drámaisággal vetett papírra a 48-as februári párizsi barikádharcok szemtanújaként.

Persze, inkább csak született Makón.(Mint rendesen "híreseink")Bár 49-ben Makóra érkezett "szabadcsapatával"... meg volt országgyűlési képviselője is.

Csak most tudtam meg igazán érdekes részleteket erről a városunkfiáról!

Mintha nem is egy ember lenne, mintha nem is egy életet élne...  (Persze, jóval több ideje volt erre, mint kortárs barátjának, Petőfinek.)

Joghallgató, ügyvéd, színész, drámaíró, költő, publiciszta, szabadcsapat parancsnok, börtönlakó, piaci almaárús s végül "hőfelhők utasa"

Élete második felében  lemondott, visszahúzódott, bezáródott (Kosgyán) (van ebben is valami általánosítható!) - de családot alapított, gazdálkodott, és érezte, hogy minden tönkre fog menni ("itt a halottak élnek, s a némák megszólalnak")

Méltán foglalkozhat(na) vele irodalomtörténet, színháztörténet, sajtótörténet, médiatörténet, hadtörténet, helytörténet 

De legalább koszorúzzák szobrát "a jó makóiak"! - hangzott a felhívás az előadás végén

az étteremben egy két kisgyerekes házaspár ült be a mögöttem levő boxba, ...a gyerekek élénk örömmel, helyüket keresve, körül is nézve előbb, mígnem a nagyobb nagy megelégedéssel végre megtalálta a helyét az ablak mellé huppanva, olyan lelkes örömmel foglalta el a helyét ott, és nézett ki rögvest az ablakon, mintha utazna, és várja az érdekesebbnél érdekesebb látnivalókat, ami nem is váratott magára:  

Jé, ott egy gimnázium!- kiáltott föl máris.

Én meg meglepődtem, mosolyogva...: neki "egy" gimnázium, "a" gimnázum"unk....

Odajárnak a gyerekek, 4 évig: 14-18 éves korukig, magyaráz mellette az apja...

Én 34 évig jártam oda... - szóltam, már épp felállva, készülődve , a kabátomat véve...,

"a" gimnáziumba, igen, oda járt az anyukám is, a lányom, az ő apja, az unokatestvéreim, nagynéném, nagybátyám... s oda"jártam" tanitani" is 30 évet... a fél életem ott töltöttem el, a falai közt, egy gimnázium falai közt, "a" gimnázium falai közt... (sőt, plusz 1 évet már előbb is, általános iskolásként, a gimizenekarba járva oda, (milyen nagynak tűnt az épület, és mennyire vártam, hogy ténylegesen odajárhassak, s ne csak a hegedűmmel, délutánoként a próbákra) és plusz 4 évet, már mint szülő (szülői értekezletekre, fogadóórákra, ünnepségekre, dijátadókra, ballagásra...már nyugdijasként, eleinte milyen nehéz volt megtanitani a lábam arra, hogy ne induljon minden reggel automatikusan a gimnázium épülete felé...)... de akárhogy számolom, ez  összesen már majdnem 40 év!) és azóta is, nekem ez az épület több mint egy épület. Változhatok, változhat a környezete, maga az épület is, bővülhet, újjáalakulhat, változhatnak a bentlakói : a diákok, évente, s lassan a tanárok is fokozatosan, de teljesen kicserélődhetnek, csak a tablón vagyunk, vannak már a régiek...)

igen, de  nekem mégis "ő" marad "A" gimnázium....

ami átutazó  vendégeknek csak  "egy" a sok közül...