erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

AZ ŐSÖK ÜZENETEI 2010

2021. november 25. - gond/ol/a

 

Szintézis Szabadegyetem nyilt napján vagyok, 1 év kihagyás után újra "otthon"... (mármint olyan témákban elmerülve, kint és bent is, amik otthonosság-, illetve önmagammal (-nál?) való jelenlét érzését adhatják)

most valláspszichológia a profil, és épp a minden vallásban közös gyökerekről van szó, amik tértől és időtől függetlenül azonosak. Mert minden vallás ugyanannak a transzcendens principiumnak a leképezése.

az ősi vallásokról van szó - de mivel tértől, időtől független közegben árunk, ez is a mának (is) szól, akár a sámánizmus kapcsán

sőt (lelki)gyakorlatban is a végén... megidézve - bennünk, belőlünk az ősök (nagyapáink, nagyanyáink) szellemét is... mert bennünk vannak, valóban!

katartikus élmény;

nem vagyunk egyedül!




lám, mégse vagyok árva!

 

aliz2. :: 2010. nov. 20. 23:29 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: pszichológiatanulasvallás

ERDÉLYFOTÓK 2009

még a megnyitó előtt betértem, dolgaim (posta, táska-, cipőjavitó) intézése közben a Hagymaházba, hogy megnézzem a fotókiállitást, amire szép meghívót is kaptam

 

 

 

 

(méghozzá közöset lányommal a nagy borítékon, a címzésen, mindkettőnk neve szerepel; lányom viszont  határon túl, Újvidéken, én meg épp azért nem tudok menni pont a nyitóra, mert emailban épp azt jelezte, hogy 6-7 körül tud hivni a férje  számítógépéről (mobilon horribilis összeg lenne) - esténként szoktunk beszélni, kötetlenebb időben, de most  a saját gépe felmondta a szolgálatot, és be kell osztania férjével, aki lapzártás írásait késziti rajta... szóval megelőzöm a megnyitót... legalább tudom - suttyomban - látogatók bezavarása nélkül fotózni a fotókat... gondolom...)de aztán csak ezt az egyet készitem el: 

 

 


 

(Prágában és Szegeden is láttam már a képen látható szobort  - most itt ezt Kolozsvárról a Varga utcából , 2002-ből,(talán ez az eredeti(?) , és érdekesek a -mindenhonnan - ismerős későőszi faágak a szobor előtt...

 

aztán megérkezik a fotók alkotója is Gyenes Kálmán, tetszik neki a berendezés -  a képek mögött felsorakoztak a székek, várva a hallgatóságot a kiállítással egybekötött könyvbemutatóra, mindjárt hozzák is a frissen megjelent albumokat is... a fotóművész kérdi tőlem, hogy tetszenek -e a képek, nagyon - mondom (valóban!), már másodszorra nézem... sőt, mondom, a főhelyen levő fotót már korábban is láttam kiállításán, felejthetetlen ez a bácsi rajta:

 

később a széksorok mögötti kisasztalon elhelyezett albumokra pislantva látom, hogy ugyanez a jellegzetes fotó van a cimlapon... nem hiába, ezt a képet nem lehet elfelejteni

olyan mintha köszöntene - mondja a művész

nem kell beszélni a képekről, magukért beszélnek

épp a napokban hallottam félfüllel, André Kertész mondását, hogy milyen fontos, hogy rögzitsünk, ezt teszi a napló és a fotó - a fotó tulajdonképpen vizuális napló...

ezek a tájak, ezek az arcok "rögzitve" vannak

szembemennek az idővel, konzerválják... (meg)örökítik   (de kifejező ez a mi magyar nyelvünk is!)

 

aliz2. :: 2009. nov. 7. 4:52 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotokkiallitasMAKOmuveszet

SÍR, NEVET, APAKÖLTÓ 2012

 

 háttértévézés közben megint valami amire-akire oda kell figyelni...

előbb csak egy kislányra egy amatőrnek tűnő filmen, majd mellélépő apukájára... akiről kiderül, hogy alanyi költő... és többek közt a lányáról, -hoz is ir és most mond verset, nem is akármilyet, nem  is akárhogy! hanem szemérmesen de előtörő érzelemmel az arckifejezésében is -

Gyermekdal: Krisztinkáról

Krisztinka Genfbe megy,

Varázskövem vele…

Ha jól meggondolom ma –

A kis kavics zsolozsma,

Királyságom fele…

 

Krisztinka, vidd szemem:  Kovács András Ferenc

Valódból szertenéz…

Bámuld a tiszta Svájcot,

S ha néha visszafájsz ott –

Ne vádolj, mert nehéz.

 

 Krisztinka, jóapád

Már nem lehet veled:

Ő kócbohócka, tigris…

Költőcske, kósza igric,

Maholnap elfeled.

 

Krisztinka messze száll:

Belőlem, tőlem el…

De nem hagy cserben engem,

Habár a büszke Genfben

Lehet belőle Belle…

 

Krisztinka, jóapád

Játékos Szörnyeteg –

Inkább csodáld a Lémant…

Ő csak poéta, nímand:

Nemléttől görnyeteg.

 

Krisztinka, távolom,

Versem, te vagy hazám,

Vadóc aprócska lányom –

Apád csak ócska lábnyom

A csönd talapzatán.

 

Krisztinka messze megy,

Varázskövem vele…

Megáldlak. Légy te Svájcom –

Hozzádig el se látszom,

Lelkem túlsó fele…

 

(Ó az a tiszta Svájc. Genf, Leman ..de szép emlék nekem is... és könnyes-mosolyos is...)

aztán jön egy másik vers, amiben megint könnyek is, és szinte közhelyesen hangzik el a sor "egyik szemem sir...-csak ne folytatná szokványosan, hiába mondom magamban, ne úgy, hogy a másik meg nevet...de aztán kifordul, új tartalmakkal telik a szimpla közhely..többről van itt is szó, mint szokványosan kettős érzelmekről: Krisztinka szerepel itt is, ő törli búsabb szemét (felhővel), a másikban a másik lánya Fanni mosolyog... párás és ragyog egyszerre ennek a költőapa apaköltőnek a szeme, és milyen megsokszorozódottan: ezer szeme sir ezer meg nevet - ezzel egyből leszereli a közhelyvádat... (Mert egyszerre természetes és rendkívüli: emberi is kicsit fölötti... hát igen ..."király"i:


Nekeresdország királya vagyok



Nekeresdország
királya vagyok:
nekeresdkertemben
nekeresdlelkem két
virága ragyog.

Lassanként bolond
Nevenincs leszek:
egyik szemem sír,
másik meg nevet.

Búsabb szememből
ömlik a tinta:
őszi felhővel
törli Krisztinka.

Boldog szemem lát
bolyhot suhanni:
benne tavaszfényt
mosolyog Fanni.

Nekeresdorcám
négy szeme vagyok:
mindkettő párás,
mindkettő ragyog.

Legvégül senki,
Nevenincs leszek:
ezer szemem sír,

 

ezer meg nevet.

 

Micsoda költő, micsoda apa! :

 

 Kínai dallam

Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
van két lányom!

Egyik nyárfa,
másik nyírfa:
vén törzsemben
meg van írva!

Ősszé válok.
Már nem bánom.
Lombom rezdül:
van két lányom!

Egyik nyírfa,
másik nyárfa:
tán nem lészek
többé árva…

Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.
 

 


aliz2. :: 2012. nov. 20. 15:59 :: 2 komment :: Címkék: irodalomkapcsolatokköltőtévéműsorvers



DOBSA 2007

 Ma megvolt a féligfeledett makaiakról szóló előadássorozat 2. része: Dobsa Lajosról

Jól sejtettem 2 hete az akkori visszhangjaiból, hogy meg fog csappanni legközelebb a hallgatóság száma. De ez csak mennyiségi "csappanás" volt: 14 főre; 

előadás után is olyan élénk szellemi cseverészésbe fogtunk az elmondottak kapcsán, hogy csak na!

Lehet, hogy volt valami tinglitangli színházi előadás is egyidőben a Hagymaházban (bár oda más ízlésű közönség megy) - mindenesetre szegény előadó hiába várt 10 percet a kezdéssel: "hátha történik addig valami", s hiába vetítette ki előadása pontokba foglalt vázlatát, a remélt középiskolás hallgatóság kedvéért, mert azok egyetlen egy személyben sem képviseltették magukat, tanárt is beleértve...

Úgy kell nekik! Mert nagyon érdekes volt (számomra: megint), s talán az ő szájizük szerint is,  most cselekményesebbre sikeredett!

 

Szóval itt van ez a Dobsa, városunk fia, itt született, ezen a tájon, pontosan Makón. Van is mellszobra a főtéri szoborparkban - Pulitzer mellett( van is szellemi közük egymáshoz, mint kiderült - Dobsa korát megelőző "reportázsai" révén, amelyet nagy megjelenítő erővel és drámaisággal vetett papírra a 48-as februári párizsi barikádharcok szemtanújaként.

 

Persze, inkább csak született Makón.(Mint rendesen "híreseink")Bár 49-ben Makóra érkezett "szabadcsapatával"... meg volt országgyűlési képviselője is.

Csak most tudtam meg igazán érdekes részleteket erről a városunkfiáról!

Mintha nem is egy ember lenne, mintha nem is egy életet élne...  (Persze, jóval több ideje volt erre, mint kortárs barátjának, Petőfinek.)

Joghallgató, ügyvéd, színész, drámaíró, költő, publiciszta, szabadcsapat parancsnok, börtönlakó, piaci almaárús s végül "hőfelhők utasa"

Élete második felében  lemondott, visszahúzódott, bezáródott (Kosgyán) (van ebben is valami általánosítható!) - de családot alapított, gazdálkodott, és érezte, hogy minden tönkre fog menni ("itt a halottak élnek, s a némák megszólalnak")

Méltán foglalkozhat(na) vele irodalomtörténet, színháztörténet, sajtótörténet, médiatörténet, hadtörténet, helytörténet 

De legalább koszorúzzák szobrát "a jó makóiak"! - hangzott a felhívás az előadás végén

 

 

 

 

az apa és környezete

 

 VÉGRE MEGNÉZHETTEM E VÁRT FILMET ("EXCLUZIVE")

első benyomásra : csalódtam benne

táncsak a főhősben (Hopkinsban) nem

mintha nem lett volna hiteles, hiába, a filmesek )irók is?) nem orvosok egyben

az volt az érzésem , hogy az Alzheimer kóros (vagy Lewy testes demenciás?) vagy csak a demencia utján elindult (vagy már bennelevő "apa" nem "követte  az orvosi aspektust (vagy lehet, hogy tényleg minden eset ennyire egyedi? De az nem lehet, hogy előre látja veje és lőnya helyett a KÉSŐBBI ápolói arcát, ennyire nem kavarodhatott meg (s ez nem a linearitásnak mondott ellent)

sajnáltam a lányát is, aki tehetetlen volt, tán nem kellett volna a külön életet választania mégse, vannak olyan helyzetek, amikor le kell mondani a saját életünk látszólagos révbevivésétől... és maradni amellett, aki...az... apánk...


 

(vagy netán anyánk... még igy is maradhat lelkifurdalásra okunk, sajnos)

vannak kilátástalan helyzetek, de abban is vannak feltisztult, s derűs pillanatok - azt kéne megragadni, s kicsit elfogadóbbnak, barátságosabbnak lenni a mindenkori környezetnek!

a legmegrázóbb számomra az volt, mikor az apa (már az öregotthonban retardációként  anyukáját hiányolja és várja (nem a lányát!!!!) -s zokog...

és attól fél, hogy elveszít mindent,..a leveleket,,,

és  ez: a levelek...az örökkévalóságba...a zárókép

(dehogyis befejezeten a film! ahogy mondták egyesek)

 


 

 

EGY MÚLTIDÉZŐ KONFEENCIÁRÓL 2008

 

hajnóczy Péter (újra)olvasásának lehetőségeiről zajlik a konferencia a Grand Caféban. Lányom is előad, (sőt: egyike a szervezőknek, a Hajnóczy-műhely "oszlopos" tagjaként), persze, hogy ott a helyem. De amúgy is. Szeretek (újra)tanulni. Nem tudtam a kezdésre beérni, hiszen majd egy órát várakozott a buszunk a 43-as útlezárása miatti soronlevő dugóban- és nem akarok zavarni ajtónyitással, várom az előcsarnokban a szünetet, mikor is épp egy kedves volt tanárommal üdvözöljük egymást, tulajdonképpen csak majdnem volt tanárom, mindig is irígyeltem a csoport azon tagjait, akik szerencsésebb névvel az ő szemináriumi csoportjába juthattak modern irodalomból, mondom is ezt neki, hozzátéve, hogy annak viszont mennyire örülök, hogy most a lányomat tanítja, a modern irodalmi doktori iskolában.)

 



 

Hajnóczyról, legendájáról meg elég elevenek az emlékeim, mikor , 76-ban, épp egy rendezői tanfolyam kellős közepén említette szenzációként B.Zs., hogy megjelent a Halál kilovagolt Perzsából című Hajnóczy mű. Meg azt is, hogy másnap lesz az esküvője, s egyre kevésbé biztos abban, hogy ez jó lépés lenne, s nem valami önsorsrontás. Én akkor még nem olvastam Hajnóczyt és házas sem voltam, így nem tudtam nagyon hozzászólni egyik felvetéshez sem. Mindenesetre megvettem a könyvet, (el is olvastam), bekerült az üveges könyvesszekrény egyik polcára. Lányom vette ki legutóbb, először ezt olvasta "Hajnóczyból"....

Én akkor még nem nagyon értettem, miért megy szenzációszámba a megjelenése, de ahogy telnek az évek, egyre értékesebbnek tűnik az a vitathatatlan korhitelesség, ami árad a műveiből. Ha akarom tudni, milyen volt a kor , miben éltem én (és kortársam Hajnóczy), elég , ha előveszem a könyvét. Mert benne lüktet .

Épp ezért amikor itt számbaveszi az egyik fiatal előadó filológia pontossággal a Hajnóczy fogadtatást (vagy legalábbis "kísérletet" tesz felvázolására) a "70-es évek közepétől..., azaz "az elsős írások megjelenésétől", a sok negatív előjelű kritika mellett nem lehet nem gondolnom a nem hivatalos B.Zs. féle , lelkesen várakozó fogadtatásra! Mert a kép csak így lenne helyes és teljes. Csakhogy ez nincs írásban rögzitve, csupán az emlékezetünk őrzi. Még. Amíg... Szerencsére az egyik - Hajnóczyt még ismerő -, résztvevő előadó avatottan megteszi ezt a kiegészitést, hozzászólásában. Ki is emeli, hogy sokkal pozitívabb volt a megítélése, mint ahogy az a kritikai visszhangból látszhat.- De hát ez elképzelhető, hogy az "emlékek" rögzítése nélkül elfelejtődik.(!?) (S hogy a hivatalos kritika mennyire volt alávetve a politikumnak, mennyire ideologizált volt , az megint más kérdés)

Mindenesetre itt, most, nagyon kedvező a vitatott író "fogadtatása". Sok és sokszempontú megközelítésben élesztgetik...

 

---------------  



JÉ, OTT EGY GIMNÁZIUM! 2012

 

 

 

az étteremben egy két kisgyerekes házaspár ült be a mögöttem levő boxba, ...a gyerekek élénk örömmel, helyüket keresve, körül is nézve előbb, mígnem a nagyobb nagy megelégedéssel végre megtalálta a helyét az ablak mellé huppanva, olyan lelkes örömmel foglalta el a helyét ott, és nézett ki rögvest az ablakon, mintha utazna, és várja az érdekesebbnél érdekesebb látnivalókat, ami nem is váratott magára:  

 

 

Jé, ott egy gimnázium!- kiáltott föl máris.

Én meg meglepődtem, mosolyogva...: neki "egy" gimnázium, "a" gimnázum"unk....

Odajárnak a gyerekek, 4 évig: 14-18 éves korukig, magyaráz mellette az apja...

Én 34 évig jártam oda... - szóltam, már épp felállva, készülődve , a kabátomat véve...,

"a" gimnáziumba, igen, oda járt az anyukám is, a lányom, az ő apja, az unokatestvéreim, nagynéném, nagybátyám... s oda"jártam" tanitani" is 30 évet... a fél életem ott töltöttem el, a falai közt, egy gimnázium falai közt, "a" gimnázium falai közt... (sőt, plusz 1 évet már előbb is, általános iskolásként, a gimizenekarba járva oda, (milyen nagynak tűnt az épület, és mennyire vártam, hogy ténylegesen odajárhassak, s ne csak a hegedűmmel, délutánoként a próbákra) és plusz 4 évet, már mint szülő (szülői értekezletekre, fogadóórákra, ünnepségekre, dijátadókra, ballagásra...már nyugdijasként, eleinte milyen nehéz volt megtanitani a lábam arra, hogy ne induljon minden reggel automatikusan a gimnázium épülete felé...)... de akárhogy számolom, ez  összesen már majdnem 40 év!) és azóta is, nekem ez az épület több mint egy épület. Változhatok, változhat a környezete, maga az épület is, bővülhet, újjáalakulhat, változhatnak a bentlakói : a diákok, évente, s lassan a tanárok is fokozatosan, de teljesen kicserélődhetnek, csak a tablón vagyunk, vannak már a régiek...)

igen, de  nekem mégis "ő" marad "A" gimnázium....

ami átutazó  vendégeknek csak  "egy" a sok közül...



süti beállítások módosítása
Mobil