háttértévézés közben megint valami amire-akire oda kell figyelni...
Krisztinka, vidd szemem: Kovács András Ferenc
(Ó az a tiszta Svájc. Genf, Leman ..de szép emlék nekem is... és könnyes-mosolyos is...)
aztán jön egy másik vers, amiben megint könnyek is, és szinte közhelyesen hangzik el a sor "egyik szemem sir...-csak ne folytatná szokványosan, hiába mondom magamban, ne úgy, hogy a másik meg nevet...de aztán kifordul, új tartalmakkal telik a szimpla közhely..többről van itt is szó, mint szokványosan kettős érzelmekről: Krisztinka szerepel itt is, ő törli búsabb szemét (felhővel), a másikban a másik lánya Fanni mosolyog... párás és ragyog egyszerre ennek a költőapa apaköltőnek a szeme, és milyen megsokszorozódottan: ezer szeme sir ezer meg nevet - ezzel egyből leszereli a közhelyvádat... (Mert egyszerre természetes és rendkívüli: emberi is kicsit fölötti... hát igen ..."király"i:
Nekeresdország
királya vagyok:
nekeresdkertemben
nekeresdlelkem két
virága ragyog.
Lassanként bolond
Nevenincs leszek:
egyik szemem sír,
másik meg nevet.
Búsabb szememből
ömlik a tinta:
őszi felhővel
törli Krisztinka.
Boldog szemem lát
bolyhot suhanni:
benne tavaszfényt
mosolyog Fanni.
Nekeresdorcám
négy szeme vagyok:
mindkettő párás,
mindkettő ragyog.
Legvégül senki,
Nevenincs leszek:
ezer szemem sír,
Kínai dallam
Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
van két lányom!
Egyik nyárfa,
másik nyírfa:
vén törzsemben
meg van írva!
Ősszé válok.
Már nem bánom.
Lombom rezdül:
van két lányom!
Egyik nyírfa,
másik nyárfa:
tán nem lészek
többé árva…
Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.
aliz2. :: 2012. nov. 20. 15:59 :: 2 komment :: Címkék: irodalom, kapcsolatok, költő, tévéműsor, vers
