hajnóczy Péter (újra)olvasásának lehetőségeiről zajlik a konferencia a Grand Caféban. Lányom is előad, (sőt: egyike a szervezőknek, a Hajnóczy-műhely "oszlopos" tagjaként), persze, hogy ott a helyem. De amúgy is. Szeretek (újra)tanulni. Nem tudtam a kezdésre beérni, hiszen majd egy órát várakozott a buszunk a 43-as útlezárása miatti soronlevő dugóban- és nem akarok zavarni ajtónyitással, várom az előcsarnokban a szünetet, mikor is épp egy kedves volt tanárommal üdvözöljük egymást, tulajdonképpen csak majdnem volt tanárom, mindig is irígyeltem a csoport azon tagjait, akik szerencsésebb névvel az ő szemináriumi csoportjába juthattak modern irodalomból, mondom is ezt neki, hozzátéve, hogy annak viszont mennyire örülök, hogy most a lányomat tanítja, a modern irodalmi doktori iskolában.)

Hajnóczyról, legendájáról meg elég elevenek az emlékeim, mikor , 76-ban, épp egy rendezői tanfolyam kellős közepén említette szenzációként B.Zs., hogy megjelent a Halál kilovagolt Perzsából című Hajnóczy mű. Meg azt is, hogy másnap lesz az esküvője, s egyre kevésbé biztos abban, hogy ez jó lépés lenne, s nem valami önsorsrontás. Én akkor még nem olvastam Hajnóczyt és házas sem voltam, így nem tudtam nagyon hozzászólni egyik felvetéshez sem. Mindenesetre megvettem a könyvet, (el is olvastam), bekerült az üveges könyvesszekrény egyik polcára. Lányom vette ki legutóbb, először ezt olvasta "Hajnóczyból"....

Én akkor még nem nagyon értettem, miért megy szenzációszámba a megjelenése, de ahogy telnek az évek, egyre értékesebbnek tűnik az a vitathatatlan korhitelesség, ami árad a műveiből. Ha akarom tudni, milyen volt a kor , miben éltem én (és kortársam Hajnóczy), elég , ha előveszem a könyvét. Mert benne lüktet .

Épp ezért amikor itt számbaveszi az egyik fiatal előadó filológia pontossággal a Hajnóczy fogadtatást (vagy legalábbis "kísérletet" tesz felvázolására) a "70-es évek közepétől..., azaz "az elsős írások megjelenésétől", a sok negatív előjelű kritika mellett nem lehet nem gondolnom a nem hivatalos B.Zs. féle , lelkesen várakozó fogadtatásra! Mert a kép csak így lenne helyes és teljes. Csakhogy ez nincs írásban rögzitve, csupán az emlékezetünk őrzi. Még. Amíg... Szerencsére az egyik - Hajnóczyt még ismerő -, résztvevő előadó avatottan megteszi ezt a kiegészitést, hozzászólásában. Ki is emeli, hogy sokkal pozitívabb volt a megítélése, mint ahogy az a kritikai visszhangból látszhat.- De hát ez elképzelhető, hogy az "emlékek" rögzítése nélkül elfelejtődik.(!?) (S hogy a hivatalos kritika mennyire volt alávetve a politikumnak, mennyire ideologizált volt , az megint más kérdés)

Mindenesetre itt, most, nagyon kedvező a vitatott író "fogadtatása". Sok és sokszempontú megközelítésben élesztgetik...

---------------