Magyar Könyvkiadók Napja:
az antológia sosem
megy ki a divatból
egymást váltják az irodalmárok. Az idei
programsorozat a Magvető ikonikus antológiáinak
szerzőivel indult. A hatvanas évek elejétől majdnem
minden család polcán sorakozó Körkép, vagy a
Szép versek antológiák szerkesztőinek nem kis
feladata, hogy évente a kötetbe a legjobbakat
beválogassák. Vagy nem csak a legjobbakat.
Öt éve Turi Tímea a verseket gyűjtő Szép versek,
Szegő János a prózákat válogató Körkép szerkesztője,
2019-ben cseréltek, mindketten több mint tíz éve
szerkesztői a Magvető Kiadónak. A Magvető 1962-63
óta vállalkozik az antológiák kiadására, a Szépírók
Szövetsége kiadójaként induló Magvető azóta sok
átalakuláson ment keresztül, de a mindnyájunk
polcélményeként örökzöld Körkép, és Szép
versek maradt.
Szilágyi Zsófia, a SZTE magyar irodalmi intézet
vezetője nem kímélte a szerkesztőket, azt is felvetette,
hogy vajon nem ment-e ki a divatból egy verseket,
vagy éppen a novellákat felvonultató évkönyv. A
Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaiban ugyanis
egy alkalommal már megfogalmazódott, hogy az
évkönyvük kiadásával fel kellene már hagyni. A két
szerkesztő szerint azonban az antológiában való
megjelenés, főként a költők számára, még ma is
presztízst jelent, de a kortársak műveinek válogatása
éppen a nagyobb sebességre kapcsolt hétköznapokban
az olvasónak is mankót jelenhet.
Az évente megjelenő antológiák pedig időben is egy ívet
mutathatnak. Turi Tímea például egy trendre mutatott rá
, a verseknél egyre gyakoribb a szabad vers, pedig a
szerkesztő szerint a vers egyik lényege a forma. Az
egyre jobban erősödő ego is benne van a prózában, és
a versben is, a szubjektív történetek elmesélése előtérbe
került. Ugyanakkor minden változik, míg például a
magányosság tíz évvel ezelőtt inkább magánéleti
dimenzióban jelent meg, addig ma már ez akár közéleti
problémaként is olvasható. Az antológiák
szerkesztésekor ugyan a női kvótát még nem alkalmazzák,
de a korfára odafigyelnek, a pályakezdő fiatal írók
megjelenésére nagy hangsúlyt fektetnek.