VÉGRE MEGNÉZHETTEM E VÁRT FILMET ("EXCLUZIVE")

első benyomásra : csalódtam benne

táncsak a főhősben (Hopkinsban) nem

mintha nem lett volna hiteles, hiába, a filmesek )irók is?) nem orvosok egyben

az volt az érzésem , hogy az Alzheimer kóros (vagy Lewy testes demenciás?) vagy csak a demencia utján elindult (vagy már bennelevő "apa" nem "követte  az orvosi aspektust (vagy lehet, hogy tényleg minden eset ennyire egyedi? De az nem lehet, hogy előre látja veje és lőnya helyett a KÉSŐBBI ápolói arcát, ennyire nem kavarodhatott meg (s ez nem a linearitásnak mondott ellent)

sajnáltam a lányát is, aki tehetetlen volt, tán nem kellett volna a külön életet választania mégse, vannak olyan helyzetek, amikor le kell mondani a saját életünk látszólagos révbevivésétől... és maradni amellett, aki...az... apánk...

(vagy netán anyánk... még igy is maradhat lelkifurdalásra okunk, sajnos)

vannak kilátástalan helyzetek, de abban is vannak feltisztult, s derűs pillanatok - azt kéne megragadni, s kicsit elfogadóbbnak, barátságosabbnak lenni a mindenkori környezetnek!

a legmegrázóbb számomra az volt, mikor az apa (már az öregotthonban retardációként  anyukáját hiányolja és várja (nem a lányát!!!!) -s zokog...

és attól fél, hogy elveszít mindent,..a leveleket,,,

és  ez: a levelek...az örökkévalóságba...a zárókép

(dehogyis befejezeten a film! ahogy mondták egyesek)