erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

ZENEIRODALOM ORGONAKÍSÉRETEL 2013

2021. november 26. - gond/ol/a

 

tulajdonképpen nem is néztem meg alaposan a plakátot, Pestről jöttem, vizfejű országunk fővárosábúl (azaz éppen a vizfejből, ahol milliónyi program jutna egy napra is, komolyzenei is, persze) 

de ritka alkalom valami komolyzene kisvárosunkban, (meg kell ragadni): orgonahangvereny, a hagymaházi szomszédságunkban,

nem lehet rossz 

 

Rákász Gergely a plakáton a szétterpesztett tiz ujjával, mint valami (zen

e)mágus vagy bűvész, illuzionista varázsol - kissé hatásvadász módon sokat sejtetve

meg persze a hagymaháznak nincs orgonája, de saját gépiorgona lesz a szinpadán - mondják

aztán kiderül, hogy legalább annyira zeneirodalom órán vagyok, mint hangversenyen

de meg kell hagyni, nagyon jó, válkoncerttozatos, érdekes és szakmailag is tartalmas, szinvonalas előadásban részesülünk


 

 

és ha a zene közben nem is az "igazi", csak átirat persze, meg illusztráció, azért mégis élmény - nem is akármilyen!

muris, de még az a mozdulat is, ahogy átlendül a pad egyik oldaláról a másikra - egy tornászbajnok lóugrás mutatványának is beválna...

sose rosszabbul eltelő másfélórát! végül is Bellinivel, Mozarttal, Rossinivel, Wagnerrel, Verdivel... is töltjük

és végül - nem véletlenül - rokon- (s tőlük lopott) mai filmzenével zárva..

......

nem egyszer éreztem magam konzibeli zeneirodalomórán (a mi tanárunk is nagyon hangulatosan, könnyed derűvel adott elő: Nagy István tanár úr... (Panninak hivott, ma se tudom, miért:) meg eszembe jutottak a szünetbeli pár perces összhangzattan tanulmányaim is a komoly és tekintélyes Szathmári tanár úrnál, csak úgy, pluszban- tekintettel a zeneszerzéseimre... de abba is hagytam erre fel. Nem nagyon értettem, mi köze a zeneszerzéshez az unalmas és fantáziatlan összhangzattannak. Pedig nagyon is sok. Több éves studium. Most hallom. S azt is, hogy a beképzelt, nagy egoju Wagner gondolta csak, hogy egy hétre kölcsönkért összhangzattan könyvvel megoldja ezt is... (később persze tovább is nála maradt...), no és Wagner lett belőle, az operairodalom megújitója. Persze én inkább maradok a dallamosabb és emberibb Verdinél, aki két operabemutatója közt szerényen visszavonult vidéki földjére...

zene nélkül nehéz lenne élni. bánom is én, hogy másokét hallgatom, hiszen olyan gyönyörűek!... de a lelkemben is megvannak a magam dalai... szépek, tán azért hallok minden dalt is annak (Babits után, szabadon)

csak egyet nem értek, holott én vagyok a jóval öregebb és lelassult, miért tűnt minden darab jóval lassúbb tempóban előadottnak, mint ahogy én belül hallom.. (?)

 

 

2013. november 21.



AZ EMBER HELYES HELYE 2010

Seneca Óvakodj a haragtól c. bölcsességgyűjteményét olvasom - ami valószinű "nemvéletlenül" került a kezembe, elsőnek, egy könyvesboltba belépve. Valakinek szánom, hátha erre a másik,  bölcsebb, régi  öregre jobban hallgat(na)...

 



 

de gondoltam, előbb beleolvasok, nekem se árthat, ha mások haragvása ennyire mélyen megérint és felzaklat, és kibillent a nyugalmamból - s  bár a haragvás ellenébe valóban sok és - mindenki számára megszivlelhető-megszivlelendő jótanácsot olvashatok: ("A harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold. -  Mi az, ami az embert vesztére sarkallja? irigység és félelem, gyűlölet, megvetés, harag.Mindezek közül a haragot tartom legveszedelmesebbnek: a haragvót a gyűlölet és megvetés is igában tartja. ...Ne kelts félelmet a haragoddal. Aki félelemet kelt, maga is fél.... Ne táplálj szivedben haragot senki iránt a szeretet helyén...),

más az, ami igazán megragad - egyetlen mondat,  ami hirtelen megnyit bennem egy kaput valami tágas összefüggésre (és ég s föld között, ókori görög irodalmi emlékekig is visszamutatva):

most nem biztos, hogy megtalálom, de a könyv vége felé ez egy gyönyörű, inspirativ, emberi(isteni) létösszegző rész az ember igazi helyéről:

(legalábbis azt hiszem..., mert a revelációt első olvasáskor éreztem igazán- úgy látszik, "kettőn múlik a vásár" , most nincs itt igazán mindkettő... bár Seneca -szerencsére- maradéktalanul igen, a könyv lapjain:)

"Mindenünnen égre röppen tekintetünk: a menny a földtől egyforma távolságra van....Egy vagyok a természettel, s amennyire embernek szabad, az istenekkel társalkodom. Égi magasságokban járok, miközben lelkem igazi hazájának látványára vágyik...."

Ugye tetszenek emlékezni az ókori művek isteneire, akik emberekként járnak-kelnek a földön.... Nos , valami ilyesmiről van itt is szó, csak forditva... az ember (Seneca) meg az égben... "istenekkel társalkodva" ... mert hogy a kettő(isten-ember, ember-isten) valóban nem választható el! nem véletlen volt a delphoi jósda jelmondata is ez: Ismerd meg magad (t.i.hogy megismerhesd Istent) (Gnothi szeauton) - Mert elválaszthatatlanok (az immanens és a transzcendens)....

"..Bennünk a létra" . Föl s le járkálhatnánk azon a bizonyos Jákob lajtorján mi is... különb emberekként , mint amilyenek - pláne haragvásainkban -vagyunk....

....

Az a keresett megnyitó senecai mondat lehet, hogy ez volt:

A lélek az emberi testben vendégeskedő Isten. 

(ahogy a görög istenek emberként járkáltak, itt lent is, (le-leszállva az Olymposzról)- s nyilván nem csak az irodalmi művekben..., hanem a "valóságban" is...)

Ó de jó is  lenne, minél gyakrabban vendégül láthatni...Istent... bennünk!

 

 

 

aliz2. :: 2010. nov. 22. 23:02 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedeskonyv

 

MAKÓ TÜNDÉJE - TÜNDE MAKÓJA 2013

 

Jámborné Balog Tünde 75 éves, és ebből az alkalomból életműkiállitása van a Múzeumban, főleg a batikjaiból, de - minthogy az utóbbi években - a képzőművészetről váltott az irodalomra, egy tárlóban a könyvei , irásai is, de ezt alig észrevenni (én is csak másodszorra), a termet uralják különleges batikjai, amik bár különböző tematikus egységekbe rendeződtek az évek folyamán - mégis nagyon egységesnek tűnnek - és finom, tompa szinhatásukban is - különlegesek. A polgármester köszöntő csokra illik is tompaságában hozzájuk. Nagyon kedvesen, közvetlenül beszél, mosolyogva, a volt tanitvány és későbbi munkatárs Gilinger Kati nem különben  a batikművészetéről, Mezei Katalin - az irodalmi munkásságáról...



 




 

Aztán Tünde (néni) felolvassa egyik novelláját (én már korábban is ismertem) gondolom, miért pont ezt, mert ebben visszaidéződik kislánykora, kislánylénye, és az a régi Makó, amiről akkor még azt hitte,  hogy a legszebb és egyetlen a világon, azóta sok szebb várost látott, de maradt Makó "egyetlennek" mint hozzáfűzte... Megható. Mezei K irigyelte Makót, mert van egy Tündéje... Hát Tündének meg Makója, szinte minden írásában jelen van, a makaiakkal..  eleinte zavart a tény meg a fikció (képzelet) keveredése, de aztán rájöttem, épp ez benne a pláne. Tünde bemutatja az ő Makóját. Mindenkinek megvan a magáé. A maga világa, a maga városa. De  én sokszor őt olvasva döbbenek rá sok mindenre, amit korábban nem csak máshogy láttam, - ez természetes, és meg is hagyandó - hanem esetleg észre se vettem... és mesélni csodálatosan tud! (kicsit krúdysan) Csak 5 évvel idősebb nálam... Milyen gazdag életművel.

vagy húsz éve vésődött belém egy mondata, rajzszakkörén, lányom dédelgetése közben, hogy  ő az én egyetlen "életművem"... (neki 3 gyereke is, és épp unokáival is körülvéve volt) meg azt is megjósolta, hogy bár "életművem" sok művészeti ágban jeleskedett, a rajzban is , mégis úgy vélte, hogy iró lesz belőle. (persze még ő is válthat?) Mindenesetre jó, hogy legalább az "életművem" dolgozik a saját életművén is, (egy gyereket már megszült, de)  3. könyve (első felnőtt verskötete) a zsebemben lapult,  s csak  nem találtam alkalmat odaadni... azt hiszem az se illő, hogy most tettem ezt a személyes(kedő(?) kitérőt, de emlékszem arra is, hogy épp akkor volt kiváncsi az én véleményemre az irásairól, akkoriban kezdett irni, és még bizonytalan volt kissé abban, hogy nem túl személyes-e, egyebek... de én őszintén már akkor is csak megerősiteni tudtam abban, hogy nagyszerűen "csinálja", élményt ad, és egyszerre személyes és ott van az a plusz is mögötte..) - de hát kezdettől el is ismerték - hivatalosan is! méltán.

érdekes módon, képzőművészként nem is annyira, még most se... pedig hát  nem akármilyenek...

hát akkor nézzük a batikokat, és csak ajánlani tudom olvasni az irásait is, főleg makaiaknak (de nem csak...)

 
 
 




 


igen, örülhetünk hogy van nekünk, és remélem ő is, hogy mi vagyunk neki!...:

de mi - általa -talán egy kicsit jobban...

 

 

HEJ, HA ÉN IS KÖZTETEK LEHETNÉK! 2009

 olvasván híradásokat, nézegetve fotókat, videókat különböző, és szinte mindennapos, fővárosi tüntetésekről, sztrájkokról, nem igen szokott elfogni a vágy , hogy én is ott legyek... ezek többnyire tiltakozó tüntetések, és eleve kudarcra ítéltek szoktak lenni, és öncélúak (sajnos), most viszont egész más történt, s vele m is, a József Attila  melletti kiállás kapcsán, a szobra elmozdítása elleni 32 órás versmaraton, a hideg Duna parton, a szobor közelében, határozottan azt a sóvárgó érzést váltotta ki belőlem, hogy ott kellene lennem...(nézegetve a fotókat, videókat megszólalt bennem Arany Toldija: Hej, ha én is én is, köztetek lehetnék....) ott lenne a helyem nekem is... a hallgatóság (netán az önkéntes versmondók) közt, de mindenképp a szobor közelében, és nem is (csak) valami ellen, hanem mellett.... az emberség mellett, a jó szó mellett, a költészet mellett, mindamellett amit József Attila, "az én József Attilám" is képviselt és kell hogy képviseljen ma is.... (mint mikor a 70-es években jaj, szeressetek szilajon c műsoromban elkiabáltattam a színpadosaimmal... Jaj szeressétek szilajon! - mondom, kiáltom most is. Ne hagyjátok, hogy elmozdítsák a szobrát(még ha állítólag közelebb is a Duna parthoz(?),de ne egy olyan térrendezés keretében, ami a 44-es állapotokat akarja visszaállítani... ordas eszméivel együtt?!

lányom

 

 


vőm

 


 Néma falun lakom én, hol még az ebek sem ugatnak,/nem bőgnek tehenek, még a malac se visít. jutottak eszembe Babits sorai , itt a vidéki kisvárosi csöndben, november 19-én... Makón, mint  ama május 23-án Rákospalotán, a forrongó fővárosba vágyva, Hol zajgó tömegen most úr a néma Petőfi /s sarkra az Eszme kiáll isteni rima gyanánt;

Hol tán míg írom ezt Magyarország nagy betegágyán
vér és kínok közt megszületett a Jövő.

Itt most nem volt néma József Attila!!!32 órán és 40 percen át mondják , éneklik szavait...

Nem hiszem, hogy jövőformáló forradalom volt  Pesten a József Attila szobor mellett, nem születhetett meg a Jövő, semmi,... de talán célt ért az ember szó, és hang, hogy ne menjenek még rosszabb irányba a dolgok, ne menjünk annyira rossz irányba, és semmiképp se visszafelé… és jó érzés látni, hogy ha nem is sokan számszerűen, de vannak, vagyunk....

jogunk van... mindazzal szembenézni,/ mit elkerülni úgyse tudhatunk./ Mert növeli, ki elfödi a bajt. / Lehetett, de már nem lehet,/ hogy befogott füllel és eltakart/ szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg,/ s majd szidjatok: nem segítettetek!ahogy Illyés mondta a Bartók c. versében, rámutatva mindenkori kortársi tanuk felelősségére"- vagy ahogy megint csak a homo moralis szállóigévé lett intése is:"vétkesek közt cinkos, aki néma"

mindent azért már nem lehet szó nélkül, "némán" tűrni...

"József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek..."... nagyon sokan, nagyon szeretünk!(nem csak azok, akik el tudtak zarándokolni az országháza melletti Dunaparti szobrodhoz, hogy ott maradhassime, hát meglelve hazádat..


aliz2. :: 2011. nov. 21. 0:55 :: 11 komment 
Kategóriák: véleményirodalomzene :: Címkék: ARANYBABITSJÓZSEFkolteszettortenelemvers

 

AZ ŐSÖK ÜZENETEI 2010

 

Szintézis Szabadegyetem nyilt napján vagyok, 1 év kihagyás után újra "otthon"... (mármint olyan témákban elmerülve, kint és bent is, amik otthonosság-, illetve önmagammal (-nál?) való jelenlét érzését adhatják)

most valláspszichológia a profil, és épp a minden vallásban közös gyökerekről van szó, amik tértől és időtől függetlenül azonosak. Mert minden vallás ugyanannak a transzcendens principiumnak a leképezése.

az ősi vallásokról van szó - de mivel tértől, időtől független közegben árunk, ez is a mának (is) szól, akár a sámánizmus kapcsán

sőt (lelki)gyakorlatban is a végén... megidézve - bennünk, belőlünk az ősök (nagyapáink, nagyanyáink) szellemét is... mert bennünk vannak, valóban!

katartikus élmény;

nem vagyunk egyedül!




lám, mégse vagyok árva!

 

aliz2. :: 2010. nov. 20. 23:29 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: pszichológiatanulasvallás

ERDÉLYFOTÓK 2009

még a megnyitó előtt betértem, dolgaim (posta, táska-, cipőjavitó) intézése közben a Hagymaházba, hogy megnézzem a fotókiállitást, amire szép meghívót is kaptam

 

 

 

 

(méghozzá közöset lányommal a nagy borítékon, a címzésen, mindkettőnk neve szerepel; lányom viszont  határon túl, Újvidéken, én meg épp azért nem tudok menni pont a nyitóra, mert emailban épp azt jelezte, hogy 6-7 körül tud hivni a férje  számítógépéről (mobilon horribilis összeg lenne) - esténként szoktunk beszélni, kötetlenebb időben, de most  a saját gépe felmondta a szolgálatot, és be kell osztania férjével, aki lapzártás írásait késziti rajta... szóval megelőzöm a megnyitót... legalább tudom - suttyomban - látogatók bezavarása nélkül fotózni a fotókat... gondolom...)de aztán csak ezt az egyet készitem el: 

 

 


 

(Prágában és Szegeden is láttam már a képen látható szobort  - most itt ezt Kolozsvárról a Varga utcából , 2002-ből,(talán ez az eredeti(?) , és érdekesek a -mindenhonnan - ismerős későőszi faágak a szobor előtt...

 

aztán megérkezik a fotók alkotója is Gyenes Kálmán, tetszik neki a berendezés -  a képek mögött felsorakoztak a székek, várva a hallgatóságot a kiállítással egybekötött könyvbemutatóra, mindjárt hozzák is a frissen megjelent albumokat is... a fotóművész kérdi tőlem, hogy tetszenek -e a képek, nagyon - mondom (valóban!), már másodszorra nézem... sőt, mondom, a főhelyen levő fotót már korábban is láttam kiállításán, felejthetetlen ez a bácsi rajta:

 

később a széksorok mögötti kisasztalon elhelyezett albumokra pislantva látom, hogy ugyanez a jellegzetes fotó van a cimlapon... nem hiába, ezt a képet nem lehet elfelejteni

olyan mintha köszöntene - mondja a művész

nem kell beszélni a képekről, magukért beszélnek

épp a napokban hallottam félfüllel, André Kertész mondását, hogy milyen fontos, hogy rögzitsünk, ezt teszi a napló és a fotó - a fotó tulajdonképpen vizuális napló...

ezek a tájak, ezek az arcok "rögzitve" vannak

szembemennek az idővel, konzerválják... (meg)örökítik   (de kifejező ez a mi magyar nyelvünk is!)

 

aliz2. :: 2009. nov. 7. 4:52 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotokkiallitasMAKOmuveszet

SÍR, NEVET, APAKÖLTÓ 2012

 

 háttértévézés közben megint valami amire-akire oda kell figyelni...

előbb csak egy kislányra egy amatőrnek tűnő filmen, majd mellélépő apukájára... akiről kiderül, hogy alanyi költő... és többek közt a lányáról, -hoz is ir és most mond verset, nem is akármilyet, nem  is akárhogy! hanem szemérmesen de előtörő érzelemmel az arckifejezésében is -

Gyermekdal: Krisztinkáról

Krisztinka Genfbe megy,

Varázskövem vele…

Ha jól meggondolom ma –

A kis kavics zsolozsma,

Királyságom fele…

 

Krisztinka, vidd szemem:  Kovács András Ferenc

Valódból szertenéz…

Bámuld a tiszta Svájcot,

S ha néha visszafájsz ott –

Ne vádolj, mert nehéz.

 

 Krisztinka, jóapád

Már nem lehet veled:

Ő kócbohócka, tigris…

Költőcske, kósza igric,

Maholnap elfeled.

 

Krisztinka messze száll:

Belőlem, tőlem el…

De nem hagy cserben engem,

Habár a büszke Genfben

Lehet belőle Belle…

 

Krisztinka, jóapád

Játékos Szörnyeteg –

Inkább csodáld a Lémant…

Ő csak poéta, nímand:

Nemléttől görnyeteg.

 

Krisztinka, távolom,

Versem, te vagy hazám,

Vadóc aprócska lányom –

Apád csak ócska lábnyom

A csönd talapzatán.

 

Krisztinka messze megy,

Varázskövem vele…

Megáldlak. Légy te Svájcom –

Hozzádig el se látszom,

Lelkem túlsó fele…

 

(Ó az a tiszta Svájc. Genf, Leman ..de szép emlék nekem is... és könnyes-mosolyos is...)

aztán jön egy másik vers, amiben megint könnyek is, és szinte közhelyesen hangzik el a sor "egyik szemem sir...-csak ne folytatná szokványosan, hiába mondom magamban, ne úgy, hogy a másik meg nevet...de aztán kifordul, új tartalmakkal telik a szimpla közhely..többről van itt is szó, mint szokványosan kettős érzelmekről: Krisztinka szerepel itt is, ő törli búsabb szemét (felhővel), a másikban a másik lánya Fanni mosolyog... párás és ragyog egyszerre ennek a költőapa apaköltőnek a szeme, és milyen megsokszorozódottan: ezer szeme sir ezer meg nevet - ezzel egyből leszereli a közhelyvádat... (Mert egyszerre természetes és rendkívüli: emberi is kicsit fölötti... hát igen ..."király"i:


Nekeresdország királya vagyok



Nekeresdország
királya vagyok:
nekeresdkertemben
nekeresdlelkem két
virága ragyog.

Lassanként bolond
Nevenincs leszek:
egyik szemem sír,
másik meg nevet.

Búsabb szememből
ömlik a tinta:
őszi felhővel
törli Krisztinka.

Boldog szemem lát
bolyhot suhanni:
benne tavaszfényt
mosolyog Fanni.

Nekeresdorcám
négy szeme vagyok:
mindkettő párás,
mindkettő ragyog.

Legvégül senki,
Nevenincs leszek:
ezer szemem sír,

 

ezer meg nevet.

 

Micsoda költő, micsoda apa! :

 

 Kínai dallam

Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
van két lányom!

Egyik nyárfa,
másik nyírfa:
vén törzsemben
meg van írva!

Ősszé válok.
Már nem bánom.
Lombom rezdül:
van két lányom!

Egyik nyírfa,
másik nyárfa:
tán nem lészek
többé árva…

Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.
 

 


aliz2. :: 2012. nov. 20. 15:59 :: 2 komment :: Címkék: irodalomkapcsolatokköltőtévéműsorvers



DOBSA 2007

 Ma megvolt a féligfeledett makaiakról szóló előadássorozat 2. része: Dobsa Lajosról

Jól sejtettem 2 hete az akkori visszhangjaiból, hogy meg fog csappanni legközelebb a hallgatóság száma. De ez csak mennyiségi "csappanás" volt: 14 főre; 

előadás után is olyan élénk szellemi cseverészésbe fogtunk az elmondottak kapcsán, hogy csak na!

Lehet, hogy volt valami tinglitangli színházi előadás is egyidőben a Hagymaházban (bár oda más ízlésű közönség megy) - mindenesetre szegény előadó hiába várt 10 percet a kezdéssel: "hátha történik addig valami", s hiába vetítette ki előadása pontokba foglalt vázlatát, a remélt középiskolás hallgatóság kedvéért, mert azok egyetlen egy személyben sem képviseltették magukat, tanárt is beleértve...

Úgy kell nekik! Mert nagyon érdekes volt (számomra: megint), s talán az ő szájizük szerint is,  most cselekményesebbre sikeredett!

 

Szóval itt van ez a Dobsa, városunk fia, itt született, ezen a tájon, pontosan Makón. Van is mellszobra a főtéri szoborparkban - Pulitzer mellett( van is szellemi közük egymáshoz, mint kiderült - Dobsa korát megelőző "reportázsai" révén, amelyet nagy megjelenítő erővel és drámaisággal vetett papírra a 48-as februári párizsi barikádharcok szemtanújaként.

 

Persze, inkább csak született Makón.(Mint rendesen "híreseink")Bár 49-ben Makóra érkezett "szabadcsapatával"... meg volt országgyűlési képviselője is.

Csak most tudtam meg igazán érdekes részleteket erről a városunkfiáról!

Mintha nem is egy ember lenne, mintha nem is egy életet élne...  (Persze, jóval több ideje volt erre, mint kortárs barátjának, Petőfinek.)

Joghallgató, ügyvéd, színész, drámaíró, költő, publiciszta, szabadcsapat parancsnok, börtönlakó, piaci almaárús s végül "hőfelhők utasa"

Élete második felében  lemondott, visszahúzódott, bezáródott (Kosgyán) (van ebben is valami általánosítható!) - de családot alapított, gazdálkodott, és érezte, hogy minden tönkre fog menni ("itt a halottak élnek, s a némák megszólalnak")

Méltán foglalkozhat(na) vele irodalomtörténet, színháztörténet, sajtótörténet, médiatörténet, hadtörténet, helytörténet 

De legalább koszorúzzák szobrát "a jó makóiak"! - hangzott a felhívás az előadás végén

 

 

 

 

süti beállítások módosítása
Mobil