http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/pulitzer-unnepseg_makon/2190581/
Emlékülést és szakmai konferenciát is tartanak a sajtócézár tiszteletére. A rendezvényt Buzás Péter polgármester nyitja meg, majd előadást tart Baló György Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Vidos Mihály televíziós szerkesztő-riporter, Tanács István, a Népszabadság tudósítója, Turi Tímea író, újságíró, és lapunk rovatvezetője, Szabó C. Szilárd is. A pályamunkákat Baló György, a Pulitzer-emlékbizottság elnöke értékeli, majd Buzás Péter adja át a díjakat....
7,45-kor jelent meg a hír, éppenhogy a 11-kor kezdődő esemény előtt találtam meg, ha nem kérték volna fel lányom is előadás megtartására, talán nem is tudok róla... pedig 3 éve rendszeresen van...( s többnyire itt is beszámoltam...) -
mindenesetre nagyon jó, hogy meghívták, én is jól jártam vele, mert így legalább biztosan el- vagy le?látogatott lányom a szülővárosába, "haza"... már előtte való nap, este, s másnap, a Korona dísztermében, a többi előadó közt ő volt a legfiatalabb, s az egyetlen -mint mondták: makói "származású"...(ezt nem nagyon tudom értelmezni, (a "zsidó származásút " se annak idején, a háború megpróbáltatásai után, amit eufemizmusnak szánhattak, s mintha ez azt jelentené, hogy az illető már nem is az, csak születési "hibából", de időközben levetette...? sokan talán valóban - és érthetően - el is akartak feledkezni róla, valóban...) Vagy a makóiságot (is?) tényleg le lehetne vetni?, s csak "eredetként" maradhat meg?... (Pulitzer 5 vagy 8 éves koráig élt Makón, a világ meg se akarja jegyezni az ismeretlen makói város nevét szülővárosául, sőt az országot se, inkább az (el)ismertebb Bécset ruházzák fel e megtiszteltetéssel, mi viszont persze nem hagyjuk magunkat! a jövőre 100 éves Pulitzer évforduló ország-világnak szóló esemény akar lenni, Puliczerutódok jelentlétével) Lányom egyébként (és most nem analógiaként emlegetem), de 18 éves koráig minden napját Makón töltötte, (gimibe se ment Szegedre, hiába vették fel oda is), és egyetemként is a közelibb Szegedet választotta (hiába is vették fel - felvételi nélkül - Pestre is egyetemre, s az egyetemi évek alatt is a hosszú hétvégeket és a nyári vakációt is szülővárosában töltötte,... csak miután Budapestre ment férjhez, szakadt el kicsit jobban -földrajzilag és a látogatások gyakoriságát és idejét tekintve - szülővárosától, de lélekben remélhetőleg nem (a PHD-t meg továbbra is Szegeden végzi az egyetemen, heti rendszerességgel, többnyire - leszámitva a szüneteket ) - Jó itthon (is) - mondta - mint ahogy "otthon" is szeret lenni. (gyerekkorától módositva használta jelmondatul a Tamási Áron szállóigét, a valahol otthon lennit - a valahol-tól megfosztva... Itt is ott is... "mindenütt otthon" (ez viszont a mára már kevésbé ismert Váci Mihályt is idézi...) Nekem biztos, hogy gyakorolnom kellene ezt a mindenhol otthonlevést a mindenhol otthontalanság jobban is menne esetleg)..., dehát nekem már mélyebbek legalábbis öregebbek a gyökereim. (ha vannak) (És föl-földobott kőként működök...(?) Az itteniek mindig kedvesen fogadják, örülnek ha látják, szeretik, ismerik... ami kiskorában teher is lehetett (némi közismertségéből fakadóan), most már inkább értékelendő kincs, ami meg is hatja -úgy tűnik... Persze ő is "megváltozott" idő közben - mondja a régi ismerős,. a helyi tévétől... mennyiben is? -csapok rá, mert én nem látom annyira a változást, vagy csak nem akarnám látni?)- hát "komolyabb lett" - hallom... Node milyen is lehetne egy konferencián, közönség előtt, pulpituson állva - az "újságírás és irodalom" bonyolult kapcsolatát taglalva (persze, van, aki személyesebbre és vidámabbra veszi a témát és elmeséli "szerencséjét" - előadás gyanánt, hogy magánéleti fordulatai, kapcsolatai révén, hogyan karolta fel őt, és vette fel a Baló (sic!) a Tévé-be , s hogy lett szerkesztő -riporter... s közben hátrahátra pislog a háta mögött ülő Balóra, aki nem soká viszont nagyon tanulságos dolgokat mond a jelen illetve főleg jövő megváltozott ujságirói követelményeiről: kiváncsiság, érdeklődés, pillanatrakészség, onlineképesség, gyorsaság, rövidség stb... fényképezőgép, videofelvétel nélkül egy tapodtat se... mert különben bárki -nem hivatásos ujságiró is -a képernyőn megelőzheti, s hitelese(bbe)n. S hogy a "irott, hagyományos sajtónak milyen sorsot szán(nak)? sejthető, nem sok biztatót... (vagy akkor mást és másképp kellene felvállalnia? - gondolom én.) És hogy minél bonyolultabb a világ, annál kevésbé igényli, viseli el a részletes kifejtéseket, fő a rövidség... (de akkor ha meg az "irodalom és újságirás" kapcsolatára visszacsatolok, nyilvánvaló, hogy az irodalom a maradandóbb, legalább is tartósabb, rangosabb irásváltozat, vagy ki tudja, hátha már az is letűnőben, az irodalom sorsára is jobb nem is gondolni?! s az irók már csak maguknak irnak hovatovább?)
Mindenesetre azért a dijkiosztó után - ahol a pályamunkákban -valóban - nem vált még szét igazán az újságírás és az irodalmi megfelelés vágya..elkezdődtek a szervezési megbeszélések lányom januárban sorrakerülő irodalmi felolvasójára (itt Makón, végre, miből már Hódmezővásárhelyen és Budapesten is volt (a "Költözés") - este meg megirta -újságíróként - a Szegedi Egyetembe a szokásos , heti tárcáját...
aliz2. :: 2010. nov. 25. 23:22 :: 3 komment :: Címkék: irodalom, lanyom, MAKO, PULITZER, ujsag
