már a plakát is döbbenet!

Jean-Louis Trintignant az "Előzés" ifjonca , (aki akkoriban egy az egyben hasonlitott az én krakkowi, egyetemi szerelmemre..) és a későbbi Egy férfi és egy nő... "FÉRFI" főhőse,

 most (megöregedve) egy öregembert alakít, egy idős házaspárból a férjet, aki riadt tekintettel néz

-a filmből megtudjuk-

itt még csak átmeneti agyérkeringési zavart mutató, de később egyre rosszabb, magatehetetlenebb, teljes ápolásra, ellátásra szoruló feleségére... Gondozza is, minden erőfeszítésével s szeretetével (szerelmével?), de egy idő után felőrlődik, és váratlanul véget vet e - valószínű mindkettőjük számára, csak máshogyan- tarthatatlan helyzetnek: elkeseredettségében, s ...valószínűleg maga sem egészen tiszta tudatállapotában... 

Hááát mit is mondjak? Egyre szomorúbb vagyok az emberi állapotok(kapcsolatok) romlásának törvényszerűsége(?) miatt!

Mi lesz (lett?)  velünk? Mi lesz belőlünk? (még szerencse, hogy a krakkowi fiúra Rysardra, csak örök20évesként tudok gondolni...(?) (pedig ha ő is megöregedett, ilyen kacsázó, riadt összetöpörödött, öregemberke lehet, mint akit a vásznon látok?mint ahogy az a moziplakátszéli, jegypénztár előtt fotózó öregasszony messziről se olyan már, mint az a ragyogó fiatal lány, akit Helen Shapirohoz hasonlitott az a fiú...)

mi lesz belőlünk, mivé leszünk, hova megyünk?

még jó, hogy a film hőse, a viziója szerint- "újra élő" felesége kérésére házicipőjét utcaira váltja, kabátot is vesz magára,  s így indulnak el, együtt, ki a lakásból, ő a feleség nyomában, (aki valójában már ki tudja mióta holtan fekszik leragasztott szobájában .. ezt már a film első képeiből  megtudtuk)

a záróképben felnőtt (családos) lányuk jön be a napsütötte lakásba, (láttuk korábban is párszor, anyjával, de apjával is sikertelenül kommunikálva) most egyedül ül  egy mély fotelben.... az üres lakásban.

aliz2. :: 2012. nov. 4. 13:03 :: 2 komment :: Címkék: elmélkedés, film, kapcsolatok, múlt, öregedés