azt hiszem megint változtatnom kell egy nézetemen, amiről pedig már itt is írtam, hogy nem szeretem az ünnepeket, az elválasztásukat a hétköznapoktól, - lehet, hogy magam is győzködendő írtam?  - mert a végén épp ott kötöttem ki, hogy talán a szombatot (is) rendszeresen kellene tartani?  akár csak Bábel Gedalijának, aki akármi van , forradalom vagy ellenforradalom, péntek este, mikor feljönnek a csillagok, nem tehet mást, mint elmegy a templomba, imádkozni.

Most én is elmentem, és ott jöttem rá, vagy inkább éreztem, hogy mennyire kell és mennyire katartikus tud lenni a szombat fogadása. Az áhitatos, ünnepi hangulat. Az imádkozás, a zsoltárok, mellett a közös éneklés, Szombat Királynőjének fogadása az ősi dallal, aminek utolsó versszakánál mindenki megfordul Keletről Nyugat felé, ahol érkezhet a Királynő, s így a hátsó sorokban ülők (régen a szegényebbek) láthatják meg először, aztán a kiddus, az áldás; kis bor, kalács, sütemény a fehér asztalnál. És mindenki olyan áhitatos, kedves és nyugodt. Más idő ez. Az ünnep ideje. Másnap estig, az első csillagok feljöveteléig. Gyertyát már szoktam gyújtani (néha ugyan lekésem, vagy elfelejtem) - de ki kell tágítani azt a pár perc ünneplést és áhitatot. Meg kellene tartanom a szombatot. (Ahogy mondják, nem is a zsidóság tartotta fenn a szombatot, hanem  a szombat ereje tartotta meg máig a zsidóságot - lehet, hogy engem is "megtarthatna"?)

a pihenés (a munka tilalma) és a szentség együtt. talán ezzel a megosztottsággal a munka is intenzivebb lehet és a pihenés is tökéletes. (Ha nem választjuk szét, egyik se az. Egy kicsit dolgozunk, egy kicsit pihenünk - egymásbamosódva.)

"Áldassál Te, Örökkévaló, aki elválasztja a szentséget a köznapitól."

És lehet az ünnepre készülni akár egész héten,  tudva, mikorra kell -ahogy a kishercegnek mondta a róka: - ünneplőbe öltöztetni a szivünket. Péntek estére, mikor feljön az első csillag... 

aliz2. :: 2008. nov. 23. 22:46 :: 6 komment :: Címkék: irodalom, unnep zsidóság