Elkezdődött az ünnepre várakozás ünnepi ideje... diszbe öltözött az étterem is, csak az étellel voltak problémák, de az ablakból  - úgy ültem, hogy lássam -, már az adventi koszorúvá avanzsált szökőkút is jól látszott, a délutáni gyertyagyújtásra várva

Ami meg is lett (fél öt előtt már sötét volt amúgy , és a szökőkút környéke sok-sok makóival megtelt ekkorra), a városi tévé műsorvezetője  ügyes kis beszédet mondott, mimindent jelenthet kinek-kinek az advent , a várakozás, a remény ideje... megváltást, messiásvárást, kisgyerekvárást...(minden gyerek valóban egy potenciális megváltó, a téren is sokan voltak szerencsére, rájuk tényleg mindig jó nézni...ők a remény) iskolások énekeltek, karácsonyias, ünnepi dalokat, aztán egy fiatal pap megáldotta a koszorút, és a polgármesterrel egyetemben meggyújtották az első gyertyát... majd hetente jönnek a következők... igazán szép, közösségi esemény volt, a fény körül, a város apraja, nagyja, a hidegben se fázva,(akár mintha József Attila telének nagy-nagy tüzét raktuk volna meg..., hogy melegednének az emberek) s arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy itt nem történhet meg az, hogy az utolsó gyertyát egyszerre gyújtanánk meg a chanukiával mert azt is a szabad felé kell árasztani, hogy mindenki lássa (Dóm téren Szegeden már volt közös gyertyagyújtás...) mindegy mi az "ürügy", mi a vallás... a fényre , reményre mindannyiunknak  szüksége van. Azt kell hirdetni, terjeszteni, és akkor bekövetkezhet a csoda is akár... ránk is férne már!

Elmenőben Zorán Ünnepe szól a megafonból... hány perc  az ünnep?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?

Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

Tartson soká!