Seneca Óvakodj a haragtól c. bölcsességgyűjteményét olvasom - ami valószinű "nemvéletlenül" került a kezembe, elsőnek, egy könyvesboltba belépve. Valakinek szánom, hátha erre a másik, bölcsebb, régi öregre jobban hallgat(na)...
de gondoltam, előbb beleolvasok, nekem se árthat, ha mások haragvása ennyire mélyen megérint és felzaklat, és kibillent a nyugalmamból - s bár a haragvás ellenébe valóban sok és - mindenki számára megszivlelhető-megszivlelendő jótanácsot olvashatok: ("A harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold. - Mi az, ami az embert vesztére sarkallja? irigység és félelem, gyűlölet, megvetés, harag.Mindezek közül a haragot tartom legveszedelmesebbnek: a haragvót a gyűlölet és megvetés is igában tartja. ...Ne kelts félelmet a haragoddal. Aki félelemet kelt, maga is fél.... Ne táplálj szivedben haragot senki iránt a szeretet helyén...),
más az, ami igazán megragad - egyetlen mondat, ami hirtelen megnyit bennem egy kaput valami tágas összefüggésre (és ég s föld között, ókori görög irodalmi emlékekig is visszamutatva):
most nem biztos, hogy megtalálom, de a könyv vége felé ez egy gyönyörű, inspirativ, emberi(isteni) létösszegző rész az ember igazi helyéről:
(legalábbis azt hiszem..., mert a revelációt első olvasáskor éreztem igazán- úgy látszik, "kettőn múlik a vásár" , most nincs itt igazán mindkettő... bár Seneca -szerencsére- maradéktalanul igen, a könyv lapjain:)
"Mindenünnen égre röppen tekintetünk: a menny a földtől egyforma távolságra van....Egy vagyok a természettel, s amennyire embernek szabad, az istenekkel társalkodom. Égi magasságokban járok, miközben lelkem igazi hazájának látványára vágyik...."
Ugye tetszenek emlékezni az ókori művek isteneire, akik emberekként járnak-kelnek a földön.... Nos , valami ilyesmiről van itt is szó, csak forditva... az ember (Seneca) meg az égben... "istenekkel társalkodva" ... mert hogy a kettő(isten-ember, ember-isten) valóban nem választható el! nem véletlen volt a delphoi jósda jelmondata is ez: Ismerd meg magad (t.i.hogy megismerhesd Istent) (Gnothi szeauton) - Mert elválaszthatatlanok (az immanens és a transzcendens)....
"..Bennünk a létra" . Föl s le járkálhatnánk azon a bizonyos Jákob lajtorján mi is... különb emberekként , mint amilyenek - pláne haragvásainkban -vagyunk....
....
Az a keresett megnyitó senecai mondat lehet, hogy ez volt:
A lélek az emberi testben vendégeskedő Isten.
(ahogy a görög istenek emberként járkáltak, itt lent is, (le-leszállva az Olymposzról)- s nyilván nem csak az irodalmi művekben..., hanem a "valóságban" is...)
Ó de jó is lenne, minél gyakrabban vendégül láthatni...Istent... bennünk!
aliz2. :: 2010. nov. 22. 23:02 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, konyv
