Jámborné Balog Tünde 75 éves, és ebből az alkalomból életműkiállitása van a Múzeumban, főleg a batikjaiból, de - minthogy az utóbbi években - a képzőművészetről váltott az irodalomra, egy tárlóban a könyvei , irásai is, de ezt alig észrevenni (én is csak másodszorra), a termet uralják különleges batikjai, amik bár különböző tematikus egységekbe rendeződtek az évek folyamán - mégis nagyon egységesnek tűnnek - és finom, tompa szinhatásukban is - különlegesek. A polgármester köszöntő csokra illik is tompaságában hozzájuk. Nagyon kedvesen, közvetlenül beszél, mosolyogva, a volt tanitvány és későbbi munkatárs Gilinger Kati nem különben  a batikművészetéről, Mezei Katalin - az irodalmi munkásságáról...

Aztán Tünde (néni) felolvassa egyik novelláját (én már korábban is ismertem) gondolom, miért pont ezt, mert ebben visszaidéződik kislánykora, kislánylénye, és az a régi Makó, amiről akkor még azt hitte,  hogy a legszebb és egyetlen a világon, azóta sok szebb várost látott, de maradt Makó "egyetlennek" mint hozzáfűzte... Megható. Mezei K irigyelte Makót, mert van egy Tündéje... Hát Tündének meg Makója, szinte minden írásában jelen van, a makaiakkal..  eleinte zavart a tény meg a fikció (képzelet) keveredése, de aztán rájöttem, épp ez benne a pláne. Tünde bemutatja az ő Makóját. Mindenkinek megvan a magáé. A maga világa, a maga városa. De  én sokszor őt olvasva döbbenek rá sok mindenre, amit korábban nem csak máshogy láttam, - ez természetes, és meg is hagyandó - hanem esetleg észre se vettem... és mesélni csodálatosan tud! (kicsit krúdysan) Csak 5 évvel idősebb nálam... Milyen gazdag életművel.

vagy húsz éve vésődött belém egy mondata, rajzszakkörén, lányom dédelgetése közben, hogy  ő az én egyetlen "életművem"... (neki 3 gyereke is, és épp unokáival is körülvéve volt) meg azt is megjósolta, hogy bár "életművem" sok művészeti ágban jeleskedett, a rajzban is , mégis úgy vélte, hogy iró lesz belőle. (persze még ő is válthat?) Mindenesetre jó, hogy legalább az "életművem" dolgozik a saját életművén is, (egy gyereket már megszült, de)  3. könyve (első felnőtt verskötete) a zsebemben lapult,  s csak  nem találtam alkalmat odaadni... azt hiszem az se illő, hogy most tettem ezt a személyes(kedő(?) kitérőt, de emlékszem arra is, hogy épp akkor volt kiváncsi az én véleményemre az irásairól, akkoriban kezdett irni, és még bizonytalan volt kissé abban, hogy nem túl személyes-e, egyebek... de én őszintén már akkor is csak megerősiteni tudtam abban, hogy nagyszerűen "csinálja", élményt ad, és egyszerre személyes és ott van az a plusz is mögötte..) - de hát kezdettől el is ismerték - hivatalosan is! méltán.

érdekes módon, képzőművészként nem is annyira, még most se... pedig hát  nem akármilyenek...

hát akkor nézzük a batikokat, és csak ajánlani tudom olvasni az irásait is, főleg makaiaknak (de nem csak...)

igen, örülhetünk hogy van nekünk, és remélem ő is, hogy mi vagyunk neki!...:

de mi - általa -talán egy kicsit jobban...