mindenhol virág; virágzó fák, virágmotívum pulóveren, szalvéttán, mobiltelefonon...
virágzik a tavasz; virágzunk, virágozzunk
"virágozzék minden virág!"
sőt az is, ami nem "virág" , mert szégyen és anakronizmus ilyenkor hervadozni (szomorkodni) (mondom, magamnak )
az ablakunk előtt virágba borultak az utcai fák, reggel, redőnyhúzás után mindig az ő látványuk fogad:
legyen hát virágos jó kedvem nekem is, nemde?
lyányom-lyányom, gyöngyvirágom is virágmintás pulóverben jött haza, illetve előbb
Szegedre (ez itt a régi menzánk a régi kollégiumban), az abroszon is némi virágok;
másnap itthon, Makón, a Koronában ettünk, ott fedezte fel, hogy az állandóan használt, tehát kéznél hagyott mobilja , épp a piros virágos szalvetta mellé téve,
mintha folytatta volna azt, ugyanazokkal a piros virágmotivumokkal:
a koradéli napsütésben (ideiglenesen?) lekerült csizma helyett majdnem virágos mintás? a könnyű cipő,
s a rózsaszín ruhás figyelő kislány a háttérben, a telefonfülke mellett, ahol anyja telefonál - úgy tartja kezében a piros nyalókát, mintha (az is) egy szál virág lenne
ez a fa a pad és mobilozó lányom) fölött nem virágzik, "csak" zöldell, de gyönyőrűen
ez a fa viszont gyönyörűen virágzik - mögötte egy mobiltelefon antennatorony rontja kilátását (esetleg mást is...),
de hiába, nem tudunk meglenni már mobiltelefon nélkül -(lányom már a pesti IC-ről hív rajta)
mellette olyan pompásan felújították, kiszinesitették a panelltömböt (még mindig csinositják, festegetik), hogy szinte elfakitja a szolidan virágzó fát előtte
de azért én a természet színeire szavazok inkább, meg erre az örök megújulásra, ami "magától" van (nem kell pályázni se rá, se befizetni, mégcsak részletre se), ha eljön a tavasz, varázsütésre, mint valami csoda (de hát az is) megújul a természet, virágbaborul, újraéled... feltámad.
és minden évben újrakezdi (bár sose ugyanaz a virág, ami nyílik)
ezek a virágzó ágak pl. ezen a régi fekete-fehér fotón a régi házunk régi ablakából látszottak, 1975 tavaszán, a kis fotó hátlapjára irt dátum szerint! 35 éve, s én akkor 32 évesen láttam, és kellett lefotóznom . (már akkor is!!!) és a hátlap további szövege szerint, egész más érzéseket váltott ki belőlem egy virágzó fa látványa mint most! legfelül egy szóbeli idézet: "Gondolj szegény kis cseresznyevirágra!"- elhangzásának körülményei, szituációja némileg elmosódott - bár ha akarnám, felidézhetném, régi verseim közt kotorászva lirai nyomát, lenyomatát is. Itt viszont Baka István verse, a Könyörögj érettem -végig le van irva, mind az 5 versszak, gyöngybetűkkel, s igy a felső sor csak mottó. Baka pedig ezt írja: "Száz szirmod, cseresznyefaboszorkány, /sistereg, feketére sül,/ szélszította leveleid/ lángokként nyaldosnak körül." (...) "Bár tudom: enkárhozatom alól / nem oldozhat föl engem az ima / csak ha elégek veled - hát belévetem magamat lombod szent lángjaiba."
- És most veszem csak észre, hogy a középső, 3. versszak nyomtatott betűimmel írva kiemelődik a többi közül, ez:
"Hagytalak elhamvadni! Isten/ nem bocsát meg nekem soha. / Feloldozhatsz-e még, szerelmem, / elvirágzó cseresznyefa?"
aliz2. :: 2010. ápr. 2. 22:49 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: fotó :: Címkék: emlek, fotók, Korona, lanyom, MAKÓ, mult, termeszet, vers
