mindenhol virág; virágzó fák, virágmotívum pulóveren, szalvéttán, mobiltelefonon...

virágzik a tavasz; virágzunk, virágozzunk

"virágozzék minden virág!"

sőt az is, ami nem "virág" , mert szégyen és anakronizmus ilyenkor hervadozni (szomorkodni) (mondom, magamnak )

az ablakunk előtt virágba borultak az utcai fák, reggel, redőnyhúzás után mindig az ő látványuk fogad:

legyen hát virágos jó kedvem nekem is, nemde?

lyányom-lyányom, gyöngyvirágom is virágmintás pulóverben jött haza, illetve előbb

Szegedre (ez itt a régi menzánk a régi kollégiumban), az abroszon is némi virágok;

másnap itthon, Makón, a Koronában ettünk, ott fedezte fel, hogy az állandóan használt, tehát kéznél hagyott mobilja , épp a piros virágos szalvetta mellé téve,

  mintha folytatta volna azt, ugyanazokkal a piros virágmotivumokkal:

a koradéli napsütésben (ideiglenesen?) lekerült csizma helyett majdnem virágos mintás? a könnyű cipő,

s a rózsaszín ruhás figyelő kislány  a háttérben, a telefonfülke mellett, ahol anyja telefonál - úgy tartja kezében a piros nyalókát, mintha (az is) egy szál virág lenne

  ez a fa a pad és mobilozó lányom) fölött  nem virágzik, "csak" zöldell, de gyönyőrűen

ez a fa viszont gyönyörűen virágzik - mögötte egy mobiltelefon antennatorony rontja kilátását (esetleg mást is...), 

de hiába, nem tudunk meglenni már mobiltelefon nélkül -(lányom már a pesti IC-ről hív rajta)

 mellette olyan pompásan felújították, kiszinesitették a panelltömböt (még mindig csinositják, festegetik), hogy szinte elfakitja a szolidan virágzó fát előtte

de azért én a természet színeire szavazok inkább, meg erre az örök megújulásra,  ami "magától" van (nem kell pályázni se rá, se befizetni, mégcsak részletre se), ha eljön a tavasz, varázsütésre, mint valami csoda (de hát az is) megújul a természet, virágbaborul, újraéled... feltámad.

és minden évben újrakezdi (bár sose ugyanaz a virág, ami nyílik)

ezek a virágzó ágak  pl. ezen a régi fekete-fehér fotón a régi házunk régi ablakából látszottak, 1975 tavaszán, a kis fotó hátlapjára irt dátum szerint! 35 éve, s én akkor 32 évesen láttam, és kellett lefotóznom . (már akkor is!!!) és a hátlap további szövege szerint, egész más érzéseket váltott ki belőlem egy virágzó fa látványa mint most! legfelül egy  szóbeli idézet: "Gondolj szegény kis cseresznyevirágra!"- elhangzásának körülményei, szituációja némileg elmosódott - bár ha akarnám, felidézhetném, régi verseim közt kotorászva lirai nyomát, lenyomatát is. Itt viszont Baka István verse, a Könyörögj érettem -végig le van irva, mind az 5 versszak,  gyöngybetűkkel, s igy a felső sor csak mottó. Baka pedig ezt írja: "Száz szirmod, cseresznyefaboszorkány, /sistereg, feketére sül,/ szélszította leveleid/ lángokként nyaldosnak körül." (...) "Bár tudom: enkárhozatom alól / nem oldozhat föl engem az ima / csak ha elégek veled - hát belévetem magamat  lombod szent lángjaiba." 

- És most veszem csak észre, hogy a középső, 3. versszak nyomtatott betűimmel írva kiemelődik a többi közül, ez:

"Hagytalak elhamvadni! Isten/ nem bocsát meg nekem soha. / Feloldozhatsz-e még, szerelmem, / elvirágzó cseresznyefa?"

aliz2. :: 2010. ápr. 2. 22:49 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: fotó :: Címkék: emlek, fotók, Korona, lanyom, MAKÓ, mult, termeszet, vers