elkéstem a kiállitásmegnyitóról (a szokásos álmosság, lassúság, újabbkeletű mitvegyekföl miatt) a keretbe foglaló néptáncok elejéről főleg...
de az igazgatónő örökmosolyos üdvözlő beszédét , s a nyitó beszédet is már hallhattam, Tünde felolvasásában - mint mindig most is felkészült (s kissé baljós , tekintettel mostani háborús hátterünkre, és "magyaros", szakszerű) Az erdélyi származású, magát büszkén konok székely nek valló és talpig magyaros diszitésű fekete nadrágkosztűmben levő kerámikusnő Józsa Judit túláradó kedvességel hálás és majd minden múzeumi dolgozónak is külön művészi ajándékkal köszöni meg munkáját... köztük az elmaradhatatlan kereszttel
(hiszen keresztények, vagy mi a szösz...s én már megint nem tudom, belgaként hova álljak .. meg is rohamoztam rögtön a közelemben levő büfés asztalt, két pogácsa közt "leittam" magam tokajival...
aztán jópárszor körbefotóztam a kiállitást -magyaros néhol irodalmias miniatűr kerámiakat...bár giccshatáron van némelyik, el kell ismernem szép, finom, cizellált munkák!
(táncos, mesefigurák,múzsák...)
