...azt mondta, hogy a József Attila-i megfogalmazás: "életet halálra ráadásul kapni"  rá duplán érvényes, mert az apja a háborúban, Auschwitzban elvesztette 2 gyermekét (az első feleségével együtt), s aztán, azért született ő; nekem meg nem született testvérem, az is csoda, hogy én '43-ban megszülettem, apámat 44-ben megölték, a bori munkaszolgálatból  az "erőltetett menet"-ben jövet, valószínű Cservenkánál, a tömegkivégzéskor,- és én épp most készülök menni Borba, a Radnóti centenárium alkalmával , ő azt mondta ne menjek...,Auschwitzba nem is mernék, de Borba - nem ismerhetett apám emléke miatt - el kell mennem - és az Andrássy út végéhez érve, (ahol egykor, még a háború előtt, apám sétálgathatott peripatetikusan az öccsével, s rájuk emlékezve is jártam egyet én itt, most), mielőtt elköszönt, azt mondta, feltétlenül nézzem meg a túloldalon, jobbra magasodó Bazilikát.

Megnéztem:

impozáns homlokzata előtt tele volt a késődélutáni napfényben fürdő tér különböző emberekkel; fölöttük a  timpanon felirata: EGO SUM VIA VERITAS ET VITA

Veritas... az igazság...

Jézus - Joshua ben Mirjamnak jobb szeretem nevezni a zsidó vándorrabbit,  akinek - igazságától egy kicsit az évszázadok folyamán elkanyarodtunk.

Én - aki mindig is, amióta tudok róla, "szimpatizáltam" vele, nehezen tudtam azaz nem tudtam elfogadni azt a - nem általa kimondott - hanem róla vallott tézist, miszerint átvállalta a szenvedést, mások bűneit - és ezt értsük is a mindenkori jelenre is kiterjesztve - valahogy éppenhogy igaztalannak és az egyéneket felmentőnek érzékeltem

aztán rájöttem valamire (megint egy "spanyolviaszk"?) Éppenhogy a zsidó hagyományból ered Jézus "igaz ember" mivolta is, ő is egy lamed vov, (aki viszont egymaga lehet a 36); akikről tudjuk, hogy magukra veszik a világ szenvedését...

de azért túl olcsó lenne ezzel visszaélni , és nem sajátmagunknak elszámolni a saját vétkeinkkel

még akkor is, ha  ilyen fogalom is van , hogy "helyettes áldozat", mindenkinek sajátmagának kellene elszámolnia, szembenézni, ha vannak..., és főleg arra törekedni, hogy ne legyenek vétkei

Jézus-Joshua pedig maradjon/legyen  példa a bűntelenségre, az ártatlanságra, a tisztaságra

és a feltámadás avagy ujjászületés reményére!

aliz2. :: 2009. ápr. 12. 13:54 :: 4 komment :: Címkék: elmelkedes, emlekezes, JOZSEF, kapcsolatok, RADNOTI, rokonok, vallás

 1. maratoni versmondás, a Tháliában, (Mikroszkóp szinpadán) a Magyar Rádió közvetitésével...

"Az év versei 2012"

szerzői ülnek a szinpadon, csoportos beosztásban (lányom 1-től),

foto

a Rádió munkatársa rövid interjúja után felolvassák a kötetben megjelent verseket...

foto

aztán külön (látvány)stúdióban, kirakat mögött, a Nagymező utcai forgatag tükrözésében

A Versmaratonon rögzített anyag egészéből audio DVD készül, így a különleges kordokumentum boltokban, könyvtárakban mindenki számár

a hozzáférhető lesz."

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-2012.html

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/az-ev-versei-2012-a-szerzok-eletrajza.html

és a közös vers

2. helyszin a  Marczibányi téri Művközpont, ahol Darvasi Pálcika...   könyvét mutatják be , (lányom vezeti (a könyv szerkesztőjeként), és dijakat  adnak a bemutatóhoz kapcsolódó gyerekrajzverseny jeles résztvevőinek...

foto

http://prae.hu/prae/articles.php?aid=4880&cat=8

3. este a PIM-ben "Vagány históriák"... 50 költő, iró fotóit vetitik (köztük lányom is) (Bach Máté műveit) , a modellek által választott helyszinekkel (nem elefántcsonttornyok!) és zenei aláfestésekkel...(jó lenne, ha megjelenne valamilyen kézzelfogható  formában ez a fotógyűjtemény is, és nem csak virtuálisan...)

-----

költészetnapi versmontázs: A NAP VERSE

<iframe class="mrplayer" src="http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?archive=10462" height="320" width="320"

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-eloben.html?send=1

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/versmaraton/versmaraton-eloben.html#.T4sx4yU4QbR.facebook

VERSMARATON 2012 – A NAP VERSE

Ez most itt a versnek lombja, költők ülnek ágain,    (Szentmártoni János)
Magukba burkolózva kotlanak igéin,      (Ördögh Ottó)
Eltűnődnek tollászkodva, mire is való a rím.     (Nagy Gábor)
A költő mindenkié és senkié,       (Nagy Zsuka)
Mire való mondd, a kín,       (Szikra János)
A költő szívét ki ismeri,       (Gergely Ágnes)
Ha tisztán látni vágy, Uram.       (Lőrincz P. Gabriella)
Vers helyett az utca hossza várja      (Falusi Márton)
A csókok íze nyelvén méz vagy mályva.     (Lackfi János)
Üvegtavát látni a képzelet rohan,      (Turai Laura)
Apám nem táncolt velem,       (Györe Bori)
Mert a vers míves fohász.       (Lázár Bence András)
Lélegzetvételnél lassabban lenne szép írni,     (Zsille Gábor)
Miközben kihullnak a mondatból a magánhangzók,    (Csehy Zoltán)
A körút színeibe veszek,       (Kókai János)
De a kalauz mindig félbeszakít.      (Turi Tímea)
Megy át, megy át keresztül,       (Borbély Szilárd)
Dialektusban beszél, de érthető,      (Szőcs Petra)
Mély, mint egy pince, magas, mint a tető,     (Juhász Ferenc)
A vonatot nem, a szívedet lekéstem!     (Kürti László)
A gondolat üres garas,       (Gerenday Mária)
Telítődik a korsó, hasas.       (Péntek Imre)
Most őrjönghet Urunk, az undor, a szépségnek van igaza!   (Tornai József)
Éljen a haza, a haza!        (Mezey Katalin)
A szó elszáll, és mégis megmarad.      (Oláh János)
Szopjon ön is kecskét!       (Ladik Katalin)
Próbatételem az örök úton lét… oda,     (Kovács István)
Ahonnan a vissza: sehova,       (Varga Imre)

A sehovából a soha a tova,       (Zalán Tibor)

Ez a fekete zongora?        (Csontos János)
Az. Fekete zongora kék hangja pattog, mint kiköpött szilva magja,  (Boda Magdolna)
S közben elszenderednek az álmok.      (Oláh András)
Jó, ha gonosz vagy, jó, ha álnok,      (Turczi István)
Az életet könnyebb kiállnod,        (Imre Flóra)
A halál, ha integet, belátod,       (Payer Imre)
Hogy legalább van egy barátod,      (Kemény István)
Titkaid előtte, szégyen bár, kitárod,      (Horkai Hörcher Ferenc)
Ne zárd be még a házat, lehet, hogy visszajárnak,    (Kiss Anna)
Gondolkodom, mennyi valóságot bír el a költészet,    (Kalász Márton)
Költészetem sorsom ismétlése, azaz: minden versemben borsódzik a hátam. (Tamás Menyhért)
Mennyi valóságot bír el a költészet? A legtöbbet az bírja el.  (Serfőző Simon)
A feledésben ragyogás van: derű, velünk és nélkülünk,   (Czigány György)
Testemben romok ideje virágzik,      (Barna T. Attila)
Minden mondat versnek indul,      (Lehóczky Ágnes)
Aztán lassacskán kibomlik       (Ágh István)
És a sűrű mélységbe némán lehull,      (L. Simon László)
Mag lesz az idő rétegében, az örök lélekben,    (Báger Gusztáv)
És kivirágzik minden tavasszal,      (Tóth Erzsébet)
Mert amit sokan írnak, az lesz igazán egyedüli.     (Markó Béla)
A költészet a másik ország, a mégsem itt, a mégsem ott,   (Darányi Sándor)
Ülni fönt hiteles leshelyen, bársony-valóság, álom-selyem,   (Filip Tamás)
Óriás fenyő, mint körülő borostyán,      (Kiss Judit Ágnes)
Megvillan a fény, mint egy óriás ostyán.     (Lázár Balázs)
A marcipánszív ingemen átdobog,      (Prágai Tamás)
Részélő voltam, részhalott vagyok,      (Vörös István)
Segítsenek engem csak az angyalok,      (Mile Zsigmond Zsolt)
Szárnyuk ne akadjon fent a szögesdróton.     (Döbrentei Kornél)

VERSMARATON 2012 – A NAP VERSE

aliz2. :: 2012. ápr. 12. 0:24 :: még nincsenek kommentek :: Címkék

"Medáliák" dijátadó Makón, a Koronában

f

 Turi Tímea (26) író, újságíró, kritikus kuratóriumi tag  (idén "fiatalították meg" a kuratóriumot -az "öregek" (Ilia tanár úrék, aki még minket is tanitott):  átadták a stafétát... többek közt lányomnak is)

 József Attila árnyékában...a dijátadás után (Simon Márton (27) (japán szakos egyetemista) dijazott - "Dalok a magasföldszintről c. első versekötetéért)

f

költészet dalban, gitárkisérettel (Kurkó József előadóművész)

f

lefelé a lépcsőn (magamra is pazarlok egy kattintást) nagy élmény volt az ünnepség - örülök , hogy részese voltam, maradjon némi képi nyoma a jelentlétemnek is:)

(de tovább is van... majd folytatom...:)

a folytatás: a gimi előtt zajlott...  (régi, alma materünk,  anyámé is, lányomé is, enyém duplán: tanárként is diákként is... és József Attiláé is! most is megdobogott a szivem ahogy megláttam a sarkon, a róla elnevezettet, ahol immár szobra is áll,  ahogy-ahova megjósolta-megálmodta...., és gyülekeznek már , sokan körülveszik(!): (hm:"Sokan voltak és körülvettek álmomban engem s kinevettek: "Hehe, hát ennél van a kincs ami nincs!"  - Hát van, (szellemi) kincs! És kinevetésről szó sincs, hanem az emlékezés verse (A számokról... "adódjatok össze")

F

 és tiszteletadó, emlékező koszorúzás a szobor előtt,

és egy mostani elsőkötetes József Attiláról szóló  kitüntetése után, az ő nevezetes első kötetete  - Szépség koldusa - emléktáblájának (kincs!!!) virágokkal elárasztása...a róla elnevezett utca elején... Én is oda teszem a magam (bár kapott) virágát...):

aliz2. :: 2011. ápr. 12. 8:48 :: 3 komment 
Kategóriák: irodalom :: Címkék: irodalom, JÓZSEF, kultura, lanyom, MAKÓ, vers

reggel a kultúrtörténeti nevezetességű Espersit házban, rendhagyó irodalom óra, de a várt egy osztály helyett 3 is eljön, a tanáraival, meg páran, tiszteletbeli "öregtanárok "is, mellettem egykori magyartanárnőm, (később kolléganőm) így a tervezett kis szoba helyett kint leszünk a ház udvarán, s idehoznak a gyerekek pótszékeket a sarki múzeumból. A történelmi levegő itt is megvan, lábunk alatt régi , mohás kövek, mellettünk meg Varga Imre kifejező kalapos-szomorú József Attila mellszobra - a koszorúzásra várva. A házon belül a jólismert kiállítás, azt most mellőzzük. Az előadó élőnek igyekszik megjeleníteni az egykor ittlakókat: a házigazda Espersit Jánost, a felkarolt, támogatott gimnazista s ifjú költő József Attilát, és  akinek figyelmébe ajánlotta, s aki be is vezette az irodalomba előszavával: Juhász Gyula, ki ugyancsak gyakran időzött és alkotott itt, Espersit vendégszeretetetét s otthonának alkotó csöndjét élvezve.

kicsit előre lett hozva a költészet napja, mára - 11-én úgyis a választásokkal lesz eltelve az ország, és úgyis ki gondol ugyan manapság a költészetre?! hát mi most , Makón igen! - mint minden évben is, külön is, József Attila születésnapján - újabban a "Medáliák" díjjal is:  az év legjobb elsőkötetes költőjének... hiszen József Attila is itt lett, Makón,  első kötetes költő, a Szépség koldusával, aminek cimlapja másolatát a gimnázium előtti asztfaltba öntve is örizzük...

tegnap még csak az árvácskák övezték az "árva" költő szobrát a csendes alkonyatban... senki rá se nézett. De mindenestre jó tudni, hogy itt áll a szobra, a gimnázium előtt, hova meg is jósolta gimnázioumbeli osztályítársának, "komájának"  - de ki figyel mostanában rá ?! mintha, háttal a gimnázium épületének a levegőbe szólna... (szó, mely kiált a pusztaságba?)

ma mindenestre igen, körülálltuk,  - a helyi tévé operatőre úgy irányitotta rá a kameráját, mint ahogy a mai (esetleg csak 15 percig "sztárok"-ra  szokták,) kár hogy ezt a pillanatot elszalasztottam, a fotón már csak mellette áll  meg - (marasztaló kérésemre)

a szobor is marad - szerencsére, nem 15 percig lehet csak "sztár" , mégha mostanság apálya is van a költészet kultuszának, azért mégis... van...

meg is koszorúzták, miközben egy kisfiú a magánzeneiskolából elfújta az Este a székelyeknél-t, (tanárja - "testőrsége" mellett) ,

foto

lányom (makói, ritka) jelenléte se véletlen a (József Attiláról elnevezett) gimi(nk) előtt, a József Attila szobor lábainál, u.i. őt kérték fel a dijazott kötet illetve költő méltatására (illetve az ünnepség levezetésére ill. "moderálására")

 mögötte  itt a dijazott Svébis Bence:

ugyancsak féltőn-szerető - szülő(k) társaságában is:

sütött a Nap, hogy nem is láttam jól, mit fotózok - csak amikor már exponáltam...

 a fotón látható szintén fotózó újságiró képeire kiváncsi vagyok, de eddig a megyei lapban még csak a tudósitást láthatom - fotók nélkül)

a dijátadás és ünnepség, a koszorúzás előtt, a Korona disztermében volt megtartva, (pontosan) 11-től:ehhez bizony a hajnali IC-vel kellett elindulni Pestről, itt kapta meg lányom mobilon a soros útbaigaztást Makóról, hogy várják autóval és forgatókönyvvel a szegedi pályaudvar előtt)... 

2foto

a költészetről,költészetnapról, József Attilá(nk)ról, Makó támogató  szerepéről, költővé válásában - az alpolgármester beszélt bevezetőül a pódiumon, és úgy, hogy kénytelen voltam benne inkább egykori diákomat (diákszinpadosomat) látni-hallani(szellemi nyomaimat is? a költő iránti szeretetben a "jaj, szeressetek szilajon" műsorunk alapérzését(?)..) - jóleső érzéssel... majdnem mintha 2 "gyerekem" is állt volna a szinpadon, egy öregebb tanitvány, és a saját "igazi":.....

foto

aki a dijazott elsőkötet méltaltását -  már mint "irodalomtörténész" tette meg igazán avatottan... (jóllehet kicsit még fiatalabban is mint maga a dijazott):

foto

 egyébként az ő gimnáziumi tanára (egykori kolleganőm) is jelen volt az ünnepségen, egy osztályával - össze is találkoztak

foto

s beszélgettek a gimi előtti téren már a koszorúzások után:

foto

beszélgettünk mi is, (egykori kollegák) - az irodalmi műsorról is, ami a Korona-i ünnepség része volt -kissé megosztva, más izlésünk miatt - de a gitáros-énekes dicséretében teljes volt az egyetértés (dalválasztásokban is,  Erdő közepében járok, csillagom keres, Tedd a kezed homlokomra, Megkötöm lovamat...): - meg abban is, hogy ne feledjük a költőket...("A költő visszatér"(t)

foto

nekem is odaköszönt régijó tanitványom, elmenőben, egy csomó kistanitványa körülölelő karéjában.... ("ifjú szívekben élünk tovább" mi is, kicsit?)

amúgy  a  gimnázium másik odalán, a József Attia utca(!) felöli oldalán Szépség koldusa  emlékdomborulata is kálákkal lett elboritva az aszfalt fölött -

foto

 az én virágom is - a rávetülő árnyékommal - itt maradt:

foto

aliz2. :: 2010. ápr. 8. 22:04 :: 13 komment 
Kategóriák: irodalom, ünnep :: Címkék: JOZSEF, kapcsolatok, kolteszet, lanyom, MAKO

a magyar költészet napját Turi Tímea versével köszöntjük.

Turi Tímea (Fotó: Valuska László)

Bevezetés az imádkozásba

Imádkozni voltaképpen rettentő unalmas.

Az a sok hajbókolás, könyörgés.

Visszatuszkolni a teremtést a magba.

Ezért nem is imádkozni járunk össze,

hanem megszokásból és a társaság miatt.

Jó összehajolva súgdolózni

és látni barátaink legszebb ruháit.

De egyszer majd hirtelen elcsendesedünk,

és a szemünket eltakarjuk.

Halljuk, de nem látjuk, ki szól.

*

Mikor csordultig volt a szívem, írni kezdtem:

és láttam, hogy ez jó.

De másnap visszaolvastam:

és rájöttem, hogy rémes.

Hogy lehet, hogy amit az egyik nap igaznak hiszel,

a másik nap hamisnak tűnik?

A teremtés ott kezdődik, hogy elválasztjuk

az őszinteséget és a hazugságot.

De a kettő közötti határvonal

egy vibráló lézervonás csak,

amire ráugorhat a macska,

de nem kapja el soha.

*

A breszlavi Náhmán rabbi szerint a lélek hozzájárulása nélkül

az ima olyan csak, mint a füst: üres, és nem száll fel Istenhez.

Könnyű azonban belátnunk, hogy a rabbi téved:

az imakönyvekben ugyanis szavak vannak, és nem lélekemelések.

Egyrészt ki tudhatja, ki mit érez?

Másrészt a szavak ugyanazok a szavak, amiknek mindig látszanak.

Az imát pedig, mint a szavakat, biztos pontoknak kell hinnünk.

És a füst tényleg felfelé száll.

*

Bosszantó kekeckedésnek tűnt,

hogy az esküvő előtti napokban külön kellett költöznünk,

amikor már hónapok óta együtt éltünk.

Ráadásul el kellett mennem a mikvébe

– sose voltam még addig.

Egy omladozó homlokzat mögött

meglepő wellness-élmény.

A hölgy parókában, kifogástalan kosztümben várta,

hogy lemerüljek, mégsem a meztelenség zavart.

Hanem a víz.

Óvatosan dugtam a fejem a felszín alá;

szólt is a nő, hogy nem lepett el teljesen.

Aztán még egyszer szólt. És harmadszor is.

De a negyedik, végül sikeres merülés után

valami jót éreztem: aminek nem volt köze,

isten ments, semmi spiritualitáshoz.

Hanem rájöttem, hogy az előttem álló

nemzedékek hosszú sorát csesztették így,

ahogy most engem is.

Hogy nem különbözöm.

És ez erőt adott.

abroncsként szoritja

homlokom

a fájdalom

várom

hogy eresszen

 rabságából

hogy végre

vége

legyen

(néha igy ébredek

ilyen 

nehézkesen)

Szegeden jártamban-keltemben be szoktam térni a Somogyi könyvtárba, sokszor nem is megyek föl, le se adom a ruhatárban a cuccaimat, csak a földszinti epontos számítógép valamelyike elé ülök - a kimért egy órácskára; már ha egyáltalán akad szabad gép - mostanában egyre ritkábban

a várakozási idő alatt plakátjaikat nézegetem, meg a tárlóikat a kiállított dokumentumokkal. Mindig van , mit...

most ez a plakát akasztott némileg riasztott meg, pedig éppenhogy "velünk" - olvasó nőkkel akarnak riasztgatni vele másokat(?)

a(z e) hónap könyve ugyanis: "Az olvasó nők veszélyesek" címet viseli (az olvasó férfiak miért nem azok, ha a nők igen - vagy "az asszony maradjon a főzőkanálnál"-szemléletről lenne még mindig szó?! vagy eleve az olvasás lenne "veszélyes" ? bár csak a nőknek?) Én a magam részéről a nemolvasást tartanám inkább veszélyesnek. Pesze attól függ , kinek a szempontjából nézzük..., kinek a számára-kárára)

És illusztrálásul - a tárlóban- Merilyn Monroe Ulyssesz-szel a kezében. Vajon olvassa is, vagy csak kellék a nehéz könyv?

aliz2. :: 2009. ápr. 9. 23:56 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: foto, konyv

A Magyar Hírlap főszerkesztője végül, végre pontot tett egy rossz(ízű)vita végére. Bár hozzátéve azt is, hogy  "nem lehet jól lezárni, mert jól elkezdeni sem lehetett." beismeri, hogy "hiba volt a vitát kiváltó cikk közlése. Miután "az Országgyűlés emberi jogi bizottsága elnöke vállalhatatlannak és védhetetlennek minősítette.",  mielőtt már "száz értelmiségi" tiltakozott, s azóta egyre többen. , http://www.nol.hu/cikk/486994/   A főszerkesztő most reményét fejezi ki, hogy "amit okkal-joggal antihumánusnak (legyünk érthetőbbek: embertelennek) lehet minősíteni, olyat nem fog írni "a felháborodást kiváltó cikk írója.

Nahát pontosan erről van szó! Beszéljünk  egyértelműen. Nem is az a főkérdés, hogy antiszemita egy megnyilatkozás vagy sem. Hanem az, hogy antihumanus vagy sem. Ami emberséges, eleve nem lehet antiszemita. Sem.

S ami viszont embertelen, az ...

azzal nem is kéne ennyit foglalkozni.

Nekem is kár volt, még be is linkelni a cikkét.

Mikor kutatásaim közepette régi, negyvenesévek eleji újságcikkeket olvastam, akkor találkoztam hasonló hangvétellel. Rosszul is lettem tőlük! De akkor ez lehetett a "hivatalos" irányzat...

Most - szerencsére - megszólalnak a tiltakozások is.

Sőt végül is némi bocsánatkérés is, véleménymódosítás is: "Mert bizony valakinek a puszta léte nem lehet indoka semminek."

Jaj, csak már hagyná(n)k abba végleg , - el se kellett volna kezdeni - ezt az esztelen, oktalan(!)  gyűlölködést.

Az se lenne rossz, ha mindenkinek lenne - legalább képletesen - egy olyan lánca, mint Gobbi Hildának, amin egyszerre lógott kereszt, Dávid-csillag, félhold...  "összegyűjtötte az emberiséget" - mint mondta. 

http://www.168ora.hu/cikk.php?id=9870 

mint ezen a gyerek/em/rajzon, ('93-ból) baloldalon a két barátkozgató gyerek nyakláncán: a Dávid-csillag ill. a kereszt...  a "Béke-játszótéren". (itt nem látszik elég jól)

 A vers címe meg, amit illusztrál a rajz: Álom egy mesebeli játszótérről.

Még mindig csak álom? És mese? ...

"...De azért az álmodozás jó dolog.
Legalább reménykedhetek benne.
Annyira utálják egymást az emberek!
És a gyerekek!
Így legalább a gyerekek kibékülnének,
ezt továbbadnák a szülőknek,
a szülők a nagyszülőknek ...
És mindenki szeretné egymást.
Ez az értelme a játszótérnek.
Ez lenne az értelme 
egy mesebeli játszótérnek.
Ha lenne."

1993. augusztus 13.

aliz2. :: 2008. ápr. 9. 20:51 :: 12 komment :: Címkék: bosszusag, sajto

ma nagyon indiszponált voltam

s nem voltam jelen, ahova pedig készültem, s ahol ott kellett volna lennem;

az imPulzuson, a Trafoban, ahol: 

A József Attila Kör kritikai sorozatának tizenharmadik estjén négy fiatal kritikus – Csobánka Zsuzsa, Gaborják Ádám, Szegő János és Turi Tímea – az elmúlt hónapok, évek egyik legfontosabb könyvéről, György Péter Apám helyett című művéről diskurál. Gyászmunka, aparegény, traumatörténet, emlékezetkultúra, a huszadik századi Magyarország közös nevezői és nehezen megnevezhető közösségei

(l. http://www.litera.hu/lathatas/apaszonata-impulzus-13)

http://hir.lira.hu/dm/11033001/bongeszo.html

A könyvhöz személyes vonatkozás is fűz. György Péter apja ugyanabban a Borban volt munkaszolgálatos, ahol az én apám. Csak ő "nem tért vissza", ahogy eufemisztikus kifejezéssel mondjuk ki az elfogadhatatlant...  Lányom -úgy tűnik -   "nagyapja helyett" is  mondott az esten fontosakat. (majd a hangfelvételből, a JAK honlapján újrahallgatom, talán meg is fogja írni - remélem) Engem nagyon felkavart volna talán, ha ott vagyok. A könyvet se tudtam még végigolvasni... de ezt a részletet már régebben is, (a literából*

de hogy ha már itt maradtam, miért is nem mentem el a könyvtárunkba - pedig délután még akartam - ahol Draskóczy Edéről tartottak előadást. Nem a mi diszpolgárunkról, ügyvédünkről, jó ismerősünkről, és nem is az evangélikus pap nagyapjáról,  hanem  - nem értettem - de utólag rájöttem, az  apukájáról, (mindhármuknak ez a neve) - akit méltatlanul felejthettek el (eddig), s ki nagyon sokat tett a vajdasági magyar irodalomért, kultúráért. (1945-ben halt meg) (A könyvtárban ott volt az egész Draskóczy család - hallottam , ünnepelték őket. (máskor is ott vannak amúgy) Nekem is - legalább - ott kellett volna lennem, ha már Pestre nem tudtam felmenni )

Apáink... Emléküket őrizni, és amit ránk hagytak továbbadni kell!**

Csak felejteni nem...

.....

*http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/08/24/apk_sorsok_kucevk/

**Apám tanulmányát végre... : "A logika értelmét" - amire rácáfolt a sorsa, de maga a tanulmány is kétségbevonja a formális logika ismert formuláit, és csak az ellentmondás törvényét ismeri el alapnak.... Hát mitől függött, hogy ki maradt  életben és ki nem?!:..és egyáltalán: hogy törhettek emberek életére mások...) sose fogom tudni megérteni!

az apám egész életemben egy betölthetetlen  hiányként él bennem...

("Apám,mostanában úgy hiányzol, mintha ismertelek volna...
(...) A háború tömegkatasztrófája az egyéni tragédiákat összeolvasztotta, azokat is tömegsírba hányta a felismerhetetlen testekkel.... Csakhogy Te - TE voltál, és nem: egy a sok áldozat közül! Te TE voltál; egyszeri és megismételhetetlen. Te az én apám voltál. S amikor megöltek, nem csak téged öltek meg, hanem belőlem is valamit, azt, ami teljes emberré  tehetett volna, vagy legalábbis teljesebbé, mint amilyen most vagyok.Belőlem is megöltek valamit. Bennem is megöltek valakit. Kedvenc íród: Joyce teszi fel ezt a kérdést az Ulysses-ben:"Ha az apa, akinek nincs fia, nem apa, lehet a fiú, akinek nincs apja, fiú?"És kérdem én: lehet a lány, akinek nincs apja: lány? Az "apám lánya" semmiképp sem.Ez kimaradt az életemból. Belőlem.
Holnap lennél 64 éves, és 38 nem is voltál soha....(...)

ez a fenti részlet egy elküldhetetlen levélből, még 1971-ben írtam, 28 évesen...Most több mint kétszer annyi, de most se érzem kisebbnek a hiányát. igen ez már örökké bennem maradt, velem nőtt...) 

aliz2. :: 2011. ápr. 8. 22:22 :: 3 komment 

Kategóriák: kultúra :: Címkék: apa, elmelkedes, konyvtar, lanyom, mult