ma nagyon indiszponált voltam
s nem voltam jelen, ahova pedig készültem, s ahol ott kellett volna lennem;
az imPulzuson, a Trafoban, ahol:
A József Attila Kör kritikai sorozatának tizenharmadik estjén négy fiatal kritikus – Csobánka Zsuzsa, Gaborják Ádám, Szegő János és Turi Tímea – az elmúlt hónapok, évek egyik legfontosabb könyvéről, György Péter Apám helyett című művéről diskurál. Gyászmunka, aparegény, traumatörténet, emlékezetkultúra, a huszadik századi Magyarország közös nevezői és nehezen megnevezhető közösségei
(l. http://www.litera.hu/lathatas/apaszonata-impulzus-13)
http://hir.lira.hu/dm/11033001/bongeszo.html
A könyvhöz személyes vonatkozás is fűz. György Péter apja ugyanabban a Borban volt munkaszolgálatos, ahol az én apám. Csak ő "nem tért vissza", ahogy eufemisztikus kifejezéssel mondjuk ki az elfogadhatatlant... Lányom -úgy tűnik - "nagyapja helyett" is mondott az esten fontosakat. (majd a hangfelvételből, a JAK honlapján újrahallgatom, talán meg is fogja írni - remélem) Engem nagyon felkavart volna talán, ha ott vagyok. A könyvet se tudtam még végigolvasni... de ezt a részletet már régebben is, (a literából*
de hogy ha már itt maradtam, miért is nem mentem el a könyvtárunkba - pedig délután még akartam - ahol Draskóczy Edéről tartottak előadást. Nem a mi diszpolgárunkról, ügyvédünkről, jó ismerősünkről, és nem is az evangélikus pap nagyapjáról, hanem - nem értettem - de utólag rájöttem, az apukájáról, (mindhármuknak ez a neve) - akit méltatlanul felejthettek el (eddig), s ki nagyon sokat tett a vajdasági magyar irodalomért, kultúráért. (1945-ben halt meg) (A könyvtárban ott volt az egész Draskóczy család - hallottam , ünnepelték őket. (máskor is ott vannak amúgy) Nekem is - legalább - ott kellett volna lennem, ha már Pestre nem tudtam felmenni )
Apáink... Emléküket őrizni, és amit ránk hagytak továbbadni kell!**
Csak felejteni nem...
.....
*http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/08/24/apk_sorsok_kucevk/
**Apám tanulmányát végre... : "A logika értelmét" - amire rácáfolt a sorsa, de maga a tanulmány is kétségbevonja a formális logika ismert formuláit, és csak az ellentmondás törvényét ismeri el alapnak.... Hát mitől függött, hogy ki maradt életben és ki nem?!:..és egyáltalán: hogy törhettek emberek életére mások...) sose fogom tudni megérteni!
az apám egész életemben egy betölthetetlen hiányként él bennem...
("Apám,mostanában úgy hiányzol, mintha ismertelek volna...
(...) A háború tömegkatasztrófája az egyéni tragédiákat összeolvasztotta, azokat is tömegsírba hányta a felismerhetetlen testekkel.... Csakhogy Te - TE voltál, és nem: egy a sok áldozat közül! Te TE voltál; egyszeri és megismételhetetlen. Te az én apám voltál. S amikor megöltek, nem csak téged öltek meg, hanem belőlem is valamit, azt, ami teljes emberré tehetett volna, vagy legalábbis teljesebbé, mint amilyen most vagyok.Belőlem is megöltek valamit. Bennem is megöltek valakit. Kedvenc íród: Joyce teszi fel ezt a kérdést az Ulysses-ben:"Ha az apa, akinek nincs fia, nem apa, lehet a fiú, akinek nincs apja, fiú?"És kérdem én: lehet a lány, akinek nincs apja: lány? Az "apám lánya" semmiképp sem.Ez kimaradt az életemból. Belőlem.
Holnap lennél 64 éves, és 38 nem is voltál soha....(...)
ez a fenti részlet egy elküldhetetlen levélből, még 1971-ben írtam, 28 évesen...Most több mint kétszer annyi, de most se érzem kisebbnek a hiányát. igen ez már örökké bennem maradt, velem nőtt...)
aliz2. :: 2011. ápr. 8. 22:22 :: 3 komment
Kategóriák: kultúra :: Címkék: apa, elmelkedes, konyvtar, lanyom, mult
