A Magyar Hírlap főszerkesztője végül, végre pontot tett egy rossz(ízű)vita végére. Bár hozzátéve azt is, hogy "nem lehet jól lezárni, mert jól elkezdeni sem lehetett." beismeri, hogy "hiba volt a vitát kiváltó cikk közlése. Miután "az Országgyűlés emberi jogi bizottsága elnöke vállalhatatlannak és védhetetlennek minősítette.", mielőtt már "száz értelmiségi" tiltakozott, s azóta egyre többen. , http://www.nol.hu/cikk/486994/ A főszerkesztő most reményét fejezi ki, hogy "amit okkal-joggal antihumánusnak (legyünk érthetőbbek: embertelennek) lehet minősíteni, olyat nem fog írni "a felháborodást kiváltó cikk írója.
Nahát pontosan erről van szó! Beszéljünk egyértelműen. Nem is az a főkérdés, hogy antiszemita egy megnyilatkozás vagy sem. Hanem az, hogy antihumanus vagy sem. Ami emberséges, eleve nem lehet antiszemita. Sem.
S ami viszont embertelen, az ...
azzal nem is kéne ennyit foglalkozni.
Nekem is kár volt, még be is linkelni a cikkét.
Mikor kutatásaim közepette régi, negyvenesévek eleji újságcikkeket olvastam, akkor találkoztam hasonló hangvétellel. Rosszul is lettem tőlük! De akkor ez lehetett a "hivatalos" irányzat...
Most - szerencsére - megszólalnak a tiltakozások is.
Sőt végül is némi bocsánatkérés is, véleménymódosítás is: "Mert bizony valakinek a puszta léte nem lehet indoka semminek."
Jaj, csak már hagyná(n)k abba végleg , - el se kellett volna kezdeni - ezt az esztelen, oktalan(!) gyűlölködést.
Az se lenne rossz, ha mindenkinek lenne - legalább képletesen - egy olyan lánca, mint Gobbi Hildának, amin egyszerre lógott kereszt, Dávid-csillag, félhold... "összegyűjtötte az emberiséget" - mint mondta.
http://www.168ora.hu/cikk.php?id=9870
mint ezen a gyerek/em/rajzon, ('93-ból) baloldalon a két barátkozgató gyerek nyakláncán: a Dávid-csillag ill. a kereszt... a "Béke-játszótéren". (itt nem látszik elég jól)
A vers címe meg, amit illusztrál a rajz: Álom egy mesebeli játszótérről.
Még mindig csak álom? És mese? ...
"...De azért az álmodozás jó dolog.
Legalább reménykedhetek benne.
Annyira utálják egymást az emberek!
És a gyerekek!
Így legalább a gyerekek kibékülnének,
ezt továbbadnák a szülőknek,
a szülők a nagyszülőknek ...
És mindenki szeretné egymást.
Ez az értelme a játszótérnek.
Ez lenne az értelme
egy mesebeli játszótérnek.
Ha lenne."
1993. augusztus 13.
aliz2. :: 2008. ápr. 9. 20:51 :: 12 komment :: Címkék: bosszusag, sajto
