reggel a kultúrtörténeti nevezetességű Espersit házban, rendhagyó irodalom óra, de a várt egy osztály helyett 3 is eljön, a tanáraival, meg páran, tiszteletbeli "öregtanárok "is, mellettem egykori magyartanárnőm, (később kolléganőm) így a tervezett kis szoba helyett kint leszünk a ház udvarán, s idehoznak a gyerekek pótszékeket a sarki múzeumból. A történelmi levegő itt is megvan, lábunk alatt régi , mohás kövek, mellettünk meg Varga Imre kifejező kalapos-szomorú József Attila mellszobra - a koszorúzásra várva. A házon belül a jólismert kiállítás, azt most mellőzzük. Az előadó élőnek igyekszik megjeleníteni az egykor ittlakókat: a házigazda Espersit Jánost, a felkarolt, támogatott gimnazista s ifjú költő József Attilát, és  akinek figyelmébe ajánlotta, s aki be is vezette az irodalomba előszavával: Juhász Gyula, ki ugyancsak gyakran időzött és alkotott itt, Espersit vendégszeretetetét s otthonának alkotó csöndjét élvezve.