a Szabadságharcot (is) megidéző, de főleg Arany és Petőfi legendás barátságára épülő összeállítást, mondhatni szinészi játékot láthattunk a könyvtárban a múlt héten
régi kedves ismerősöm a versvándor Tóth Péter Lóránt "játszotta" Petőfit lobbanékonyan keresztberohangálva a szűk szinteret, mit üresen hagytunk. és a szabadkai szinészbarátja Aranyat (meg egyéb epizód szerepeket IS)
főleg kisiskolások voltak mindenhol körülöttem (egy-két honismereti körös ismerőssel tarkitva)
érdekes volt, és megható és el is gondolkodtató, mikor két nagy költő ennyire elismeri egymást és igazi, emberi érzésekkel kapcsolódik
a legmeghatóbb a zárókép volt, ahol is (a túlélő) Arany "Jankó" magához szorítja feledhetetlen Petőfijét....
*****
