a klubrádió új, zenés-irodalmi műsorának ez a cime, és első vendégük lányom :"Turi Timea irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, költő és édesanya"...ahogy a műsorban titulálták...

Legújabb (a " jönnek az összes férfiak" cimű kötete utáni) verseiből olvasott fel, kedvenc zenéit hallgathattuk, és beszélgetést a műsorvezetővel. Igazán remek műsor kerekedett ki. (nem csak anyjaként mondhatom ezt, bár anyaként külön örültem, hogy a webkamerán láthattam is az adást (igy lett a fotó, számitógépről), és (újra)hallhattam a zenéket, amiknek egy részét még itthon hallgattuk együtt, sőt szó is esett Cseh Tamás zenehallgatás előtt az én bakelitlemezeimről is... a szülőhelyhez (Makóhoz) való kötődésről is,... meg egyáltalán. (Én sose tagadom a személyes vonatkozások fontosságát, és nem szégyellem és álszerénységnek de legalábbis álnokságnak tartanám, ha... s bár lányom a műveiben sose direkt személyes, ha egyáltalán - de jól esik és helyénvalónak tartom, hogy/ha a fontosságát , motiváló erejét ő is érzi és el is ismeri)

De beszéljenek a "tények", illetve ő, meg szóljon a szép zene, jó versek, a jó beszélgetés.... meg lehet hallgatni a műsort utólag is, a www.klubradio.hu archivumában illetve

"A műsorok az adás után a rádió honlapjának archívumában és a http://belsokozles.blog.hu címen is meghallgathatóak." http://www.litera.hu/hirek/uj-zenes-irodalmi-musor-indul-a-klubradioban#.UYfQWLFfNkU.facebook

aliz2. :: 2013. máj. 9. 17:20 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: irodalom, kapcsolatok, LÁNYOM, vers, zene

kiesett ez a lap egy régi elő(utó)jegyzési naptáramból, egy

noteszból való lap, nem tudom melyik (régi)évből, és azt se,

honnan idézek itt (A.apjáról)... (és egyáltalán ki az az A....)

 de - mint általában - a kiirt idézeteim általános jelentésűek, és mindig valami aktuálisat is közöltek velem,

most viszont kicsit lógnak a levegőben a mondatok is, akár ez a kiszakított lap

azért mondanak valamit, talán többet is, mint annak idején, amikor kiírtam:

"csak halála után érthetünk meg valakit" . amíg él az ember, mindaz, amit véghez vitt, s amit nem tudunk róla, csupa ismeretlen, amely meghamisítja a számítást.

A halál végre megszilárdítja a körvonalakat, mintha a személyiség elszakadna a lehetőségeitől, és különválna. körül lehet járni látjuk végre hátulról is, megítélhetjük, mint egészet"

Nincs végleges diagnózis a boncolás előtt.

ide erősebb írással beírtam - s ezek a saját szavaim   is lehetnek, végre:

"Az ember önmaga számára sohasem lehet befejezett"

ezt viszont most írtam hozzá:

ez nem lehet kérdés, ha "másokért élünk"...

de kérdés, hogy mások valaha is veszik-e a fáradtságot a körbenjárásunkra...

és ott a cetlin, az alján egy elég pesszimista mondat is... pirossal írva benne a van:

"Semmi, egyáltalán semmi nem éri meg a fáradtságot, mihelyt tudjuk hogy van halál."

Viszont azóta ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Tűnt már úgy egy párszor, hogy igenis : NINCS.... (?)

bizonyos értelemben.

aliz2. :: 2012. máj. 8. 18:02 :: 2 komment :: Címkék: elmélkedés, emlékezés, idő, mult

már tegnap elkezdődtek a városnapi események (úgyhogy többes számot kellene használni inkább: városnapok) - máshol kellett lennem, a fővárosban, de a tegnapi esemény egy (s maradandó)  nyomát már délelőtt megtaláltam, a Hagymaház falán, a Hild-érem emléktábláját! (tavaly kapta a város a dijat, akkor irtam is róla frissiben*- de milyen jó, hogy most előttünk lehet ez a szép tábla, emlékeztetve rá, hogy szép városban lakunk, és ezt el is ismerik a hozzáértő épitészek.  (tegnap az ünnepi testületi ülésen előadásokat is tartottak erről. ("Makó város épitészetének múltja , jelen , jövője - Makó nagy múlt- nagy kihivások. Novák István Ybl dijas épitész tartotta , és szó volt Makó kertművészetéről is az ugyancsak Ybl dijas Török Péter előadásában. (mert hogy az épületek mellett a növényzet is épiti-szépiti városunkat, mint tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, szagoljuk...

Ez nem mindennapi utcakép

a gyerekek itt sincsenek mindennap népviseletbe öltözve, valószinű szereplésükre vártak, de e  látvány  megkapott, mindenesetre.

Délután a Koronában Monspart Saroltával találkozhattunk, az egészséges életmódról beszélt, főleg a mozgás fontosságáról, egy munkatársa meg is mozgatta -65-ön fölül joggal - recsegő-ropogó tagjainkat, ülőgimnasztikával. Jólesett! 

aztán, a rövid előadás után gyalogtúrára indultunk, körbe a városba, és csipőporckopás(om) ide vagy oda, bizony végigcsináltam!

Ott volt a jó példa előttem...

szószerint (meg mellettem is, jónéhány nyugdíjas) - megnéztük  az új buszpályaudvart, az épülő fürdőt, (jól halad!), meg az általános iskola új épületét a Hold utcán, aztán a mi utcánkon keresztül vissza (én a biciklimért - mert azért inkább azzal "járok", de Monspart Sarolta szerint az is nagyon jó sport!) -

Ja, és meggyőződhettünk róla útközben, hogy megérdemelt a Hild-díj!!!

*http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/05/24/Hild-dij_Maknak/

aliz2. :: 2011. máj. 7. 23:18 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: ünnep :: Címkék: esemeny, Korona, MAKÓ

Már hazaútra visszapakolva - de elkísértem lányom Budára, a Várba ,  

és, hát elállt a  szemem,  szám, átvágva a  Halászbástyán.

főleg a nyüzsgő embertömeg láttán:

72-ben tettünk kirándulást anyukámékkal, Budán élő nénje, 

 Magdi néni társaságában,

akkor mintha csak mi lettünk volna itt

most turista látványosságnak megfelelően beöltözött Mátyáskori "lovag", kitömött sólyommal (óvatlanul panaszkodva valakinek, hogy milyen nehéz is minden nap kicipelnie a kellékeket)

a legfelső kilátóra nem is lehet felmenni, csak jegy ellenében, rendőri ellenőrzéssel a lezárt sorompónál, 

s az oldalsó bástyák jórésze is le van foglalva vendéglátóipari helynek, ahol sörözgetnek és cigányzenét (vagy hogy mondják ma?) hallgatnak  a többnyire külföldi turisták,

 mi lefelé megyünk, lányom időre, 3-ra, (egy külföldi professzornőnek segiteni, forditani) de közben, előtte azért még lefotózom:

ő is, engem "kölcsönkenyér (azaz fotó) visszajár" alapon. csak Duna-i panoráma mentesen (bár azt nézem épp...) :

és nem tudva szabadulni a hely lenyűgöző látványától, meg kissé fáradt is lévén, később leülök egy közeli padra, közben tovább gyönyörködök a látványban, a friss levegőben, és aztán én is beleolvadok a nyüzsgő turistaforgatagba, ha kicsit kevésbé nyüzsögve is mint a körülöttem levő külföldi tursita ifjoncok

gyönyörködünk a panorámában.... (ott a pad is, lent, amin ültem imént):

okkal gyönyörködünk, ugye?....:

  van aki a kőpárkányra is ráülve

 fényképezteti magát, háttérben a Dunával, én ugyan már nem mernék... így is

 szédít  a messzeség...

közben látom a köpárkányra

valaki, valamikor felvéste:  I LOVE BUDAPEST... felső sarokba egy 5 ágú csillagot is odabigyesztett .- vajon mikor, és milyen nemzet tagjaként...?

Elég mozgalmas napom volt, de nem valami produktív

lányomat 1/2 9-kor kellett volna költeni, de megelőzött, mikor 8-kor bekapcsoltam a gépet, kimentem a konyhába, a kávémmal visszajőve, már beköszönt msn-en, neki  mozgalmas és produktív napja van: délelőtt Závadával , délután Esterházyval csinált interjút; csoda , hogy közben szóba állt velem is (pedig én nem is vagyok híres sőt semmilyen író), de - hogy dedikáltatni tudja-utána vittem, kérésére, a Fancsiko és Pintát, (gimistaként vette az osztálykirándulásuk alkalmával, s annyira lekötötte, hogy míg a többiek discoba mentek táncolni, ő addig is azt olvasta a szállásukon, aztán írt is egy rövid novellát, aminek főhőse E. P. (meg egy ufonauta), valahogy a "főszereplőhöz" kerülhetett, mindenesetre, egy képeslap várta rövid idő után a postafiókomban személyesen E.P.-től meglepődött lányomat),  én meg magamnak bevittem a Csokonai Lili féle Esterházyt, a 12 hattyút - a többi E P itthonmaradt a polcon, szép sorjában, mindent nem lehet...

reggel a fejhallgató a fülemre került, meghallgattam-megnéztem egy video interjút  N. K.-val, aki mostanában mindenfelé ellenérzéseket vált ki, akárhogyis van , én sajnálom, pedig... hagyjuk, szóval közben csöngött a telefon, de a fejhallgatótól nemigen hallottam,  mire odaértem a másik szobába, már csak egy kicsit csöngetett, ami azt jelzi, hogy közben rábeszéltek az üzenetrögzítőre; újabban betegeskedő unokabátyám hívott Montreálból, ottani idő szerint hajnali 3,20-kor, mint kiszámolta, 2 és fél óra múlva újra hívott, ezek szerint még akkor sem tudott aludni, de szerencsére jobban van, ez már az üzirögzítő hangján is hallatszott, bár tiltakozott, lábfájás - szerinte - nem hallatszik a hangon. Szerintem minden megnyilatkozásunk árulkodik rólunk. Kereste valaki telefonon, aki egy weblapon egy  általam feltett  régi makói főtéri fotó bolti felirata alapján rájött, hogy tudok segiteni rokonai felfedezésében, akik az én rokonaim is, csak mi nem - telefonáló unokabátyám sem, de valahogy őt megtalálta,tegnap már hívta, mindketten Montreálban laknak. Kicsi a világ - az interneten, meg telefonon pláne. Épp tegnap kaptam meg egy családfaépítő program linkjét, most 70 főnél tartok, gyönyörű a fa, csak hiányosak (még) az adatok, de továbbküldhető a rokonoknak kiegészitésre. Lányomnak már el is küldtem. Olyankor, ill, mindig a címzett kerül a fa középpontjába... Hátha sikerül távolabbi rokonokra is bukkanni, meg  többek közt Nobel dijas oldalági rokonunk pontos helyét is megtalálni a fán, meg... de ez más probléma: ki akarom végre deriteni , mi volt az eredeti nevünk. (Kaptam ehhez is  segítséget.) (Pedig csak meg kellett volna jegyezni, amikor anyu emlitette, vagy nagybátyámtól rákérdezni. Míg lehetetett.)

Olvasom a Literán is épp E. P. sikeres New York-i Pen-látogatása alkalmából, hogy milyen óriási az érdeklődés a háború utáni családi történetek iránt, persze irodalmilag. De szerintem, a dokumentum, egyáltalán, minden történet, ami már a múlt : érték. S a dokumentum, még abszolút hiteles is. Bár mindenesetre viccesebbek, és érdekesebbek, élvezetesebbek az olyan történetek, amik már eleve így kezdődnek, mint E. P. H. C.-je:"Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot." Nekem ez a mondat talán megfelelőbb: "az mi keveset írtam , igazat írtam"(Zrinyi) - bár maga a mű, ami követi, közel se olyan szórakoztató. Persze-persze: "nem ami rész szerint igaz"(Arany)... a lényeg... Legfeljebb blogon lehet(?), egy félszázados napló(m) esetén...(?) (egy oda vonatkozó friss komment megint erre enged következtetni!) de a művészetben nem! Még akkor sem, ha épp azt a címet viseli legújabb darabja, paradox módon,  hogy "Semmi művészet"....pedig de mennyire az!(mégha nem is minden kritikusnak ez a véleménye) Jó volt hallgatni E. P.felolvasásában részleteket belőle, a Maximumban.

Szeged is szép (szebb?) tavasszal.

A megújulásban...

A régi alma mater, mint valami rózsaszinű várorom... a fák közül előbukkanva

de többnyire eltakarja az új(abb) egyetemi épület a (JA) TIK - egyszerűbben szólva: az egyetemi könyvtár... lányom már ide-

én viszont a régi központi egyetemi épületbe jártam az egyetemi könyvtárba, ami ott volt elhelyezve- az épület épp mostanra lett felújitva, négy (visszavarázsolt szfinxszel a tetején, (akkoriban még nem volt szökőkút se az épület előtt - se biciklihely, sehol se... pedig de jó lett volna... biciklivel járni egyetemre.)..

József Attila szobra meg  a tavaszi virágzó fa előtt, azt mond(at)ja, hogy "Szép a tavasz..." Most a folytatást felejtsük el...(miért legszebb a tél, és kinek...), azt úgyse a szegedi éveiben irta, hanem jóval később, 1937-ben, legutolsó versében... (bár ha "az egyetem fura ura" épp tavasszal tette a költő sorsát jócskán  meghatározó "intelmét",  az ezt az elképzelésünket némileg módosíthatja)

aliz2. :: 2011. máj. 5. 23:40 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: egyetem, fotok, JÓZSEF, konyvtar, SZEGED, tavasz, vers

ez a makói buszállomás - helye. meg is lepődtünk, mikor valamelyik nap lányommal kiértünk. bár hallottunk az újjáépitésről, de hogy ilyen hamar így átalakult minden! a megállók is a túloldalon . és egy ilyen ideiglenes műfal előtt. és hirtelen nyár lett! tűz a Nap.de olyan ideiglenesnek tűnik minden. a busz se akar jönni..... 

lányomnak Pestre érkezve is folyton utaznia (tömegközlekednie) kell. A nagyváros (főváros) már ilyen, nagy távolságok vannak benne. villamos, HÉV, olykor metró, kisföldalatti, netán busz .... átszállások, kanyargások...sokszor több időbe is telik, mint a makói szegedi távolsági busz menetideje, eljutni a főváros egyik pontjából a másikba... (mégha rövidebbnek is tűnik, mert változatos..)

de vajon látszik-e ott is ilyen ragyogó kék ég...

aliz2. :: 2010. máj. 3. 21:38 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: fotó :: Címkék: idojaras, kozlekedes, lanyom, MAKÓ

 20 perces késéssel kapcsoltam be a filmet, de még épp eleget láthattam belőle..Roman Gary életének első 40 évéből...kb 10 éves lehetett, ahol bekapcsolódtam...tulajdonképpen anyáknapi gratsz volt !Sírós-nevetős hatású - mit a legjobbak!

Főszereplője legalább annyira az anya, mint a fiú...

Egy igazi jiddshe mame!

Aki mindent elkövet, hogy fia hires iró, diplomata  vagy/és repülő legyen (Lett!)

A legmegrázóbb, hogy ezt nem érheti meg - bár fia mit se tud róla, mert 3 évig kapja (a háborúba) anyja előre megirt leveleit...mert tudta, hogy nélküle nem tudta voilna végigcsinálni a háborút

De hogy is tudjuk végigcsinálni nélkülük az...életet?

Gary még 26 évet élet...végül 66 évesen lett öngyilkos

(én gyakran álomodok anyámról, élőn, de mindig elveszem újra- és újra)