Már hazaútra visszapakolva - de elkísértem lányom Budára, a Várba ,
és, hát elállt a szemem, szám, átvágva a Halászbástyán.
főleg a nyüzsgő embertömeg láttán:
72-ben tettünk kirándulást anyukámékkal, Budán élő nénje,
Magdi néni társaságában,
akkor mintha csak mi lettünk volna itt
most turista látványosságnak megfelelően beöltözött Mátyáskori "lovag", kitömött sólyommal (óvatlanul panaszkodva valakinek, hogy milyen nehéz is minden nap kicipelnie a kellékeket)
a legfelső kilátóra nem is lehet felmenni, csak jegy ellenében, rendőri ellenőrzéssel a lezárt sorompónál,
s az oldalsó bástyák jórésze is le van foglalva vendéglátóipari helynek, ahol sörözgetnek és cigányzenét (vagy hogy mondják ma?) hallgatnak a többnyire külföldi turisták,
mi lefelé megyünk, lányom időre, 3-ra, (egy külföldi professzornőnek segiteni, forditani) de közben, előtte azért még lefotózom:
ő is, engem "kölcsönkenyér (azaz fotó) visszajár" alapon. csak Duna-i panoráma mentesen (bár azt nézem épp...) :
és nem tudva szabadulni a hely lenyűgöző látványától, meg kissé fáradt is lévén, később leülök egy közeli padra, közben tovább gyönyörködök a látványban, a friss levegőben, és aztán én is beleolvadok a nyüzsgő turistaforgatagba, ha kicsit kevésbé nyüzsögve is mint a körülöttem levő külföldi tursita ifjoncok
gyönyörködünk a panorámában.... (ott a pad is, lent, amin ültem imént):
okkal gyönyörködünk, ugye?....:
van aki a kőpárkányra is ráülve
fényképezteti magát, háttérben a Dunával, én ugyan már nem mernék... így is
szédít a messzeség...
közben látom a köpárkányra
valaki, valamikor felvéste: I LOVE BUDAPEST... felső sarokba egy 5 ágú csillagot is odabigyesztett .- vajon mikor, és milyen nemzet tagjaként...?
