Idén újra valóságos dijátadás volt (a szokásos koszorúzás után)
ezúttal a könyvtárban.
.( s József ATtilát is ünnepelve)! (a A Szépség koldusa immár 100 éves!)
a Laudációt mit most lányom irt Balog Tamás kuratóriumi társa olvasra fel (többször is hangsúlyozva) hogy ő csak dublőr
úgy látszik a dijazottnak nem nagyon tetszett? pedig szépeket s főleg tartalmasak hangoztak el róla:
mivel megjelent a laudáció a Tiszatájban is még aznap, ide tudom hozni én is, ime:
https://tiszatajonline.hu/irodalom/laudacio-lukacs-flora-makoi-medaliak-dijahoz/
Laudáció Lukács Flóra Makói Medáliák díjához
TURI TÍMEA
Lukács Flóra versei sokszínűek. Sok szín van bennük, és egészen meglepő társításokban: rózsaszín, kékeslila, infravörös, neonnarancs, palakék, szaharavörös, ezüst, olajzöld, gyöngyház és a feketénél feketébb fekete. Első olvasásra ez az, ami meglepi az olvasót: a színek és a váratlan, mégis következetes képek. Egy imaginárius világ, szép ázsiai férfiakkal, álmatlan éjszakákkal és fényes reggelekkel. Ez a világ részletesen kidolgozott, mégis távoli: a versek nem árulnak zsákbamacskát, pontosan elmondják, hogy milyentávol vagyunk ettől a hiperrealisztikusan ábrázolt, mégis álomszerű tájtól.
Mire való ez a sok szépség, ezek a zaklatott, finom képek? A szinesztézia, a különböző érzékek felcserélése nem csupán költői kép ezekben a versekben, hanem érzéki tapasztalat. A zavarbaejtő érzelmi tapasztalatoknak, a felfokozott érzéseknek a megnyilvánulásai.
A vers: metamorfózis. Így van ez gyakran a költészet történetében, és így van ez ezekben a versekben is. A kötet darabjaiban ahogy a színek egymásba játszódhatnak, úgy lehet a lányból fiú, az európaiból ázsiai, az álomból valóság, a bentből kint, és mindezek fordítva is. Kentaurok, hermafroditák, kerubok és mandulafává váló emberek a könyv szereplői. A kötet egészének világa az identitások illékonyságára, állandó bizonytalanságára emlékeztet, arra, hogy mindezek folyamatosan mozgásban vannak. De a legjellemzőbb szereplője a verseknek mégis a medúza: ez az átlátszó, kiszolgáltatott és büszke állat, aki nem tudja magát nem megmutatni.
Az irodalmi szövegek legtöbbje reprezentáció. Szeretnék magunkat megmutatni, egy érzést artikulálni, hatással lenni a világra, mutatni valamire. Egy irodalmi szöveg akkor válik azonban valóban műalkotássá, amikor nem reprezentáció, hanem prezentáció. Amikor nem mutat valamire, hanem valami. Nem a nyíl, hanem maga a céltábla. Lukács Flóra versei ilyenek.
(Lukács Flóra 1994-ben született Miskolcon, Budapesten él, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója. Első kötete, az Egy sanghaji hotel teraszán, 2021-ben jelent meg a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában.)
Turi Tímea
