https://www.youtube.com/watch?v=bbu8RUQQ2P4&feature=player_embedded
Ez Juhász Gyula fája. Több mit 200 éves. Kocsányos tölgy. 1970 óta 'védett"-nek nyilvánitva.
Juhász Gyula, Móra Ferenc vendégeként, ennek árnya alatt szeretett tartózkodni -
lehet olvasni a fa melletti emlékkőbe vésve.
Nem tudom, akkoriban mekkora volt, de mára hatalmasra terebélyesedett.
Eszembe jutott az is, belélegezve az évszázadok emlékét, hogy vajon 100-200 év múlva - elképzelhető-e, hogy lenne-e egy fa, megjelölve egy hasonló felirattal, hogy egy -ma élő költő - szeretett a fa alatt lenni...
Se a költőknek se a fáknak nincs már ilyen kultuszuk...
Sajnos.
Az is meglepő, hogy mi ilyen becsben tartjuk ezt a kettős emléket.
Azaz tulajdonképpen nem is olyan meglepő.
Mi, azaz Makó már ilyen: ápolja a költői hagyományait is és a fákat is!
https://www.youtube.com/watch?v=5Bk_BEIgh-o&feature=player_embedded de voltak korábbi filmjei(amit ő irt, rendezett ill.rajzolt, elégedetlenül ill. telhetetlenül kérdeztem is , hogy nem kaphatnék még archivabbakat, a "múlt századból"? (1997:Sisyphos nyomában, 1998: Fenn az ég, 1999: Tüzet viszek, 2000:Szárnyaink)
(A Duna tévében láttam ezeket, részben, annak idején - dijakat is nyertek - jó lenne újranézni, már csak VHS-en vannak meg , számomra megnézhetetlenül , de remélem ,ezek is átkódolódnak idővel, s akkor fel is tenném...)
:: 2012. máj. 1. 9:02 :: 2 komment :: Címkék: film, lányom, aliz2.
jó az jelző tábla, igen fölfelé kell venni aZ IRÁNYT, MINDIG CSAK FÖLFELÉ, a magas fák koronáján is túlra...
gyönyörű időben bicikliztem ma is, gyönyörködve az útmenti fákban hazafelé, ahogy a fény megvilágította a lombozataikat, és gyönyörködve a kék égboltban...
aztán pár óra múlva dörgött is, esett, és teljesen elszürkült az ég - ahogy kinéztem az ablakon, s egyszercsak megláttam egy szivárványt,a szemközti ház tetejéről kiindulva:
nem tudtam betelni a látványával, lementem az utcára fotózni, majd ki az erkélyre, de nem voltam elégedett egy fotóval se, ahhoz képest amit láttam.
ennyire sütött a nap, hogy ennyire látszott az árnyékunk előttünk (a friss aszfalton) a Boldogasszony sugárúton, a Pályaudvarról jöve..., ahova kimentem lányom elé az IC-hez
aztán ebéd a menzán
elkisérem az egyetemig illetve a TIKig , ahol gyönyörű fényben fürdik minden
aztán mivel annyira erősen tűz a Nap, hogy nincs még kedvem visszabuszra szállni meg a Centrumban végkiárusítás (50%-os ott eltöltöm az időt, bár kezdem turkálóban érezni magam, amit nem kultiválok - veszek két sálat, egy táskát, meg az elvesztett fényképezőgép tokom gyanánt egy tárcát...) és keresek egy napsütötte padot a gyönyörű Szechenyi téren, ott aztán megint elbűvölhet a zöldülő , éledő, friss természet...(Ó, természet!)
persze a ceruzaderekú szobor mintha megrontaná a természet harmóniáját
aztán továbbmegyek , leülnék a sétányon, de a megint épülő fabódék is elcsúfitják a szép, természetes látványt, átmegyek a régi szobrokhoz, a túloldalra, ott is süt még a Nap, de van már árnyék is
ahova leül mellém egy őszhajú néni, előbb kérdi szabad-e a hely, aztán elkezd beszédbe elegyedni velem, azzal kezdve, hogy a borfesztiválra készitik-e ezeket a fabódékat, és észre se veszem , de már az egész életét felmondja-elpanaszolja nekem, a maga 84 évével! nem szeret egyedül lenni (a férjével 40 évet élt együtt, pár éve meghalt...), most is hivták , egy hangversenyre, a Fogadalmi templommal szemközti Gödörben találkoztak volna, 5 órakor, s onnan mentek volna egy koncertre - igy emlékszik, igy invitálták reggel,de nem volt ott senki, nem is érti, olyan ideges lett... , mondja, többször is, nem győzöm nyugtatni, hogy biztos valami félreértés történt, estére biztos megtudja, csak én nem fogom tudni, mi történhetett,
aztán megyek a Somogyi könyvtárba, ahogy belépek, operettmuzsika üti meg a fülem a bejáratnál, fentről jön a hang , a taps is, kérdem a ruhatárban, mi ez , operettkoncert, Huszka Jenő évfordulóra, 5-kor kezdődött, ugyan már mindjárt 6 óra, még bemehetek, de annyian vannak, hogy legföljebb a küszöbre állhatnék be
hát én nem megyek, de a nénit nyilván idevárták, csak ő a túlsó "Gödör "étterembe ment, s nem gondolt arra, hogy ez a nagy könyvtár a koncert helye, ahol az alagsorban (gödörben?) van egy büffé, és ott is szoktak lenni összejövetelek...máskor)
szegény néni a padon, remélem azóta megnyugodott, hogy nem akarták becsapni..., mégis csak én tudtam meg, előbb... kár hogy valószinű nem ismeri a Somogyi könyvtárat, közelebbről, kevesebbet érezhetné magát egyedül...
aliz2. :: 2010. ápr. 30. 18:36 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: fotó :: Címkék: fotok, konyvtar, lanyom, SZEGED, termeszet, zene
Hogy lehet egy folyóhoz ragaszkodni? mikor az másodpercenként változik... Hogy lehet egy folyóban megtalálni az állandóságot annak is, abban is, aki csak nézi. Igaz, már vagy 70 éve... 10-szer kicserélődött sejtekkel...
(s közben még egy azóta felépitett drótkötélpályára is felmászva...:)
aliz2. :: 2013. máj. 1. 12:12 :: 2 komment :: Címkék: elmélkedés, Maros, természet
hát... nem volt valami jó napom. pedig nagy része a rég óta vágyott Szegeden telt el...
már rosszul kezdődött, amikor a korai ebédelésem után, az utcai teraszról (ami most nem volt valami nyugalmas, egy közeli épitkezgetés miatt- a lépcsőn felügyeskedve, az ajtóban, a tálcáról leröpült a teás üvegem és darabokra tört a kövezeten... Mondták is, hogy ma már ne csináljak semmit, ha már ilyen rossz napom van - mint mondtam. Dehát még annyira az eleje volt... És fogtam magam, bementem a busszal Szegedre, ahol már vagy egy éve nem voltam, csak átutazóban. Hát most a nosztalgiámmal jól szembenézett a valóság...
a REÖK ben nem tudtam megnézni a MIRO kiállitást, csak az én hibám volt, hiszen tudhattam volna, hogy hétfő - múzeumi szünnap...
de a többi csalódás nem rajtam múlt...
semmit nem talátlam meg, ami miatt érdemes volt régebben bejönni...
az áruház földszintjén a papirosztályt, a Kárászon a Gulácsi Galériát, egy kis szegedi könyvesboltot se (se a Bálint Sándort, de a Sik Sándort), se a fényképezőgépjavitót,
a Kárászon majdnem nekem jött egy suhanc, akinek a "budapesti egyetemistá"nak mondott (lóditott) barátja már másodszor szólitott le, hogy valami illatot próbáltasson ki velem, az Acapellában a mögöttem levő asztalnál levő hangos társaságból a mögöttem ülő, csak úgy, hanyagul majdnem ráterpeszkedett és hátraesett az asztalomra... (amúgy németek voltak)
ráadásul megint megkörnyékezett a forgószédülésem..
azért még elmentem a közeli DÉMÁSZ épületbe, nemrég még ott volt ismerősünk fotókiállitása (de már lekéstem azt. úgy teik az idő...),egy csupa hátból álló modern kiállitást néztem meg, s hát meg kellett állapitanom, hogy a sok hát közt egyetlen egy volt igazán szép és élménykeltő, a kiállitó udvar állandó szobra....
hát nem csak a művek közt, az egész városra vonatkozóan tűnt úgy, hogy "a régi jobb volt"....
aliz2. :: 2013. ápr. 29. 9:49 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: kiállitás, Szeged
1.anyák napja
már tegnap este kaptam lyányomtól egy beszélő-zenélő-mozgó képeslapot (animációt?) kettőnk fotójával. (ami még lánykorában készült, 3-4 éve - amivel én csak jól jártam.) Hát nagyon meghatódtam. És nem birom ki hogy az üdvözlet (greeting) halvány mását ne rakjam ide is. (valójában nagyobb és élesebb és lejátszható - itt nem , ez inkább csak emlékeztető. Hogy ne csak anyák napján... legyünk boldogok... (ahogy szól is a mindenkori jókívánság) (NEM TALÁLTAM...2022)
délelőtt még a lányom férje is felköszöntött, mint "felesége édesanyját", megköszönve, hogy milyen nagyszerű lányt "kapott" általam... hát szómiszó! igy van. Úgyhogy lányom is ünnepeljük! Én mindig mondom is, hogy neki köszönhetem, hogy anya lehetek-De ő letromfol azzal, hogy ő meg azt köszönheti, hogy egyáltalán van...
Igy voltam én ezzel az én anyukámmal is.
Hálás szivvel gondolok most is rá. És fájó szivvel is, mert már személyesen nem mondhatom el neki, csak szavak nélkül... gondolatban,odaátra üzenve...
itt, a kertben, a 80-as évek elején, vagy a 70.es végén?...(hol az a kert is azóta?!...)
a képet a férjem csinálta rólunk. Ekkor még nem született meg a lányunk. Később tudtam meg, mit jelent anyának lenni.
És anyu is, hogy mi is a boldog nagymamaság. Bár benne mindig volt valam nagymamai. A határtalan szeretete, kedvessége, barátságossága. Idegen gyerekekkel is. Örülök, hogy megérhette az igazi nagymamaságot, imádott unokáját, de nagy kár, hogy nem tovább élvezhette....
Boldog anya- és nagymamanapot mindenkinek, akit illet!és boldog napot a gyerekeknek és unokáknak is....
....
2. a pápa "boldog"gá avatása
foto a mai nap avatták boldoggá II. János Pál pápát. A kedvenc pápámat.... Végignéztem az avatást , a tévében, Rómából. De hiányzott valami. Valaki. Ő
A tekintete. A valóságos jelenléte. (Amit a tévéből közvetitve is, a húsvéti áldásait, mindig a személyesnek is éreztem) A temetésén is ez a furcsa érzésem volt, 6 éve. A jelenlétének a hiánya. És akkor csodaszerűen történt valami... ami ezt feloldotta. (ha már a boldoggá avatásnál tartunk nyugodtan beszélhetek "csodáról" vele kapcsolatban. Bár ugyanilyen csodáról anyuval kapcsolatban is beszélhetnék... Van jelenlét , az életen túl is. Ezt állithatom... A szeretet azt hiszem, minden határt át tud lépni. Annak nem szab határt a halál se. Foto
A pápa igazi ember volt. karizmatikus. Túlhaladta az emberi korlátokat. De megmaradt igazán emberinek. Ahogy Isten az embert a maga képére alkotta. Igy volt ő emberi. Isten embereként. Amilyennek mindnyájunknak kellene lenni!
Nem véletlen, hogy egyháza nevében a zsidók "az idősebb testvéreik"(!) ellen elkövetettekért Istentől kért bocsánatot. Amikor elment Jeruzsalembe, a siratófalnál... a repedésbe helyezve levelét.
3. a munka ünnepe
ma volt május 1., a munka ünnepe is... "itt van május elseje"---visszhangzik a fülemben a régi, "vidám ének" : "itt van május elseje!" "énekszó és tánc köszöntse" ... de már alig van május 1-i ünnepség, munka se nagyon, felvonulás rég nincs, (a kormánypártok nem is tartottak...). Az idő is majálisellenes volt. Esett szinte egész nap. Nem is mentem sehova. Próbáltam itthon "boldog" lenni...
aliz2. :: 2011. máj. 1. 22:08 :: 1 komment
Kategóriák: ünnep :: Címkék: anya, esemeny, hit, kapcsolatok, lanyom, tevemusor, vallas
holnap május 1 és vasárnap, azaz május első vasárnapja:anyák napja
A Sparban (húsvét után, azt felváltva) több polcnyi ilyen-olyan árú halmozódik az Anyák köszöntésére... nézegetem, és csak "menet közben" jut eszembe, annál megrázóbban, hogy nekem nincs kinek vennem....s jaj, már 33 éve!!!! Jaj, nekem...
ma van..., olvasom itt:
http://csaladhalo.hu/node/7700/
"Az Európai Unió a 2012-es évet az aktív időskor és a generációk közötti szolidaritás évének nyilvánította
április 29-én a generációk közötti szolidaritás és együttműködés első európai napja, vagy más néven Nemzedékek Napja. Ezen a napon családpolitikai szempontból megközelítve az aktív idősödés témakörét a nemzedékek közötti párbeszéd kerül fókuszba. Ez azért fontos kérdés, mivel a családi kötelékek sokat segíthetnek abban, hogy a gyermekes családok össze tudják egyeztetni a karriert a gyermekneveléssel, és az idősek számára is a családon belüli gondoskodást teszi lehetővé. Az ilyen családokban a nagyszülők tudnak az unokák mellett segíteni és a fiatalok tudják támogatni az idősebb generációkat."
986.június....még 3 generáció , a régi házunk udvarán... (lányom nagyanyja gyöngysorát tanulmányozza épp, mi hosszú gyalog(!) sétából értünk haza...)
aliz2. :: 2012. ápr. 29. 0:01 :: 3 komment :: Címkék: anyu, kapcsolatok, lányom, múlt
