Ez Juhász Gyula fája. Több mit 200 éves. Kocsányos tölgy. 1970 óta 'védett"-nek nyilvánitva.

Juhász Gyula, Móra Ferenc vendégeként, ennek árnya alatt szeretett tartózkodni -

lehet olvasni a fa melletti emlékkőbe vésve.

Nem tudom, akkoriban mekkora volt, de mára hatalmasra terebélyesedett.

Eszembe jutott az is, belélegezve az évszázadok emlékét, hogy vajon 100-200 év múlva - elképzelhető-e, hogy lenne-e egy fa, megjelölve egy hasonló felirattal, hogy egy -ma élő költő - szeretett a fa alatt lenni...

Se a költőknek se a fáknak nincs már ilyen kultuszuk...

Sajnos.

Az is meglepő, hogy mi ilyen becsben tartjuk ezt a kettős emléket.

Azaz tulajdonképpen nem is olyan meglepő.

Mi, azaz Makó már ilyen: ápolja a költői hagyományait is és a fákat is!