kiesett ez a lap egy régi elő(utó)jegyzési naptáramból, egy

noteszból való lap, nem tudom melyik (régi)évből, és azt se,

honnan idézek itt (A.apjáról)... (és egyáltalán ki az az A....)

 de - mint általában - a kiirt idézeteim általános jelentésűek, és mindig valami aktuálisat is közöltek velem,

most viszont kicsit lógnak a levegőben a mondatok is, akár ez a kiszakított lap

azért mondanak valamit, talán többet is, mint annak idején, amikor kiírtam:

"csak halála után érthetünk meg valakit" . amíg él az ember, mindaz, amit véghez vitt, s amit nem tudunk róla, csupa ismeretlen, amely meghamisítja a számítást.

A halál végre megszilárdítja a körvonalakat, mintha a személyiség elszakadna a lehetőségeitől, és különválna. körül lehet járni látjuk végre hátulról is, megítélhetjük, mint egészet"

Nincs végleges diagnózis a boncolás előtt.

ide erősebb írással beírtam - s ezek a saját szavaim   is lehetnek, végre:

"Az ember önmaga számára sohasem lehet befejezett"

ezt viszont most írtam hozzá:

ez nem lehet kérdés, ha "másokért élünk"...

de kérdés, hogy mások valaha is veszik-e a fáradtságot a körbenjárásunkra...

és ott a cetlin, az alján egy elég pesszimista mondat is... pirossal írva benne a van:

"Semmi, egyáltalán semmi nem éri meg a fáradtságot, mihelyt tudjuk hogy van halál."

Viszont azóta ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Tűnt már úgy egy párszor, hogy igenis : NINCS.... (?)

bizonyos értelemben.

aliz2. :: 2012. máj. 8. 18:02 :: 2 komment :: Címkék: elmélkedés, emlékezés, idő, mult