erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

HATTYÚK ÉS KACSÁK 2010

2022. augusztus 03. - gond/ol/a

 gyerekkorom egyik maradandó meséje Andersen Rút kiskacsája (a metaforája, szimboluma többet mondott időnként nekem önmagánál...) (akárcsak Baudelaire Albatrosza)

a mólon sétálva egyszerre láthattam hattyút is és (rút kis)kacsát



 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

és embereket - legfőképp gyerekeket - akik etették ... a hattyúkat...

eszembejutott egy régi  irományom (1975.-ből):

      Rút kiskacsa voltál /Kitaszított idegen /Hattyútársaidtól messze

      Aztán közibük vetődtél /S ők sem fogadtak be /Megérezték a kacsaszagot

      Most itt gubbasztasz /Kacsának se hattyúnak se jó

      Se szép se rút

      Ember szeretnél lenni

      Se szép se rút

      Csak

      Ember

.........................................

 ...de leginkább gyerek(ember)...



(és semmiképp se megnyakörvezett hattyú...)



 

  

 

aliz2. :: 2010. aug. 3. 22:45 :: 4 komment 
Kategóriák: 
fotó :: Címkék: fotokirodalomtermeszetvers

 

 

 

Darázs képei

 

 


 

 

tényleg szúrnak...


 

ha közelebbről megnézzük őket ,elmerülve rejtjeleiben, meg a szemmellátható képiségbe is--


 

a levéltárba mindig szivesen megyek pedig ilyen alkalmakra, otthonos a sokszögű galéria is, meg a vendéglátás, U. Zs. igazi, szivélyes házigazda


 

most alig fértünk el a nagyteremben a szokásos beszélgetésre, gondolom a frissen nyilt művésztelep (melynek friss tagja Darázs - imádott Sonkodi Ritámmal együtt... tagjai is megtölthették a termet... rajtunk kivül

érdekes volt a beszélgetés mit a nagytudású (a festőnél nagyob is :) Dr Nagy Imre vezetett: népművészetről, archaizmusról, időábrázolásról, kozmikus léptékszerűségről, teljességre törekvésről...stb


 

érdekes , hogy a beszélgetés után, többen voltak a finom étel-ital (feleség hozta) körül, mint kint a képeknél!

 

amik nagyon harmónikusnak tetszettek, mikor beléptem, szinre, szabályszerű egybehangzásra, )hiszen mérnökember!)de közelebbről már voltak engem zavaró részletei...hát..."nem az én világom" - összegzésképp

KREATÍV BLOGGER 2008

 

ez lennék? "kreatív blogger"?!

kreatív is blogger is, így együtt, s külön?

kaptam én is egy ilyen "kitüntetést" (mivel nem lehet annak küldeni, aki már kapott, előbb-utóbb mindenki sorra kerülhet(?), mindenesetre, tovább illik küldeni, mint valami továbbküldős levelet- amit pedig nem szoktam, de ez most mégis más... igaz feladatot is adok ezzel a kitüntetéssel, de hátha szívesen teszik majd

kapott már ilyet néhány bloggertársam, akiknek ezért most nem küldhetek - ha betartom a "játékszabályokat", s nem küldöm annak sem, akit pedig mindig szívesen olvasok, de még sose láttam nála fotót, hátha  nem szívesen tenné fel ezt se, amit most én - ugyancsak a játékszabályoknak megfelelően - igen:

 

 


Similistől kaptam e "kitüntetést", a mi is vagyunk  blogról (mi - n értsünk 50-eseket, 60-asokat): http://miisvagyunk.freeblog.hu/

Köszönöm szépen a díjat, és különösen a kísérő (indokló?) szavait:

"Aliz2  a témáiban nagyon kreatív. Alapos ismerője az irodalomnak és a környező tudományoknak.  Nagyon érdekesen, ír minden témában."

Igyekszem akkor, továbbra is, hogy ne hozzak szégyent a díjra...:)

És lássuk csak a díjjal kapcsolatos feladatokat, íme, a szigorú szabályok:

  • helyezzük ki a kitüntetésképp kapott logót a blogban

  • nevezzük meg saját blogunkban az adományozót,

  • díjazzunk 5  eddig még a címre nem jelölt blogírót,

  • hagyjunk üzenetet a kiválasztott blogokban.

logó már megvan, adományozó megnevezése is, most jönne az 5 eddig még e címre nem jelölt dijazottam,

 

amikor "a zsűri - mint mindig persze - nehéz helyzetben van", kit nevezzek meg, kit  hagyok ki - a kreatív jelzőt tekintem főszempontnak, s így (ábécé sorrendben) a "díjazottaim": 

 

évi, a "komolytalan", aki nem is az, hanem könnyed, minden témáról, a leghétköznapibbról is, úgy tud írni, hogy gyöngyszem lesz belőle, amit fel lehetne fűzni, ékszerré - vagy akár novellafűzérré? - ugyanakkor tömegeket megmozgat, és élénk kommunikációra késztet, s ő maga is rendkívül kommunikatív frissen reagáló  kommentjeiben, -vel)

edo - igazán eredeti gondolatok, vélemények, látásmód, markáns, eredeti, figyelemreméltó megfogalmazásokban

gofri - is magvasan fogalmazza meg sajátos nézeteit, ha nem is lehet mindig mindenben teljesen egyetérteni vele, (?) alaposan és plasztikusan, - sokszor meggyőzően -  fejti ki őszinte és bátor meglátásait

 

xsolutions - az I do web blogjában nagyon hasznos gyakorlati tanácsokat ad a bloggertársainak (nekünk) - bár többet is használnék belőlük!

és most felrúgom kicsit a szabályokat, mert mindazokat, akiknél valaha jártam/ járok és kommenteltem/kommentelek -mert együttgondolkodásra, együttérzésre vagy akár vitára késztettek, de mindenképp érzést , gondolatot ébresztettek bennem, valamiféle emberi összetartozásét - szeretném -ha most névtelenül is, mert sokan vannak - erre az egy szabadon hagyott helyen "díjazni". Köszönet - mindenkinek... :)
 

 

aliz2. :: 2008. aug. 2. 17:00 :: 13 komment :: Címkék: blogkapcsolatok

Kunáék és a szél

 

 azt hittem elfújja a szél


 

de ők erősebben fújták...


 

négy testvér

már ismertem, hallottam őket, itt is voltak 5 éve, sőt Strasshoffban is ők zenéltek, ott természetesen zsidó motivumokat, (s mintha azt jobban is csinálták volna...),, vagy itt az erősitéssel lehetett kis baj?

azért élveztem

fel is tudtam venni néhány számból részletet...


 

HOFFMANN

ÜLÖK A MÚZEUMBAN, KICSIT ELŐBB JÖTTEM A HONISMERETI körre, s egyszer csak a szemembe villan egy eddig nem látott festmény a sarokban

 

 

Jézust ábrázolja , s festője HOFFMANN

nocsak, anyámnak igy hivták a rajztanárát a gimiben, jut eszembe, sokat emlegette is... (lévén remek rajzló maga is)

a képet egy kanonok ajándékozta a Múzeumnak épp ma...

utána nézek a googleon ,stimmel, valóban a makói gimnáziumban tanitott a festő...vagy 30 évig ... Hoffmann János, a Képzőművészetin Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a mesterei (nem semmi, igy közvetve anyámnak is?)

ezt a festményt 1908-ban , épp anyám születése évében alkotta

 

sajnps nem sok festménye maradt fenn, visszahúződott 1907 után egy elmarasztaló kritika következtében, u.i., attól kezdve nem is küldte képeit országos fórumokra, inkább csak elajándékozta, szétszórta...

végül is ismeretlenóü halt meg

fiai csak azt irták a sirkövére hogy ÉDESAPÁNK

pedig mondom - anyám is emlegette (már nem emlékszem milyen előjellel... de biztos hogy nyomot hagyott benne, a rajzain, meg most azzal "dicsekednek", hogy Páger Antal és József Attila tanára is volt (nem lehetett túl kedves egyébként!, a fennmaradt emlékek szerint)

de ez a kép ott van, most már a muzeumban ... (van még korábbról két festménye is)

 

 

 

 

egynegyed rész

 

 P.J. előadást tartott a honismereti körön, és egyetlen unokája segédkezett neki a projektor kezelésében

 

ott ült mellette, szép, izmos, karakteres fiú, már az összejövetel előtt is feltűnt nekem, odasúgtam, mikor bemutatta a nagyapja, hogy legalább megismertük, ismertem a nagyanyját...

aki fiatalon meghalt...

a fiú nem is ismerte...

kérdeztem tőle, hát a dédanyjáról tud-e

nemigen

de azt tudta, hogy zsidók voltak... ( nagyapja miépes önkormányzati képviselő volt..jelenleg is - szeretett felesége ellenére - fel-feltörő antiszemita beütésekkel))

mondom az unokának, ott van eltemetve, anyukám közelében a dédanyja, egyszer kimehetne a temetőbe

már volt... mondta (megnyugodtam)

nagyon szép nagyanyád volt!

.... hallott róla!

---

ez a fiú Hitler szerint halálra lett volna itélve!!!! (hiszen az egyik nagyszülője - ő is tudta! - zsidó

(vagy miniszterelnökünk elhiresült, félreértelmezett(?) kifejezésével:csak "kevert fajú"?!)

HEGEDŰKONCERT A ZENEPAVILONBAN 2013

 

minden vasárnap este van valami zene a zenepavilonban, de csak egyszer u.n. komolyzene: hegedű-zongora koncert (persze nem nagyon értem én ezt a felosztást, mert engem talán sokkal inkább felvidít mint az ellenkezője, aminek persze akkor "vidám"zenének kéne lenni, vagy ha elfogadjuk a "könnyű"zene kitételt, akkor a komolynak másrészt meg nehéznek...egyik se fedi a valóságot. Azt hiszem hátat is kéne fordítani a megkülönböztetéseknek, kategorikusan. Jó zene van! Egyáltalán: zene. (mert a rossz zene - nem az!)És én az u.n komolyzenében több jót találok, mint abban a másik fajtában, mondjuk úgy hogy több zenét a zenében , több harmóniát, tisztább színeket, több igazi, a kifejezhetetlenség határán lévő érzést...Zavart volna , ha pont erre a hangversenyre nem tudtam volna elmenni... mit ahogy sokáig látszott. Persze ebben szerepet játszanak személyes vonatkozások is. Hogy  vagy 10 évet tanultam hegedülni, kettőt konzervatóriumban is... és egy darabig úgy nézett ki (néztem ki) mintha hívatásul választanám a hegedülést...de aztán is játszottam szimfonikus-, kamarazenekarokban. A fellépő hegedűművésznő: Viszmeg Katalin

 



 

lányom egykori általános iskolai osztályfőnökének és magyar tanárának nagyobbik lánya, (a kisebbiket én tanítottam magyar irodalomra),

a zongorakísérő meg: Cseh Erika aki lányomat tanította zongorára (ha átmenetileg is),

 



 

sőt még a lapozójuk is: Gilinger Ildikó az egykori énektanára  és kórusvezetője... úgyhogy ahogy  fényképezgettem, (rossz fényviszonyok, és rossz zoom mellett,)rá is gondoltam, hogy megmutathassam őket, ha már a hangzást nem is tudtam megörökíteni… 

 



 

Persze az volt a lényeg. És ebben a harmonikus, természetes környezetben dupla élvezet. Apropos: természet. A hegedűjátékra is ez volt a legjellemzőbb: a természetesség. (Jehudi Menuhinnál tapasztaltam ezt a fajta könnyedséget, hogy mintha a hangszer hozzá tartozna, a teste meghosszabbítása lenne - persze őt nem láthattam életben, valóságban . De a rádióra tapasztva fülem, hallgattam már az 50-es években is... lélegzetvisszafojtva, nehogy egy hangot is elmulasszak példaképem játékából...) V. K-t pedig évekkel ezelőtt a zeneiskola zárt ajtaja mögül hallottam játszani, ugyanezzel a könnyedséggel, (később nyomoztam ki, ki játszott...akkor még felső tanulmányai előtt volt..de feltűnt a könnyedsége - pedig csak gyakoroltak,  zongorakisérettel - lányom zongoratanárjával.)

Telemann, Grieg zenék hangoztak el. És Debussyk, a holdfény - felejthetetlen, ki is kerestem itthon a hangverseny után  (itt David Ojsztrah - Menuhin mellett a másik "óriás", még a hegedűs időmből)

 



 

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=SKd0VII-l3A

a ráadás pedig örök kedvencem: Massenet Thaisza volt. A Meditation. (ezt a számot a Protapopov műkorcsolyabajnok házaspár egyik kűrje kisérőzenéjeként fedeztem fel magamnak annak idején...)

 



 

https://www.youtube.com/watch?v=luL1T1WQC2k&feature=share

hangverseny után beszélgettük kicsit - a művésznő anyjával, mondtam "gyönyörű volt".. a koncert... köszönte hogy eljöttem, jaj, hát én tartozom köszönettel!

mindenért ami zene...

...meg emberi szó

 

aliz2. :: 2013. júl. 29. 20:11 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: hagymatikumkapcsolatokMAKÓzene

 

 

 

honismereti dömping

 NAGY KÉSZÜLŐDÉS VOLT MÁR 3 ELŐTT, a múzeumban, méghozzá az emeleten, állitólag 30 főre számitott a vezetőnk, aki fel is tűnt -én lent ücsörögtem még - ünnepélyes sötét bár virágos muszlim ruhában...

megfejtődött hamar

országos kitüntetést kapott a kör! (meg is érdemli - vezetőnk biztos :)

 

 

aztán érdekes előadást hallhattuk vendégelőadónktól, két jeles épitészről, illuzstrálva (Felner, Hauszman)

 

 

mad egy kevésbé érdekest bár hosszút P. J.-től...egy kertészről

 

 

közben  vezetőnk Zs ismertette a vastag évi naplót, amibe most nem szerepeltem szerzőként , mert lekéstem a határidőt... 

szerveznek egy kirándulást is Vhelyre, templomokba, múzeumba, el kéne menni, végre kimozdulni.

MAKÓI MUZSIKA 2007

 

muzsika, de inkább new orleansi... a Benko dixieland zenélése még a fülemben, ritmusa a tagjaimban.

Fergeteges volt, és minden számukat betéve tudtam....

nem hiába majdnemkortársak. (Most volt az 50. jubileumi évük.)

Amikor a Petit fleur-re utaltak, mondták is, hogy ezt Európában már csak ők adják elő, de talán itt, ha akad hozzájuk hasonló korú, az még emlékszik rá. Még szép! Ugyanazon a hangon kezdtem el dúdolni, amin később játszották. Vagy a Col Porter dalok. I love Paris....   A szentek bevonulása. A végén.

Csupa csupa régi, rég hallott, és mégsem elfelejtett s most felfrissített emlék.

Egyre erősebb vagyok benne, hogy semmit nem felejtünk.

Vagy ha felejtünk, annak oka van. És ha kell, bármire tudunk emlékezni!.

Igy legyen.

 

 

 

 

aliz2. :: 2007. júl. 29. 22:28 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: 
dalemlekezeskoncertzene

 

galambsztori

 két galambra lettem figyelmes a múzsák kútjától pár méterre, az egyik telt nagy, a másik fele akkora, és gubbasztott, leereszkedve 

 

 

aggasztott az állapota, s mintha a nagyobb is aggódott volna érte, nem tágitott mellőle - én attól tartottam, hogy tán meg is sérült és nem tud lábra állni

kivártam, tévedtem, nem soká, mindkettem elindultak a posta felé, ha a kicsi lassabban is

az utról szedegették az elhullott morzsákat

de valószinű szomjasak is lehettek

a közelben lakó bácsika mondta is, hogy hoz nekik vizet

de addigra...már eltipegtek a posta felé (nem postagalambok voltak!)

 

 

 

süti beállítások módosítása
Mobil