gyerekkorom egyik maradandó meséje Andersen Rút kiskacsája (a metaforája, szimboluma többet mondott időnként nekem önmagánál...) (akárcsak Baudelaire Albatrosza)

a mólon sétálva egyszerre láthattam hattyút is és (rút kis)kacsát

és embereket - legfőképp gyerekeket - akik etették ... a hattyúkat...

eszembejutott egy régi  irományom (1975.-ből):

      Rút kiskacsa voltál /Kitaszított idegen /Hattyútársaidtól messze

      Aztán közibük vetődtél /S ők sem fogadtak be /Megérezték a kacsaszagot

      Most itt gubbasztasz /Kacsának se hattyúnak se jó

      Se szép se rút

      Ember szeretnél lenni

      Se szép se rút

      Csak

      Ember

.........................................

 ...de leginkább gyerek(ember)...

(és semmiképp se megnyakörvezett hattyú...)

aliz2. :: 2010. aug. 3. 22:45 :: 4 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: fotok, irodalom, termeszet, vers