muzsika, de inkább new orleansi... a Benko dixieland zenélése még a fülemben, ritmusa a tagjaimban.

Fergeteges volt, és minden számukat betéve tudtam....

nem hiába majdnemkortársak. (Most volt az 50. jubileumi évük.)

Amikor a Petit fleur-re utaltak, mondták is, hogy ezt Európában már csak ők adják elő, de talán itt, ha akad hozzájuk hasonló korú, az még emlékszik rá. Még szép! Ugyanazon a hangon kezdtem el dúdolni, amin később játszották. Vagy a Col Porter dalok. I love Paris....   A szentek bevonulása. A végén.

Csupa csupa régi, rég hallott, és mégsem elfelejtett s most felfrissített emlék.

Egyre erősebb vagyok benne, hogy semmit nem felejtünk.

Vagy ha felejtünk, annak oka van. És ha kell, bármire tudunk emlékezni!.

Igy legyen.

aliz2. :: 2007. júl. 29. 22:28 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: dal, emlekezes, koncert, zene