valaki -olvasom - azért hagyja abba a blogolást az 500. bejegyzése után, mert fél, hogy elkerülhetetlen ismétlésekbe bocsátkozik... én is eredetileg (tán épp ezt elkerülendő 1 évesre terveztem csak a blogírást, de nem tudom abbahagyni, pedig különösen az évi ünnepnapok körforgásos ismétlődésekor félek attól, hogy én is körben forgok és ugyanazokat írom. De nem! ugyanazt a verset se elemeztem ugyanúgy tanításaim folyamán se, és valami meg mindig más az ünneplésekben is - hát még ha nagy időtávlatban nézhetnénk de kisebb változások mindig vannak, és mindig más kerülhet előtérbe is...
Itt volt most augusztus 20, mint minden évben (lányom nagyon szerette ezeket a napokat, míg itt lakott, most megnyugtattam, nem is kellene olyan nagyon nosztalgiáznia, ez már nem ugyanaz...azaz itt is lehetne nosztalgiája a régi augusztus 20-ak után- ahogy ő meg is jegyezte): városunkban szinte rítusszerűen ismétlődik a kirakodóvásár (csak egyre silányabb és giccsebb és már semmi köze a nemes néphagyományokhoz, a kézművességhez), délután 5-kor mindig művésztelepi zárókiállítás van a múzeumban (témák változóak, most a Maros apotheozisa volt - de jut eszembe , már a művésztelep is más, neve is, : Natura, résztvevői is, vezető is...), ezt követte az István szobornál egy szabadtéri fotókiállítás most (ez új): az én parlamentem címmel...aztán 7-kor a szokásos ünnepség, most nem vendég volt a szónok, hanem maga a polgármester, ki meglepő módon (ha jól értettem) Konrád György mondatával keretezte és aktualizálta beszédét, a törzse pedig István intelmei volt fiának (lányom is erre alapozta a szobor felavatásakor elmondott gondolatait pár éve )... a polgármester mindezt ránk aktualizálta.. legmélyebben az maradt meg bennem , legyünk "türelmesek" (pl az utcánk, a Hunyadi elkészülésének hosszabbodásával.) Amiket is jól alátámasztott a Konrád idézet, amit a végén magunknak ajánlott, hogy ne csak azt tegyük, amit lehet, hanem amit kell. (a beszéd elején ezt a szent definíciójaként említette. Szóval akkor -a visszacsatolással: legyünk szentek?) Apropo - este közvetítette az RTL az István a királyt, a Szabadtériről, mivel a tűzijátékot elfújta most a szél, megnézése semmi akadályba nem ütközött, csak most épp azon is gondolkodtam el, mennyire (nem )volt szent ebben az előadásban I. István, S milyen más itt is, a lovasszobor alakja, mint a színpadi ingatag, tétova Feke elég gyenge alakításban. Kerestem katarzist, de nem találtam, talán épp akkor lett volna,(tán akkor volt? amikor épp elaludtam... gúnyolódtam magamban, de aztán újranézve a zárójelenetet, valaki felrakta, igen, ott van, ahogy a rozsdás (!) korona monstrum börtönrácsokként rázuhan a társaságra, (kivéve krónikást) és foglyokként éneklik el a Himnuszt.
a goolgle aminációban a Debussy Holdfényt zongorázza valaki sejtelmesen az éjszakába
Kint meg telihold volt. Hazafelé jövet az István szobor mögött lefotóztam...
ja és még új elem,a régiben, a mindenkori kitüntetés régi, a kitüntetettek mindig újak, most ismerős is köztük: volt osztálytárs testnevelőtanári munkájáért, volt kolleganő is, meg volt tanítvány is (önkormányzat, szoc. ügyek)... büszke vagyok rájuk. de miért olyan világfájdalmas arccal vették át a kitüntetésüket vajon?
ja, és: nem szeretem az ünnepeket. főleg ha hamisak és ha csak kompenzálni akarják a szürke sivár vagy gyötrelmes hétköznapokat.
azt is új elemként vettem észre, és romlásként. hogy egyre fegyelmezetlenebbek és tapintatlanabbak az emberek. Fennhangon trécselnek az ünnepség alatt is. Nem zavartatják magukat, azzal se , hogy esetleg zavarnak másokat - az ünneplésben. Meg egyáltalán miért is kell beülni egy ünnepség soraiba, ha csak a trécselésre van igényünk...
de tényleg, mitisünnepelünk...
fotókon, nézzük:
makói témájú képek a művésztelepi kiállításon
ez egy volt tanítványom műve! (grat!)
szabadtéri fotókiállítás a parlamentről (azt hiszem lányom volt kamarazenekari tanárnőjével)
a budapesti Parlament fotója makói lombokkal
a mi István királyunk lovon, (talapzata nemzetiszinben)
a makói új kenyér
kitüntetett volt osztálytárs (grat)
lábam alatt őszi levelek
a fotókiállítás parlamenti csillogó koronája, megvilágítva
a felöltöztetett István szobor és az ünnepi fúvószenekar, felhővel takart teliholddal
útban hazafele, teliholddal
"mondd, te kit választanál?".... az "istenadta"nép váltogatva kiáltja Kop-pány, Ist-ván
én tán inkább őket (Géza-krónikás: Blaskó), Réka- Tompos Kátya (színészekben is)
a rozsdásodó korona mindenkire börtönrácsként zuhan (csak a szomorú krónikás marad kívül)
innen nézve a közönségre (ránk ) is...
de így is:énekeljük a Himnuszt, a mi Himnuszunkat - szembenézve múltunkkal, MÚLTBÓL LETT JELENÜNKKEL, magunkkal és kénytelen-kelletlen(?) de elfogadva... "mégis"
...csak egyszer jönnénk rá, hogy mi csináljuk a történelmünket!és tanulnánk az eddigiekből...
