a szokásos vasárnapesti zenepavilonozás most másképp zajlott... picit elkéstem, és már csak oldalt tudtam megállni, szélén, a biciklimre támaszkodva,

aztán megunva, hogy mindenki lezseren, csacsog körülöttem, beljebb merészkedtem, lerakva a biciklim, és akadt is egy hely, ahol csak a nyakam kellett meresztgetni, de halottam mindent,csakhogy ez már a vége felé volt jócskán.

egész fiatalok énekeltek, egy kedves, törékeny lány, és partnere, akiről kiderült, hogy X faktoros volt, (ezt rajtam kívül mindenki nézte a tévében),meg - ezt már később, újságban olvastam: makói is (s a Bartókba járt), tehát ismerhette a közönség, amúgy egyetemista, olasz szakos - énekelt is olaszul (jó kiejtéssel)... és ahogy mondta a színpad a vágya, és bár nem jutott be a végső döntőbe a televíziós vetélkedőn, tán csak lehet enélkül is... "ha benne van Isten tervében"... mondta, ő is így hallotta a mentorától.. Hát hogy ő nagyon akar, az biztos, és ha Isten is megtalálható benne, némiképp,akkor biztos fog sikerülni... Node miért annyira fontos ez? Annyiaknak?(ha csak a siker a cél, az nem jó és nem is lehet célravezető)

Engem Cohen Hallelujával fogtak meg, ezt is duettben énekelve. (persze ezzel már, Cohen, meg Rufus sokkal régebben "megfogott") Meg is fordult a fejemben, ez nem is lenne rossz, dal , majd a temetésemre (eddig Mahler volt talonban)... csak egyből elszontyolodtam (túl nagy a képzeletem? ): milyen borzasztó, hogy én akkor már nem hallhatom ezt a gyönyörű zenét...

Nade addig hallgassak csak minél többet! Volt itt is egy csomó ráadás is. És vastaps. A végén Éjjel az omnibusz tetején... ősrégi dalocskával fejezték be, keretként (ebből kiderült, hogy ezzel is kezdődött a műsoruk, így nem maradtam le semmiről) Viszont mostanra már szinte tényleg (majdnem) éjszakai sötétség lett, hirtelen. Ezt se tapasztaltam az eddigi zenés esteken. Tényleg múlik a nyár.

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/toth_jonathan_a_szivem_egy_resze_makoe/2346143/