a végével kezdem, a legutolsó (ráadás) számmal), amit -tévedésből? - majdnem úgy konferált be Szentpéteri Csilla, a Hagymaház Makói Muzsika színpadán: hogy a koncert első száma következik... (előtte felidézett egy Karaján anekdotát, ahol viccből bejelentette a neves karmester, hogy a nagy tapsra való tekintettel megismétli a koncertet...) itt is volt nagy taps, és ráadások, és ez a legutolsó szám... a csendes, zongoraszóló az esti dal ... amiért nekem igazán érdemes volt eljönni, és számomra tényleg az lett volna igazán jó, ha itt kezdődik a hangverseny és ezen az úton megy tovább, bár ha már 11 óra is elmúlt...
a Band 4 zenésze, a dobosok , gitárosok stb... áhítattal körülállták a zongorát, és csendben hallgatták ők is e tiszta, szép zenét. Szentpéteri Csilla zongoraművészt.
a csillogó-villogó, látványgazdag, vibráló, harsány crossover koncert záróakkordjaiként...
Igen, a Crossover királynője - ahogy legutóbb Bécsben titulálták, a "sztár"- gyönyörűen zongorázott. Szívvel, érzéssel, lélekkel és tökéletes technikával. Nem nyomta el a többi, felerősített "modern" hangszer, a zongora természetes hangját, dallamát.. (és a fényeffektusok se vakítottak már)
nem vagyok ellensége a crossovernek, s semminek ami modern, lehet, hogy a koncert előzményektől hatott igazán és kontraszként, és megnyugtató levezetésként ez a csendes "esti dal" (érdekes, hogy nemrégiben Miklósa Erika is ezzel búcsúzott ugyanezen a színpadon,s szintén nagy hatást keltve a maga egyszerű nemes előadásmódjával)
De néha elgondolkodtam, amikor a kivetítővásznon is láttam hátul 
az eredeti klasszikus zeneszerzők képmásait, vajon mit szólnának eredeti zenéjük fura "randevúztatásához" jazzal, salsával, egyéb számukra "anakronisztikus" ritmusokkal, hangzásvilággal?
Paganini arcára a La Campanella közben rá is meredtem (belegondolva egy s mást)
Persze tény, hogy népszerűek... talán azok fülében is , akik amúgy nem hallgatnának Mozartot, Grieget, Beethovent, Vivaldit... node kérdés , hogy őket hallhatják-e, ha ezeket az átiratokat...
Volt vendég(énekes) is: Zsédényi Adrienn (Zséda)- ő ebben a zenei közegben - tán először - merészkedett más műfajba át (cross)... Sámson és Delilából a Csókária így hangozhatott pl el...
Mint színpadi jelenség
elragadó, törékeny mint egy balerina, olyan Audrey Hepburn-ös finomságú - de a hangja - mintha egyenetlennek tűnt volna, mintha nem csak a műfajok közt evickélt volna... (pop, sanzon, opera?)
Mindegy, sikerük volt, "elkápráztatták a makói közönséget" - ahogy olvasom a tudósításokban.
Fránya egy ízlésem van, hogy nekem mégis csak az az esti dal cseng a fülemben még mindig... nem csillogósan - "csak" csillásan... ahogy kezdhette itt, a zeneiskolában, Istók Margit néninél, meg folytatta a Zeneakadémián, Rómában... még mielőtt a crossover látványos és hangos országútjára lépett volna ...de ez maradjon szigorúan magánvélemény!
(azt hiszem én a tiszta műfajokat kedvelem, mindenben, s ha minden az, ami...)
